A PMS nem hiszti, hanem valódi probléma, ami az egészséget is károsíthatja
A havi vérzésed előtt pár nappal feszül a melled, kedvetlen vagy és könnyen felidegesíted magad? Ha igen, tudd, hogy nem vagy egyedül. A nők 30 százaléka küzd a PMS-sel, 5-8 százalékuk pedig annak még súlyosabb formájával, amely akár gyógyszeres kezelést is igényelhet.
Sok ízléstelen poén fűződik a menstruáció előtti „hisztis” napokhoz, és nagyon tipikus sztereotípia az is, hogyha egy nő nyíltan ki meri mutatni akár teljesen jogos haragját vagy dühét, akkor biztosan hamarosan meg fog jönni neki. Amellett, hogy ezek kifejezetten szexista feltételezések, valóban létezik a ciklussal összefüggő érzelmi hullámzás, melynek a hormonális változások adják alapját. A PMS-t hírből biztosan minden nő ismeri, és vannak, akik saját bőrükön tapasztalják hónapról hónapra a kellemetlen tüneteket.
Ezek az enyhe lehangoltságtól, feszülő mellektől és megnövekedett étvágytól kezdve a súlyosabb hangulatingadozásig vagy depressziós tünetekig is terjedhetnek. Szita Bernadett klinikai szakpszichológussal beszélgettünk arról, milyen, a női nemi ciklus változásaival kapcsolatos pszichés jelenségeket ismerünk, és ezeket hogyan lehetne kezelni.
Összetett okok a háttérben
A premenstruációs szindróma jellegzetes, igen szerteágazó testi és pszichés tünetekkel járó állapot, amely jellemzően a havi vérzést megelőző néhány nap során jelentkezik. Testi tünetei közé tartozik a fejfájás, vizesedés, székrekedés, mellfeszülés vagy a hőhullámok, az érzelmi tünetek közé pedig az irritáltság, lehangoltság, visszahúzódás, dühkitörések. Szita Bernadett szerint összetett, és részben még nem feltárt okok járulhatnak hozzá a ciklussal összefüggő pszichés tünetek jelentkezéséhez.
„Tudjuk, hogy az agyban sok ösztrogén-receptor található, és az ösztrogénszintben bekövetkező változások ezeken keresztül fejthetnek ki hatást az emberi viselkedésre, érzelemszabályozásra” – mondja a szakértő, hozzátéve, hogy a tünetek hátterében nem a túl magas ösztrogénszint áll, hanem az akár normális ösztrogénszintre adott, a normálistól eltérő idegrendszeri reakció.
Egyesek agyában az ingerületátvivő anyagok érzékenyebbek lehetnek a különböző hormonális hatásokra. Ez különösen a boldogsághormonnak is nevezett szerotonin esetében mutatható ki. „Tehát azok a nők érintettek, akiknek a központi idegrendszerük máshogy, érzékenyebben reagál a női nemi hormonszintek változásaira”.
Nem hiszti
Szita Bernadett szerint fontos tudni, hogy a menstruációval összefüggő érzelmi tünetek valós problémát jelentenek, és az attól szenvedő nő környezete sem intézheti el annyival a dolgot, hogy illető nő túlérzékeny vagy hisztis. Érdemes tehát mind az ezzel küzdőnek, mind a környezetének empatikusnak, toleránsnak és türelmesnek maradni. Felmerül a kérdés azonban, hogy
mit lehet tenni, ha a tünetek már olyan súlyosak, hogy jelentősen csökkentik a normál életminőséget?
„Amennyiben komolyabb hangulatingadozás, hangulatromlás, irritabilitás, erős szorongás jelentkezik, érdemes lehet pszichiáterrel konzultálni a gyógyszeres megoldás kérdésében. Leggyakrabban úgynevezett szelektív szerotonin visszavétel-gátlókat alkalmaznak, de még egyes fogamzásgátlók is csökkenhetik a tünetek súlyosságát” – magyarázza Szita Bernadett.
A gyógyszerszedés mellett pszichológus segíthet abban, hogy a premenstruális zavarral küzdő kliens hatékony megküzdési technikákat sajátítson el. Ilyenek lehetnek a relaxációs módszerek, illetve kognitív technikák, melyek segíthetnek csökkenteni az önleértékelő gondolatokat, a katasztrofizálást, a tünetekre való túlzott fókuszálást.
Egyes adatok szerint a stressz csökkentése vagy megfelelő kezelése, és bizonyos életmódbeli változások, mint a rendszeres testmozgás bevezetése, illetve a só-, alkohol- és koffeinbevitel csökkentése enyhítheti a panaszokat. A legcélravezetőbb, ha enyhe tünetek esetén mindenki saját magának tapasztalja ki, hogy mi az, ami csökkenti a tünetek intenzitását és jobb közérzetet biztosít, ha pedig úgy érzi, ő vagy környezet már nem tudja megfelelően kezelni a problémát, akkor keressen szakértő segítséget.
A legsúlyosabb változat
„A premenstruális diszfóriás zavar a PMS „súlyosabb” formájának is tekinthető, amiben a testi tünetek mellett az egyéb, - hangulatzavarokban is domináló tünetek-, jelentkeznek fokozottabb mértékben: ilyen a hangulatingadozás, lehangoltság, reménytelenségérzés, érdeklődés beszűkülése, szorongás, irritabilitás és az egyénnel kapcsolatos negatív gondolatok felszaporodása” – mondja Szita Bernadett.
A pszichológus szerint tágabb értelemben a terhesség és a szülés utáni időszakban jelentkező, illetve a menopauza során kialakuló pszichés zavarok is a női ciklussal összefüggésben tárgyalhatók, ugyanis a fenti esetek mindegyikében a hormonális változásokkal összefüggésben alakulhatnak ki a tünetek, olyan nőknél, akik érzékenyebbek ezekre a hormonális hatásokra.
Ezekben az állapotokban az a közös, hogy a csökkent ösztrogénszinttel hozhatók összefüggésbe, és van, akinek a szervezete ehhez nehezebben alkalmazkodik. „Akárcsak a PMS esetében, a menopauzát kísérő hormonális változások is eltérő mértékben hatnak egyes nőkre. Vannak, akik szinte észre sem veszik, mások intenzív testi (hőhullámok, alvászavar) és pszichés (hangulatingadozás, tartós lehangoltság, értéktelenség-érzés) tüneteket érzékelnek” – fejti ki a szakember.
Nincs mindenkinek jó megoldás
A PMDD a fogamzóképes korú nők mindössze 3-8%-át érinti, míg a PMS akár a nők 30%-ánál is jelentkezhet enyhébb vagy súlyosabb formájában. A pszichológus szerint a kezelésre nincs olyan módszer, ami mindenkinek egyformán és bizonyítottan hatékony lenne, hiszen az függ a tünetek súlyosságától, és attól, hogy egy nő mennyire képes megbirkózni velük.
„Tapasztalataim szerint kulcskérdés az is, mennyire képes elfogadni magát egy nő ezekkel a nehézséggel együtt is, és a problémára egy „átmeneti”, pár napos, nehezebb periódusként tekinteni. Szintén fontos mennyire elfogadó, toleráns a környezet a PMS-sel vagy PMDD-vel küzdő nő problémájával kapcsolatban” - hívja fel a figyelmer Szita Bernadett.