A poliamor kapcsolatok lelki háttere: Lehet-e egyszerre több embert szeretni?
A poliamória a görög „több” és a latin „szerelem” szóból alkotott kifejezés, amely a konszenzusos vagy etikus nem-monogám kapcsolatok egy formájára utal. Aki poliamor kapcsolatokat folytat, az egy időben több emberrel él romantikus társkapcsolatban.
Ez magában foglalja a szexualitást is, de nem feltétlenül. Egy poliamornak lehet kizárólag egy emberrel szexuális kapcsolata, de lehet többel is, és az is elképzelhető, hogy valaki aszexuálisként él poliamor kapcsolatokan. Az egyik legfontosabb az ilyen viszonyokban, hogy minden résztvevő beleegyezését adja hozzá, mindenkinek tudomása van a másik rajta kívül lévő egyéb partnereiről is.
Hűtlenség?!
Az ilyen kapcsolatok érezhetően nem mindenkinek valók, ugyanakkor sem azt nem lehet mondani, hogy újkeletűek, a modern kor termékei lennének, sem azt, hogy működésképtelenek és csak a kötődési problémákkal küzdők választják őket. Sőt, ez utóbbinak jó esetben éppen az ellenkezője igaz. A poliamória egyik fajtájában a romantikus, illetve szexuális viszony csak egy bizonyos csoport tagjai között megengedett, egyéb esetben hűtlenségnek számít.
Fel sem fogod, mennyire privilegizált vagy, amíg el nem olvasod a queer romákról szóló kötetet
Sokakat elgondolkodtat, hogy vajon miért létesít valaki nyíltan poliamor párkapcsolatot. Ha azonban magunkba nézünk, akkor láthatjuk, hogy talán mindannyiunk életében volt olyan szakasz, amikor egyszerre több ember iránt éreztünk vonzalmat, de az sem ritka, hogy párok nyitott kapcsolatban élnek, ha pedig a titokban elkövetett hűtlenséget tekintjük, azzal még gyakrabban találkozunk.
Mielőtt ítélkeznék hát, érdemes megfontolni, hogy a poliamorok talán érettebben állnak hozzá ahhoz a vágyukhoz, hogy ne csak egy embert szeressenek egész életükben – ők elismerik azt, hogy erre nem képesek és nem is vágynak. Természetesen azon is lehet lamentálni, hogy ha szerelmesek vagyunk, akkor hogyan lehetünk képesek szerelmünkön kívül egyáltalán másra is gondolni?
Mindenesetre a poliamória ma már egy olyan párkapcsolati forma, amelynek van létjogosultsága, és amely megfelelő feltételek mellett akár hosszútávon is működőképes lehet. A híres párkapcsolati terapeutát, Esther Perelt az mgbrelationship.com podcastjában kérdezték arról, mi a véleménye ezekről a kapcsolatokról és hogyan lenne ideális működtetni őket.
A féltékenység pszichológiája: Okok és lehetséges megoldások szakértőtől
Adalék és nem pótlék
Amit talán a legtöbben félreértenek az ilyen kapcsolatokban az az, hogy a létrejöttét nem a hiánynak kell szülnie, hanem annak a vágynak, hogy valami plusszal fűszerezzük a szerelmi életünket. Ha azért szeretnénk kipróbálni a poliamor kapcsolatot, mert nem találjuk a számunkra megfelelő partnert, nem vagyunk képesek a valódi intimitásra és elköteleződésre, csalódtunk a párkapcsolat hagyományos formáiban, és kudarcosnak éljük meg jelenlegi szerelmi életünket, akkor nagy valószínűséggel a poliamóriában is csalódni fogunk.
Perel szerint az első és legfontosabb, hogy megértse valaki, miért vonzó számára a poliamória. „Aki a poliamóriát választja, az egy sajátos értékrendszer és életmód mellett teszi le a voksát - nem pedig megoldást keres a vágy vagy az intimitás hiányára” – hangsúlyozza. A poliamóriával tehát nem kompenzálunk valamit, ami nem működik a párkapcsolatunkba vagy szerelmi életünkben, hanem kiegészítjük azt, ami már eleve jól működik.
Fontos a biztonság
„Az egyik kritérium, amit valóban fontosnak tartok azok számára, akik a szerelem vagy a szexualitás plurálisabb modelljében akarnak élni, az, hogy képesek legyenek a biztonságos kötődésre” – mondja Perel.
Ha nincs meg bennünk az a biztonságérzet, hogy a partnerünk nem azért megy máshoz, mert mi nem vagyunk elég jók, vagy mert minket nem szeret, akkor szenvedni fogunk egy ilyen viszonyban.
Esther Perel szerint azok a poliamor kapcsolatban élő emberek, akik nem biztonságos kötődési stílussal jellemezhetők, sok bizonytalanságot élhetnek meg egy ilyen kapcsolatban. Ennek vagy az lesz a végeredménye, hogy magukba zárkóznak és kerülik a másikkal való kapcsolatot (ez jellemzően az elkerülő kötődők sajátossága), vagy szorongva törekszenek még több együtt töltött időre a párjukkal (ez pedig a szorongó kötődőkre lesz igaz).
Indiából Európán át az Oscar-díjakig - Vivien Leigh csodálatos és tragikusan rövid élete
Az is fontos, hogy mindkét partnerben ugyanolyan erősen éljen a felfedezés, az újdonságok és a kalandok megtapasztalásának vágya. Ha az egyik fél monogám akar maradni, és csak a másik akarja nyitni a kapcsolatot, akkor „a monogámiára vágyó fél folyamatosan fenyegetve fogja érezni magát, a másik pedig folyamatosan korlátozva” - mondja Perel.
A tanulság
Perel szerint a nem monogám kapcsolatok stabilak és tartósak lehetnek - de szükség van a benne résztvevők összehangoltságára. Ha mindkét partner egyetért az ötlettel, biztonságos kötődési stílussal rendelkeznek, és a megfelelő okok miatt választják a poliamor kapcsolatot, akkor szerinte jól működhet ez a szokatlan párkapcsolati forma.
