Nemcsak az alakom változott meg, hanem a lelkem is nyugodtabb lett négy hét pilates után
A gyógyulás sokféle formát ölthet: egy szakember által irányított és kontrollált beszélgetés egy alternatív terápia vagy egy különleges mozgásforma is kiutat jelenthet a testi-lelki gyötrelmekből. Öngyógyító sorozatunkban olyan különleges módszereket próbálunk ki és mutatunk be, amelyek – újdonságuknál vagy hatékonyságuknál fogva – alternatívát jelenthetnek egy sötétebb periódusban. Ilyen a pilates, amely a maga egyszerűségével visszaadhatja a testünkbe vetett hitet.
Alsó hangon ellentmondásos a testemhez való viszonyom. 16 éves koromban azután diagnosztizáltak krónikus vastagbélgyulladással, hogy egy-másfél évig nem voltam hajlandó enni. Megrémített, hogy nem vagyok olyan nádszál vékony, mint az újságok címlapjain látható nők, ezért éheztettem magam. Meg is lett az eredménye: egy félrediagnosztizálásnak „hála”, hónapokat töltöttem az intenzív osztályon, ahol atomjaimból raktak össze, a testemmel szemben elkövetett "bűnök" következményeit pedig a mai napig viselem.
Bár a kórházi kezelések miatt mély alázat alakult ki bennem aziránt, hogy bizonyos, alapnak hitt működések (végre) egészségesen funkcionálnak, tudtam, hogy szükségem lesz valamire, ami fizikailag (és mentálisan is) „karban tart”. A sportban találtam meg a megnyugvást: az azóta eltelt 14 évben folyamatosan kísérletezem a különböző mozgásformákkal. Idén nyár vége felé konstatáltam, hogy ideje lenne valami újat beiktatni az életembe, valamit, ami megizzaszt, de „nem annyira”, hogy a nehézsége miatt teljesíthetetlennek érezzem.
Kapóra jött, hogy a ház tövében megnyílt egy pilates-terem, így kipróbáltam, mit hoz az életembe, ha egy hónapon keresztül heti két alkalommal a „kocsin” izzadok.
Így változtatta meg az életem krónikus bélbetegként az autogén tréning
Csajok a kocsin
Ha azt gondolnád, „jaj, ez már megint egy olyan csajos mozgás, ami jól néz ki, de semmit nem ér”, ki kell, hogy ábrándítsalak. Én is hasonló prekoncepciókkal (valljuk be, némi hübrisszel) érkeztem meg az első órára, aztán – ahogy illik –, jól pofára is estem. A pilatest végző lányokra ugyanis mindent lehet mondani, de azt nem, hogy ne lennének kemények: az erejük minimum egy vikingével vetekszik, csak becsapós, hogy tülkös sisak helyett designer body-ban feszítenek.
Nem véletlen, hogy a sztárvilág Mata Harijaként ismert Madonna már a kilencvenes években erre a mozgásformára esküdött, de Uma Thurman is több ízben emlegette már az áldásos hatásait. Akárcsak ők, úgy én is rugós ellenállású gépen (úgynevezett kocsin) kezdtem meg pilates-pályafutásomat, ugyanakkor fontos adalék lehet, hogy az edzéseket ugyanilyen gyakran szőnyegen vagy egy széken ülve is végzik. (A gyakorlatokat tekintve csak az ellenállásban van különbség a két módszer között.)
A pilates egyedisége abban rejlik, hogy a mozgás során teljes testkontrollra ösztönzi az edző a résztvevőket. A gyakorlatokat lassan végezzük, mivel minden mozdulatnál ügyelni kell a törzsizmok megfeszítésére (hiszen minden, későbbi gyakorlat onnan fakad), ezzel együtt a légzésre. Ez a fajta testkontroll megerősíti és ápolja az elme és a test kapcsolatát, a sorozatokban ismételt gyakorlatok pedig megdolgoztatják az izmokat.
Ha már szóba kerültek az izmok: mára számos kutatás méltatja a pilates előnyös hatásait. A tanulmányok szerint javíthatja az izmok állóképességét, rugalmasságát, és miután megerősíti a gerinc tartóizmait, javulhat az általános egyensúlyérzet. A pilates csökkentheti a krónikus fájdalmat, de mentálisan is érzékelhető a hatása: a vizsgálatok szerint enyhíti a szorongástés a depressziót. Nem véletlen, hogy mára a legkülönfélébb célokkal érkeznek az órákra a résztvevők: a „sokat ülök a gép előtt és fáj a hátam” felkiáltástól kezdve szülés utáni regenerálódást fontolgatókon keresztül a profi sportolók rehabilitációjáig a legkülönfélébb sorsokkal találkozni az edzéseken.
Értékes tapasztalatok
Persze, tudom, a legfőbb kérdésed valószínűleg az, fizikailag milyen változásokat hozott az életembe a pilates. Jó hírem van: a heti két alkalomnak hála feszesebb lett a testem, különösen, ami a problémás részeket (értsd: a combot és a feneket) illeti. Valószínűleg ezen a ponton érdemes aláhúzni, hogy akárcsak a többi mozgásformának, úgy a pilatesnek is megvannak a maga korlátjai: egészen biztos, hogy nem lesznek tőle olyan definiált izmaid, minta edzőteremben nehéz súlyokat emelgetnél.
Nagyjából a második hét után viszont örömmel konstatáltam, hogy „újra van derekam”: a gyakorlatok olyannyira megdolgoztatják a törzs izomzatát, hogy szinte észrevétlenül „lecsusszantak” róla a párnácskák. Extra derűre ad okot, hogy nemcsak esztétikai szempontból éri meg a heti két alkalom: a törzs- és karizomerősítő gyakorlatoknak hála elmúlt a nyakfájásom. (Amivel egyébként évek óta periodikusan küzdök.)
Bár tény, hogy a pilatesnek számos, előnyös hatása van, az egyik legértékesebb tapasztalat, amellyel az elmúlt egy hónapban gazdagodtam mégis az, hogy a gyakorlatok közben „kitisztul az agyam”: mintha valaki benyomna rajtam egy „újraindítás” gombot. A kocsin egyensúlyozva ugyanis kizárt, hogy bárki azon agyaljon, hány e-mailt kell még aznap elküldenie: a gyakorlatok helyes elvégzése (különösen az első, pár alkalommal) olyan szintű fókuszálást igényel, amely kisöpör minden, egyéb gondolatot az agyból. Hál’ Istennek.
Noha a pilates mentális egészségre gyakorolt hatása már önmagában ezzel a ténnyel nyert ügynek tekinthető, a mozgás közben felszabaduló dopaminról sem lehet elfeledkezni: kevés, jobb érzés van annál, mint amikor egy ötven perces edzést követően végig trappol az erekben a boldogsághormon és a tudat, hogy ma is megcsináltam!
A „győztes vagyok” érzésnél még egy fokkal jobb tapasztalat az, hogy óráról órára egyre többet tudok a testemről. Hogy mit bír és meddig feszegethetők a korlátai. Hogy az egészségem érdekében hol kell meghúznom a határt az egyik nap, majd hogyan lépjem át azt a következő alkalommal. Hogy a testemet, annak minden egyes sejtjével és izmával együtt tisztelni kell: akkor is, ha sikerül ellátogatnom heti két alkalommal a terembe és akkor is, ha csak egy alkalmat vagyok képes kivitelezni. Végső soron pedig ez a legnagyobb ajándék, amit egy mozgásforma adhat: hogy kiismerjük általa a testünket és egy kicsit önmagunkat is.