Te hogy beszélsz saját magaddal? A pozitív belső monológ az öngondoskodás fontos része
A belső monológ, vagy belső párbeszéd az önmagaddal folytatott kommunikációra utal, amely lehet pozitív, de lehet elképesztően negatív is, attól függően, hogy milyen gondolatok és hiedelmek szerint éled az életed. Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen van rá mód, hogy a benned lévő kritikus hangot támogatóvá transzformáld.
A pozitív belső monológ elsajátítása nem egyszerű – főleg ha hajlamos vagy az önostorozásra –, de nem is lehetetlen. Ebben a cikkben ahhoz kapsz segítséget, hogy felismerd a negatív gondolataidat, majd gyengéden átalakítsd őket egy barátságosabb eszmefuttatássá. A tartós változáshoz pedig mindössze annyit kell tenned, hogy minden alkalommal tudatosan visszatérsz ehhez a gyakorlathoz.
Miért válaszd a pozitív belső monológot?
A pozitív gondolkodás és az optimizmus rendkívül eredményes stresszcsökkentő hatással bírnak, kellemesebb közérzetet és jobb életminőséget biztosítanak, hozzájárulva a mentális és fizikális egészségünk megőrzéséhez egyaránt. Az, hogy mennyire derűlátó a hozzáállásunk az élethez, függhet a személyiségünktől, de a gyermekkorban szerzett tapasztalatainktól is. Még ha nehéznek vagy épp erőltetettnek is bizonyul számunkra a pozitivitás beiktatása, megéri próbálkozni.
A támogató önbeszéd az öngondoskodás elengedhetetlen eleme, amely nemcsak a jóllét, de a siker alapköve is, az önmagunkba vetett hit ugyanis növeli a teljesítményünket. Az optimista hozzáállás ezen kívül fokozza a vitalitást és az élettel való megelégedettséget, erősíti az immunrendszert és enyhíti a fájdalmakat, miközben csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát. Arról nem is beszélve, hogy kiváló fegyver a stressz és a szorongás elleni küzdelemben.
Mindannyian élünk át csüggedtséget, a kérdés inkább az, hogy hagyjuk-e, hogy ez az érzés a kelleténél tovább uralkodjon el felettünk. A negatív gondolkodás döbbenetes gyorsasággal képes mély deprimáltságba taszítani az embereket, épp ezért rendkívül fontos, hogy az önbeszédünk bátorító és reményteli legyen. Nem toxikus pozitivitásról van szó, hanem arról, hogy a nehézségek megélését követően ne húzzon le bennünket a pesszimista gondolatok örvénye. De mégis hogyan?
Fogyasztunk, hogy boldogok legyünk, de a belső munkát már megspóroljuk - Pszichiáterrel beszélgettünk a mentális jóllétről
Így ismerd fel és alakítsd át a negativitást
A pozitív önbeszéd elsajátításához először meg kell tanulnod azonosítani az önostorozó gondolataidat, ami a pillanat hevében meglehetősen nagy kihívást jelenthet. A negatív belső monológ általában négy kategóriába sorolható:
- Megszemélyesítés: mindenért magadat hibáztatod.
- Felnagyítás: kizárólag a helyzet negatív aspektusaira koncentrálsz, és figyelmen kívül hagyod a pozitívumokat.
- Katasztrofizálás: mindig a legrosszabbra számítasz, és szinte semmi nem tud meggyőzni az ellenkezőjéről.
- Polarizálás: a világot a fekete-fehérben látod, jóként vagy rosszként érzékeled, nincsen középút az életesemények kategorizálására.
Amint felismered a negatív önbeszéded jellegét, máris egy lépéssel közelebb kerülsz ahhoz, hogy pozitívabban lásd a világot. Ne feledd: a gondolataid átalakítása sok időt és gyakorlást igényel, így legyél türelmes magadhoz, és ne add fel egykönnyen. Lássunk is néhány példát. Kaptad már azon magad, hogy előre ostorozod magad valamiért, ami még meg sem történt? „Mindenkinek csalódást fogok okozni, ha meggondolom magam.”
Mielőtt még elhinnéd, hogy bárki is haragudni fog rád, próbáld meg átalakítani ezt a gondolatot, megerősítve a belső békédet védelmező határokat: „Jogom van meggondolni magam, és ezt a többiek is meg fogják érteni.” És az előfordult már, hogy szükségtelenül nagy jelentőséget tulajdonítottál egy bukásnak? „Kudarcot vallottam, és kínos helyzetbe hoztam magam.” Senki nem tökéletes, hibázni emberi dolog, ráadásul rengeteget lehet belőle tanulni.
Mielőtt még elhinnéd, hogy most aztán tényleg megállt a világ, veregesd meg a saját válladat: „Büszke vagyok magamra, hogy próbálkoztam, ez bátor dolog volt a részemről.” „Soha nem csináltam még ilyet, rossz leszek benne. Ez biztosan nem fog sikerülni.” A legjobbakkal is előfordul, hogy ehhez hasonlóan katasztrofizálnak egy helyzetet, az előrehaladáshoz azonban érdemes megállni egy pillanatra, venni egy mély levegőt, és meggyőzni magad a következőkről: „Ez egy csodálatos lehetőség számomra, hogy tanuljak és fejlődjek. Mindent bele fogok adni, hogy sikerüljön, képes vagyok rá.”
Amennyiben az optimista gondolkodás nem ösztönös számodra, az önostorozó gondolatok tudatos átalakítása mellett az affirmációk ismétlését is érdemes beiktatnod a mindennapjaidba, szép lassan bátorítóbbá és felemelőbbé alakítva a belső monológodat. Emellett szedd csokorba azokat a helyzeteket, amelyek felerősítik a benned lévő kétségeket, hogy előre fel tudj készülni rájuk.
Időről időre állj meg egy pillanatra a napod során, és csekkold, hogyan is érzed magad – ha szükséges, dobd fel egy kis humorral a hangulatod, hiszen a nevetés mindenre gyógyír. Végül, de nem utolsó sorban ügyelj arra, hogy olyan emberekkel vedd körül magad, akik nem lehúznak, hanem felemelnek, szükség esetén pedig ne habozz szakértői segítséghez fordulni.