Még mindig tabu a pszichológushoz járás, pedig komoly következménye lehet, ha nem kérsz időben segítséget
Még ma is rengeteg ember stigmatizálnak azért, mert pszichológushoz vagy pszichiáterhez jár. Hiába a töméntelen mennyiségű könyv, újságcikk, beszélgetés, Instagram vagy Facebook poszt, nem lett divat - és talán sosem lesz az -, hogy valaki szakemberhez fordul a mentális problémáival.
A környezetemben számtalan olyan embert ismerek, aki már több alkalommal is járt terapeutánál, otthon sem volt tabu sosem, hiszen mindenki kerülhet nehéz helyzetbe az élete során. Ez viszont nem azt jelenti, hogy mindenki nyugodt szívvel keres fel egy szakembert. De vajon miért nem mondjuk el soha senkinek, hogy hol jártunk? Miért titok a pszichológustól való segítségkérés? Miért kezeljük máshogy azokat az embereket, akik már megfordultak szakembernél?
Régen sokszor hallottuk, hogy „aki pszichológushoz megy, az bolond”. „Senkinek sincsen szüksége agyturkászra, az egész merő pénzkidobás”. Esetleg: „beszélgetni bárkivel lehet”. Vagy: aki foglalkozik magával, aki szeretne egy kis önismeretre szert tenni, esetleg rendszeresen jár terápiára, vagy még gyógyszert is szed a mentális betegségekre, az „biztosan nem normális”. Valójában viszont pont az ellenkezője igaz. Lóki Eszter pszichológus szerint (is) épp itt az ideje, hogy ezt a sztereotípiát kidobjuk az ablakon.
„Az, hogy valaki pszichológushoz fordul, azt jelenti, hogy felismerte: van valami az életében, amit nehéz egyedül megoldani, és ezért segítséget kér. Ez nem a "bolondság" jele, hanem a bátorságé és az önismeret iránti elköteleződésé. A mentális egészség épp olyan fontos, mint a fizikai – ugye senki sem mondja a másiknak, hogy bolond, ha elmegy egy orvoshoz egy törött kar miatt?”
Miért ekkora titok ma Magyarországon pszichológushoz járni?
Hiába szorongunk, válunk depresszióssá, leszünk pánikbetegek, esetleg nem találjuk a kiutat, az 50 év felettiek még a 21. században sem szívesen beszélnek ezekről a dolgokról. Szerencsére a fiatalabb generáció egyre nyitottabb. Számtalan poszt terjed a közösségi médiában ezzel a témával kapcsolatban, amit sokszor nem maguk a szakemberek, hanem azok az átlagemberek tesznek közzé, akik átéltek vagy éppen átélnek hasonló nehézségeket.
Tényleg érzékenyebb a mostani generáció, mint a korábbiak?
„Több oka is van annak, hogy az emberek titkolóznak. Az egyik a társadalmi stigma, ami a mentális egészséggel kapcsolatos. A "mit gondolnak majd mások?" kérdése sokakat visszatart. A másik ok, hogy sokan azt hiszik, ha nem bírják egyedül, az a gyengeség jele. Ez persze nem igaz, de ez az elavult gondolkodás még mindig ott van a köztudatban. És ott van az is, hogy sok családban generációkon átívelően tabutéma volt az érzelmi problémák kezelése.” - mondja a pszichológus.
Hozzátette, hogy az idősebb generációnál még mindig nem elfogadott a segítségkérés. Ők még egy olyan korban nőttek fel, ahol pszichológushoz menni szégyennek számított. Minden nehézséget „összeszorított foggal” próbáltak megoldani. Ehhez jön még az is, hogy sokan úgy érzik, ennyi idősen már nem kell változtatni. „Sosem késő segítséget kérni és jobbá tenni az életminőséget. De én bizakodó vagyok, van több idősebb kliensem is, akik a gyerekeik hatására szeretnének változni.”
A legrosszabb az egészben, hogy egy kezeletlen szorongás, egy hosszabb távon fennálló rosszkedv rövid idő alatt válik veszélyessé. Komoly problémákhoz vezethet, ha valaki nem ismeri fel a jeleket, egyszerűen cikinek, feleslegesnek, túlzásnak gondolja a pszichoterápiát.
A férfiak rosszabb helyzetben vannak
Mindenki kerülhet nehéz helyzetbe. A nők körében egy fokkal elfogadottabb a pszichológus, a férfiaknál viszont komoly problémát okoz a korábbi nevelési minta követése. A legtöbb esetben ugyanis azok a férfiak, akik az érzelmeikről beszélnek, gyengék. Gondoljunk csak bele a régi mondásba, miszerint “a férfiak nem sírnak”. Az ő mentális életükről való beszéd még nagyobb tabu, mint a hölgyek esetében. Ezt a szakember is megerősítette.
„Igen, sajnos így van. A szocializáció során sok fiú azt tanulja meg, hogy az érzelmek kimutatása gyengeség. Az olyan mondatok, mint a "légy férfi!" vagy a "ne sírj, nem vagy te kislány," mély nyomokat hagynak. Pedig az érzelmekkel való foglalkozás nem csak normális, hanem egészséges is. Az, hogy a férfiak közel négyszer nagyobb arányban lesznek öngyilkosok, épp azt mutatja, hogy az elfojtás nem működik. Ideje lenne normalizálni, hogy a férfiak is sírhatnak és kérhetnek segítséget.” - mondja.
A nem képviselőit a társadalom erős, talpraesett, független, érzelemmentes személyeknek tartja. De talán pont itt a probléma. A KSH adatai szerint a férfiak által elkövetett öngyilkosságok aránya közel három és félszer nagyobb, mint a nőké. A számokból emellett az is látszik, hogy a fiatalok nyitottabbak lehetnek az érzelmekkel való munkára, hiszen a 25-54 év közötti korcsoport öngyilkossági rátái - nemtől függetlenül - alacsonyabbak, mint az idősebb korosztályé. Más kérdés, hogy ez nagyban függ attól, hogy ki és hogyan szocializálódott. Ha valakinek olyan szülei voltak, akik beszéltek ezekről a problémákról, ők maguk is jártak pszichoterapeutánál vagy pszichológusnál, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy a gyermek sem határolódik el a segítségkéréstől.
De mikortól nem félünk segítséget kérni?
„Senki sem immunis az élet nehézségeire.” - fogalmaz Lóki Eszter. „Teljesen mindegy, hogy valaki milyen gazdag, sikeres, fiatal vagy idősebb – mindenkinek lehet olyan pont az életében, amikor túl sok a teher. Az, hogy valaki összetörik, emberi, de az, hogy mit kezd ezzel, az rajta múlik. A legnagyobb probléma az, hogy sokan csak akkor fordulnak szakemberhez, amikor már nagyon rossz a helyzet, mert addig szégyellik vagy bagatellizálják a problémáikat.
A segítségkérés általában akkor történik, amikor már elviselhetetlenné válik a mindennapokban a szorongás, depresszió, vagy egy trauma feldolgozatlansága. Pedig minél hamarabb lépünk, annál könnyebb megoldást találni.” És, hogy mi a teendő? „Amikor azt érzed, hogy a probléma már nem csak időszakos, hanem állandóan jelen van az életedben, és akadályoz abban, hogy jól érezd magad. Ha nap mint nap szorongsz, rosszul alszol, állandóan kimerült vagy, vagy nehezen kezeled az érzelmeidet, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Nem azért, mert valami "baj" van veled, hanem azért, mert megérdemled, hogy jobban legyél.”
Azt is érdemes tudni, hogy a megfelelő szakember megtalálása időigényes lehet, de ne add fel, ha az első nem váltja be a hozzá fűzött reményeket - a mentális egészséged mindennél fontosabb.