Még mindig tabu a pszichológushoz járás, pedig komoly következménye lehet, ha nem kérsz időben segítséget
Még ma is rengeteg ember stigmatizálnak azért, mert pszichológushoz vagy pszichiáterhez jár. Hiába a töméntelen mennyiségű könyv, újságcikk, beszélgetés, Instagram vagy Facebook poszt, nem lett divat - és talán sosem lesz az -, hogy valaki szakemberhez fordul a mentális problémáival.
A környezetemben számtalan olyan embert ismerek, aki már több alkalommal is járt terapeutánál, otthon sem volt tabu sosem, hiszen mindenki kerülhet nehéz helyzetbe az élete során. Ez viszont nem azt jelenti, hogy mindenki nyugodt szívvel keres fel egy szakembert. De vajon miért nem mondjuk el soha senkinek, hogy hol jártunk? Miért titok a pszichológustól való segítségkérés? Miért kezeljük máshogy azokat az embereket, akik már megfordultak szakembernél?
Régen sokszor hallottuk, hogy „aki pszichológushoz megy, az bolond”. „Senkinek sincsen szüksége agyturkászra, az egész merő pénzkidobás”. Esetleg: „beszélgetni bárkivel lehet”. Vagy: aki foglalkozik magával, aki szeretne egy kis önismeretre szert tenni, esetleg rendszeresen jár terápiára, vagy még gyógyszert is szed a mentális betegségekre, az „biztosan nem normális”. Valójában viszont pont az ellenkezője igaz. Lóki Eszter pszichológus szerint (is) épp itt az ideje, hogy ezt a sztereotípiát kidobjuk az ablakon.
„Az, hogy valaki pszichológushoz fordul, azt jelenti, hogy felismerte: van valami az életében, amit nehéz egyedül megoldani, és ezért segítséget kér. Ez nem a "bolondság" jele, hanem a bátorságé és az önismeret iránti elköteleződésé. A mentális egészség épp olyan fontos, mint a fizikai – ugye senki sem mondja a másiknak, hogy bolond, ha elmegy egy orvoshoz egy törött kar miatt?”
Miért ekkora titok ma Magyarországon pszichológushoz járni?
Hiába szorongunk, válunk depresszióssá, leszünk pánikbetegek, esetleg nem találjuk a kiutat, az 50 év felettiek még a 21. században sem szívesen beszélnek ezekről a dolgokról. Szerencsére a fiatalabb generáció egyre nyitottabb. Számtalan poszt terjed a közösségi médiában ezzel a témával kapcsolatban, amit sokszor nem maguk a szakemberek, hanem azok az átlagemberek tesznek közzé, akik átéltek vagy éppen átélnek hasonló nehézségeket.
Tényleg érzékenyebb a mostani generáció, mint a korábbiak?
