A férfi figyelméért való harc nem kellene, hogy egyenlő legyen a többi nő elnyomásával - kik azok a pick me lányok?
Mennyire tudatosak a Z generáció tagjai, ha nemi esélyegyenlőségről van szó? Sokáig megingathatatlannak tűnt az a hitem, hogy jóval tudatosabbak nálunk, milleniáloknál. Aztán történt valami: letöltöttem a Tiktok alkalmazást a telefonomra.
Oké, a sorrend nem egészen ez volt. Van ugyanis nekem egy tizenéves húgom – tőle szoktam értesülni a világ számomra homályban lévő részéről, tehát a Z generáció ügyesbajos dolgairól. Fruzsi, mert nevezzük őt nevén, elég érdekes kamaszokat követ a Tiktokon, például transznemű influenszereket, nagyszájú feministákat és egy magyar lányt, aki feminista és mellette saját döntésből felvette a muszlim vallást. És múltkor, szintén Fruzsinak köszönhetően, megismertem a #PickMeGirl jelenséget is, amely rettentően zavarba hozott, úgyhogy elkezdtem utánamenni, vajon mit is jelent ez a fogalom egész pontosan.
#PickMeGirl
Mindehhez hozzátartozik az a meglepő adat, amelyet a Z generáció feminizmushoz való viszonyával kapcsolatban találtam. Szabó Mónika és Pál Mónika A feminizmus, ami elválaszt és összeköt, avagy: Te milyen feminista vagy? című tanulmányában azt kutatta, milyen kapcsolatban áll a Baby Boomer, az X, az Y és a Z generáció a feminizmussal.
A 2017-es cikkből az derül ki, hogy a Z generáció szülöttjei a Boomerekhez hasonlóan gondolkodnak a női esélyegyenlőségi kérdésekről, ám még a Boomereknél is magasabb arányban található meg közöttük a feminizmusellenesség, a legmagasabb náluk a nőkkel szembeni szexizmus, és a férfiakkal szembeni jóindulatú előítélet. Ez – ahogy a cikk is utal rá – fakadhat életkori sajátosságból, hiszen ahogy az idő múlik, úgy tapasztaljuk meg a nemünkből fakadó társadalmi hátrányainkat, de a mért eredmények még így is elég aggasztónak tűnnek.
A feminizmus nulladik lépése, hogy nemet mondunk a társadalmi elvárásokra
Az említett kutatást igen jól illusztrálja a #PickMeGirl jelenség. Ám ahhoz, hogy megértsük, kiket nevez a TikTok népe pick me lányoknak, meg kell ismernünk egy másik csoportot, az NLOG-t. Az NLOG feloldása a Not Like Other Girls, vagyis azok a lányok, akik mások, mint az átlag. Ez valójában a bevett kamaszkori identitáskereséssel hozható kapcsolatba, az NLOG-ok úgy érzik, hogy valami miatt kívül vannak a normális rendszeren. Jellemző rájuk az alacsonyrendűség érzése és az önmagsemmisítő humor.
Mondok erre egy példát, és világos lesz. Vannak azok a fotók, ahol az a felirat, hogy „más lányok az edzőteremben”, amelynek illusztrációja egy feszülős tréningruhás, csinos, tökéletes testű lány fotója kardiózás közben, mellette a másik felirat: „én az edzőteremben”, itt pedig egy izzadt, vörös fejű, kinyúlt pólós lány képe látható, ahogy szenved a futópadon. Az ilyenek megvannak, ugye?
Na most, az NLOG-okat azért könnyű összekeverni a pick me lányokkal, mert utóbbiak önmeghatározása is az, hogy mások, mint az átlag. A fontos különbség viszont az, hogy a pick me lányok morális felsőbbrendűséget éreznek az átlaggal szemben, úgy gondolják, hogy ők sokkal jobbak, mint a többiek.
Főzz neki és gondoskodj róla!
Ezt a distinkciót természetesen nem én tettem meg, ennek a cikknek a megírásában rengeteg segítséget nyújtott nekem egy brit youtuber, Tara Mooknee (nézzétek őt, okos, vicces), és érvelése nagyban megerősítette előzetes sejtéseimet a jelenséggel kapcsolatban: a pick me lányok leginkább a patriarchátust erősítik a Z generációban. Bennük – ha szabad ilyen nagy szavakat használnom – a történelem ismétli önmagát.
Ugyanis a pick me girl legfontosabb ismertetőjegye, hogy minden áron a férfiak figyelmének központjába akar kerülni és ugyanezzel a lendülettel el akarja nyomni a körülötte lévő nőket. Számomra nehéz megérteni, miért érvelnek a pick me lányok épp saját különlegességük mellett, miközben külsejükkel és viselkedésükkel épp azt hangsúlyozzák, hogy érdemes tartózkodni az extrémitásoktól, sok esetben pedig az átlagosságot és a konzervativizmust igyekeznek népszerűsíteni.
Egy pick me lány fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy sosem használ sminket vagy filtert a fotóihoz, feszülős ruha helyett laza pólót hord, ő a fiúk legjobb barátja, nem szeret lányokkal lógni, mert szerinte a lányok folyton drámáznak, szexuális bántalmazási ügyekben jellemzően áldozathibáztató az álláspontja és kiváló feleségalapanyag, hiszen az érdekli, ami a fiúkat, valamint legfőbb szempontja, hogy mellette a pasija bármi áron jól érezze magát. Másrészt megtestesíti a gyenge nő ideálját: szereti hangsúlyozni, hogy ő egy apró, megmentésre szoruló lény, akinek szüksége van a fiúk támogatására.
Tara Mooknee rengeteg #TweetLikeAPickMe hastaggel ellátott posztot idéz a Twitterről, amelyek viccesen, a szélsőségek kiemelésével reagálnak a pick me lányok jelenségére. Ez például az egyik, a személyes kedvencem: „Az érettség az, amikor szakítasz a pasiddal, de még utána is meglátogatod minden hétvégén, hogy főzz neki és gondoskodj róla, egészen addig, amíg új barátnőt talál magának.” Egy másik tweet ugyanezzel a hastaggel amellett érvel, hogy a nőktől érdemes lenne elvenni a szavazati jogot, mert ők bizony érzelmi alapon szavaznak az egyes politikai pártokra.
Mrs. America mindent megmutat
Ezek nyilvánvalóan vicces túlzások, ám a lényeget csodásan körülírják. Nekem elsősorban egy igaz történet alapján írt, kitűnő sorozat jut minderről eszembe, a Mrs. America a zseniális Cate Blanchett főszereplésével, amely az amerikai esélyegyenlőségi mozgalmak idején játszódik, a hetvenes években. Phyllis Schlafly konzervatív politikus volt, és mondjuk ki, egy pick me. A férfiak által uralt politikai térben igen magasra ellavírozott azzal, hogy arról beszélt, a nő helye a konyhában van. Meggyőződésből mondta ezt?
Dehogy, hiszen ő maga sikeres politikai karrierre vágyott, amit – bármilyen ellentmondásos is ez – éppen ezzel a retorikával szerzett meg magának. Akiket a közösségi média ma pick me lányoknak nevez, tulajdonképpen ugyanezt csinálják: egyéni felemelkedésük érdekében éltetik a patriarchátust, a férfiak kegyeiért harcolnak, a nők közti versenyhelyzetet, és ezzel egyenes arányban a férfiak hatalmi pozícióit erősítik.
A fontos különbség csak annyit, hogy ma már nem a feminizmus negyedik hullámában élünk, nem pedig a másodikban. A hetvenes években, és még utána is, egészen a mai napig rengeteg nő harcolt/harcol azért, hogy társadalmi pozícióink ne helyzetben lévő férfiak döntéseitől függjön. Ha viszont tizenévesen újramodellezzük ezt a helyzetet, az félő, hogy visszarepít minket a kőkorszakba, és az nem csak nekünk lesz rossz személyesen, de az elmúlt évtized rengeteg munkáját és áldozatvállalását tesszük értelmetlenné.
Mi a baj a pick me lányok piszkálásával?
Ugyanakkor fontos tudnunk, hogy a pick me lányok piszkálása legalább annyira gáz, mint pick me lánynak lenni. A TikTok az a felület, ahol hosszas magyarázatoknak nincs helye, és ami elsősorban reakciókban kommunikál. Egy-kétperces vagy csak néhány másodperces videókat látunk akkor is, ha rákeresünk a #PickMeGirls-re, többnyire lányok készítenek nem túl szofisztikált odaszúrós, kifigurázó jeleneteket a pick me lányokról, bebizonyítva ezzel, hogy ők maguk nem tartoznak ebbe a kategóriába.
Ráadásul ezek a videók az internetes zaklatás egy újabb feneketlen bugyrát nyitják meg, hiszen sokszor olyan lányok a célpontjaik, akik csak simán kényelmesen szeretnének öltözködni vagy szeretik a „fiúsnak” nevezett tevékenységeket űzni. Ha a pick me jelenséget nőgyűlölőnek gondoljuk, akkor fontos tudnunk, hogy ezek a videók ugyanúgy azok, hiszen nőknek egy egész csoportját járatják le ezek is, rendkívül agresszív módon.
Mégpedig vagy egy olyan csoportját, amely ezt a legkevésbé sem érdemli meg, vagy egy olyat, amelynek tagjait inkább meggyőzni lenne érdemes arról, hogy változtassák meg a véleményüket. Mi, nők ugyanis nem vagyunk egymás ellenségei. Sőt, akkor tesszük magunkkal a legjobbat, ha közösen döntünk úgy, hogy nem erősítjük már tizenéves korunktól fogva a férfiak privilegizált helyzetét egymás kárára.