Nekünk jó, de a kutyáknak is? Utánajártunk, mi történik a kisállatokkal a Puppy Yoga közben és után

Vakkantással ritkán kezdődik jóga óra, a Puppy Yoga Budapest óráin viszont ez adja meg az alap felütést. Tóth Vivien egyedülálló koncepciója lassan az egész város szívét meghódítja, így kipróbáltuk, mit ad nekünk egy kiskutyákkal eltöltött jóga gyakorlás. (Spoiler: nem keveset!)

„Ha ilyen a mennyország, igyekszem nagyon jól viselkedni, hogy odakerüljek” – fogalmazom meg, amikor először megpillantom a balinéz stílusú jógateremben futkározó kiskutyákat Tóth Vivien, a Puppy Jóga Budapest ötletgazdájának óráján. Miután lefele néző kutyapózban valaki megrágcsálja a lábujjam, gyermekpózban pedig a copfomat veszi célba, társaimhoz hasonlóan belőlem is kiszakad a nevetés: elengedem a görcsös tökéletességre való törekvést, és meglovagolom a kutyák okozta dopaminhullámot.

Kutyával az élet

Vivi kis késéssel érkezik meg az órára, a péntek esti alkalmon összegyűltek már izgatottan várják. Amikor a lépcsőházban felharsan az első vakkantás, mindenkin tapintható lelkesedés lesz úrrá. Vivi óriási mosollyal az arcán, kissé kifulladva érkezik meg a terembe, ami nem is csoda: ezalkalommal ugyanis csatlakozik a gyakorlókhoz két bernáthegyi kölyök, akik egyenként 16-18 kilogrammot nyomnak.

A harmincéves Vivien életébe előbb érkeztek meg a kiskutyák, mint a jóga: első kutyusát 2019-ben, édesanyja születésnapján mentette meg. Archie-t aztán további három kutya követte, amikor Vivi rájött arra, hogy ez nem mehet így tovább – főképp nem egyedül. Ekkor kezdett el a Gazdátlan Kölykök Kutyamentő Alapítvánnyal és annak alapítójával, Tóth Kingával együtt dolgozni, és ideiglenes befogadóvá vált. Jelenleg összesen kilenc kutyus tanyázik nála, ebből három a sajátja.

Vivi fejében kicsivel több, mint egy éve fogalmazódott meg a puppy jóga ötlete. „Leginkább barátnők és ismerősök kezdtek el bombázni a külföldi puppy-jógás videókkal, hogy miért nem csinálok ilyet itthon. A kutyusok adottak voltak, hiszen mostanra már két éve intenzíven foglalkozom kutyamentéssel, így már csak a jógaoktató képzést kellett megszereznem” – mesél a kezdetekről.

Közben hozzáteszi, hogy amikor a jógaoktató tanfolyamot csinálta, ebédidőben a nyugodt étkezés helyett rohant haza a kutyáihoz, hiszen azok számára túl hosszú lenne az egész nap nélküle. „A többiek már nevettek rajtam, hogy ebédidőben rohanvást mindig csak egy burgert tudok magamba tömni, de ez van, a kutyusok az elsők” – húzza alá.

Ugyan Vivi előzetesen azt gondolta, nehéz dolga lesz a puppy jóga megvalósításával, első alkalommal megértő fülekre talált ötletével a Sanara Budapest alapítójánál, Zöldhegyi Andreánál. Vivi jelenleg 12.000 forintos áron tartja az óráit, amiből 20% a Gazdátlan Kölykök Kutyamentő Alapítvány részére megy. A kutyusok oltva és féregtelenítve vesznek részt az alkalmakon, a higiéniáról pedig Vivi segítői gondoskodnak, akik azonnal ott teremnek, ha valamelyik aprósággal „baleset” történik.

A négylábúak ereje

Vivi a saját példájából is tudja, hogy a kutyák jelenléte rengeteget ad az embernek. Az elmúlt években többször is küzdött depresszióval különböző problémák miatt, és vallja, hogy a kutyusok segítették át a nehéz időszakon. Vivi állítását egyre több kutatás is igazolja: ezek alapján az állattartás nyugtatólag hat a szervezetünkre: az állatok közelsége csökkent kortizolszinttel, egyúttal az általános stressz-szint és vérnyomás redukciójával jár. Emellett, mivel a tulajdonosok „kénytelenek” sétáltatni kisállatukat, a gazdik fizikai aktivitása is átlagon felüli.

Amikor Vivit arról kérdezem, hogy látja, mit adnak a kölyökkutyák a résztvevőknek, egyszerűen fogalmaz: „Azt látom az embereken, hogy ahogy belépek a kutyákkal, teljesen megváltozik a hangulat. Mindenki oldott lesz, olyan, mint egy kisgyerek. Kiskutyák jelenlétében egyszerűen képtelenség szomorkodni!” – vallja Vivi, aki amellett, hogy szeretne óráival örömet okozni a résztvevőknek, szívügyének tartja az örökbefogadást is, amit ezzel a módszerrel ügyesen reklámoz.

Miközben erről beszélünk, felbukkan mögöttünk Judit, aki gyakran látogatja Vivi óráit: ezúttal például „csak” segítőként volt jelen. Amikor arról kérdezem, miért jár vissza az órákra, azt válaszolja: Annyira feltölt a kutyák jelenléte, hogy utána órákig csak vigyorgok. Még most is könny szökik a szemembe, ha visszagondolok az elmúlt egy órára! – fogalmaz.

Vivinél nemcsak dopaminlöketre számíthatunk: a hozzám hasonlóan görcsös tökéletességre törekvők már az első pillanatban elfelejtik, hogy valójában egy jógaórán vannak. Abban a pillanatban ugyanis, hogy egy 16 kilogrammos bernáthegyi ledobja magát mellénk gyíkpózban, nincs ember, aki megállná, hogy ne simogassa meg, nem beszélve a három konstansan egymással birkózó Bichon-gombóc szívderítő látványáról, akiket többször kell külön választani, mint a profi boxolókat egy tét meccsen.

Persze, nemcsak a résztvevők, hanem a kölyökkutyák is jócskán profitálnak az emberekkel való együttlétből. Vivi erre felidézi Dobika esetét: a kutyus akkor került a Gazdátlan Kölykök Alapítvány szárnyai alá, amikor kiderült, hogy két gyerek kínozza és bántalmazza őt. „Kinga azonnal kocsiba ült, és kimentette!” – meséli Vivi. „Dobika eleinte rettegett az emberektől, én sem tudtam felvenni az ölembe. Ha közelítettem felé, vagy ha hirtelen mozdulatot tettem, bepisilt.”

Hosszú időbe telt, mire visszatért a bizalma, és ennek nagy része a puppy jóga-alkalmaknak köszönhető. „Mostanra vannak képek és videók arról, ahogy bemászik az emberek ölébe, és hanyatt dobja magát, hogy simogassák. Alkalomról alkalomra egyre inkább kinyílt, és bízni kezdett az emberekben, ami egyenlő a csodával. Dobika esete ékes példája annak, hogy a kutyák szocializációs képességei őrült gyorsan fejleszthetők ezzel a módszerrel!”

Amikor Vivit a sikeres örökbefogadásokról kérdezem, mosollyal az arcán közli: az alkalmon részvevő kutyusok közül három másnap már a gazdájánál tölti az éjszakát. Tapasztalata szerint, ha nem is a jógaórán résztvevők közül kerülnek ki az új tulajdonosok, a puppy jóga közösségimédia-felületein való jelenlét egyértelműen meggyorsítja az örökbefogadási folyamatot. Ezzel mindenki nyer, és ez a lényeg! – zárja Vivi a beszélgetést, az órán átéltek után pedig mélyen egyetértünk vele.