A két leggyakoribb női krónikus betegség, az IBS és a PCOS között szorosabb az összefüggés, mint eddig gondolták

A hormonok csodálatos szereplői testünk működésének: szabályozzák a szaporodást, a hangulatunkat, és még az emésztőrendszerünk egészségét is. Az irritábilis bél szindróma (IBS) és a hormonális változások közötti összefüggések mostanra komoly figyelmet kaptak, hiszen a nemi hormonok, például az ösztrogén és a tesztoszteron, hatással lehetnek az IBS tüneteire.

A hagyományos orvostudomány nem ismeri a policisztás ovárium szindróma kialakulásának okát, a kezelések igazából a tünetek csökkentését célozzák meg. A legtöbb nőnek fogamzásgátlót, androgénellenes szereket írnak fel, hogy rendszeres legyen a ciklus. Ezek a kezelések nem oldják meg az ovuláció hiányát, sem az agy hormonális helyzetét, de természetesen azért segíthetnek. Részben megoldás, mert az okot nem szüntetik meg, csak tünetet enyhítenek.

A testünk egy összefüggő rendszer, hiába viszed el a válladat orvoshoz, lehet a májadnál is lehetne keresgélni valamilyen kibillenést a balanszból. Nagyon elkezdtük külön-külön kezelni a testrészeket, az orvosok is specializálódtak. Napjainkban azonban egyre több kutatás olvasható, elérhető a betegségeink, tüneteink lelki háttréről, és látszólag két vagy több különböző tünetegyüttes, betegség közötti összefüggésről. A policisztás ovárium szindróma (PCOS) és az irritábilis bél szindróma (IBS) két, a nőknél gyakori, krónikus betegség.

Noha első pillantásra különálló állapotoknak tűnnek – a PCOS az endokrinrendszert érinti, míg az IBS a bélrendszert –, és eléggé hézagos a tudásunk még arról, hogy kapcsolódnak egymáshoz, de napjainkban előtérbe kerültek kutatások, aminek fókuszában az áll, hogy a két betegség között szoros kapcsolat állhat fenn. A hormonális eltérések, a gyulladásos folyamatok, az inzulinrezisztencia, a bélflóra diszbiózisa, vagyis a bélflóra egyensúlyának zavara, valamint a pszichológiai tényezők mind közös szerepet játszhatnak az IBS és a PCOS kialakulásában, ami a nők körében az egyik leggyakoribb endokrin rendellenesség.

Milyen tüneteket képes produkálni? Menstruációs zavar, a hiperandrogenizmus és az ultrahangon látható policisztás ováriumok jelenléte. Ezen kívül a PCOS-es nők körében gyakoriak az anyagcsere-rendellenességek, mint az inzulinrezisztencia, esetleg elhízás. Az irritábilis bélszindróma (IBS) a lakosság 10-15%-át érintheti, és különös módon a nőknél fordul elő gyakrabban. Az IBS jellemző tünetei közé tartozik a hasi fájdalom, a puffadás, a székletürítési zavarok és a bélmozgás fokozott érzékenysége. Bár korlátozottan van még erre tudományos bizonyíték, de az a kevés kutatás, ami erre irányul, azt mutatja, hogy a PCOS-ben szenvedő nők körében magasabb az IBS előfordulása.

Mi köze a hormonoknak az IBS-hez?

A kutatások szerint a férfiak magasabb tesztoszteronszintje védelmet nyújthat az IBS-el szemben. A nőknél viszont az ösztrogén- és progeszteronszintek változása a menstruációs ciklus során befolyásolhatja a tünetek súlyosságát. Például sok nő tapasztal fokozott hasi fájdalmat és diszkomfortot a menstruáció alatt, amikor a progeszteronszint alacsonyabb. Nemcsak a ciklus, hanem a menopauza is újabb kihívásokat hozhat.

Vannak olyan kutatások is, melyek górcső alá vették a hormonterápiában részesülő posztmenopauzás nőket is, és ebben a csoportban nagyobb volt az IBS kockázata. A hormonok ingadozása nemcsak a bél működését, hanem a fájdalomérzékelést is jelentősen befolyásolhatja. A PCOS-es nők magas tesztoszteronszintje és az ösztrogén/progeszteron arány változása módosíthatja a bélrendszer működését.

A bélflóra egyensúlyának felborulása, az úgynevezett diszbiózis, gyakran előfordul PCOS esetén, és hozzájárulhat a hasi fájdalomhoz, puffadáshoz és más IBS-tünetekhez. Ráadásul a PCOS-es nőknél gyakori inzulinrezisztencia nemcsak az anyagcserét, hanem a bél mikrobiomját is befolyásolja. Az inzulinrezisztencia pedig szegényes bélflórához, alacsony szintű gyulladáshoz és fokozott bélpermeabilitáshoz (áteresztő bél szindróma) vezethet, amelyek mind szerepet játszanak az IBS tüneteinek kialakulásában.

Az emésztés és a bél-agy tengely rejtélye

Nem lehet beszélni az IBS-ről anélkül, hogy ne említenénk meg a bél-agy tengelyt, amely a bél és a központi idegrendszer szoros kapcsolatát jelenti. A bélflóra egyensúlyának felborulása nemcsak a bélműködést, hanem az agy stresszkezelő mechanizmusait is érinti. Gyulladásos mediátorok, például lipopoliszacharidok (LPS), a bélből a véráramba kerülve hatással lehetnek a hangulatunkra, a stressz-szintünkre, sőt még fájdalomérzékelésünkre is.

Az ösztrogén, a progeszteron és más hormonok nemcsak a menstruációs ciklust, a termékenységet vagy a hangulatunkat szabályozzák, hanem komoly hatással vannak a bélflórára, a bél-agy tengelyre is. A bél-agy tengely egy bonyolult kommunikációs rendszer, amely a bélrendszerünk és az agyunk között működik. A belünkben több millió idegsejt található, ezért gyakran „második agynak” is nevezik.

Ez a kapcsolat az idegrendszeren, a hormonális rendszeren és a bél mikrobiomján keresztül zajlik, és közvetlenül hatással van a stresszkezelésünkre, a hangulatunkra, az immunrendszerünkre és az emésztésünkre. A nők esetében azonban ez a rendszer különösen érzékeny a hormonális változásokra – például a menstruációs ciklus, a terhesség vagy a menopauza során.

Hogyan befolyásolják a hormonok a bélflórát?

A bélflóránk milliárdnyi baktériumból áll, amelyek kulcsszerepet játszanak az egészségünk fenntartásában. Ezek a jótékony baktériumok szabályozzák az emésztést, segítenek a tápanyagok felszívódásában és erősítik az immunrendszert. Az ösztrogén és a progeszteron szintje azonban közvetlenül hat a bélflóra összetételére. Kutatások szerint az ösztrogén támogatja a jótékony baktériumok, például a Lactobacillus fajok szaporodását, amelyek segítenek megőrizni a bélrendszer egészségét.

Az ösztrogénszint csökkenése – például menopauza során – azonban megbonthatja ezt az egyensúlyt, ami puffadáshoz, gyulladáshoz vagy egyéb emésztési problémákhoz vezethet. Az ösztrogén például erősíti az agy stresszkezelő képességét is és csökkenti a gyulladásos folyamatokat. A progeszteron hormon a bélmozgást és a bélfal áteresztőképességét is befolyásolja. A menstruáció előtti alacsony progeszteronszint például hozzájárulhat a puffadás és hasi görcsök kialakulásához.

Menstruáció vagy menopauza idején azonban a hormonok csökkenése érzékenyebbé teheti az agyat a stresszre, ami tovább ronthatja a bélflóra egyensúlyát. A stressz és a bélflóra közötti kapcsolat kettős irányú: ha stresszesek vagyunk, az károsíthatja a bélflórát, míg a bélflóra zavarai rontják a stresszkezelési képességünket. Ez az ördögi kör különösen jellemző lehet a PMS (premenstruációs szindróma) vagy hormonális változások alatt.

Mit tehetsz a bélflórád és hormonális egyensúlyod érdekében?

• Tudatos táplálkozás - A bélflórád egészsége a táplálkozásoddal kezdődik. Az alábbi élelmiszerek segíthetnek: probiotikumok (joghurt, kefir, savanyú káposzta és más fermentált ételek), prebiotikumok (banán, hagyma, fokhagyma és zabpehely, amelyek táplálják a jótékony baktériumokat) és teljes értékű ételek (zöldségek, gyümölcsök, teljes kiőrlésű gabonák, amelyek segítenek fenntartani a bélflóra sokszínűségét).
• Életmódváltás - Próbálj ki olyan stresszkezelési technikákat, mint a jóga, a meditáció vagy a légzőgyakorlatok, amelyek nemcsak az elmédet, hanem a bél-agy tengelyt is megnyugtatják.
• Mozogj! A testmozgás serkenti a bélműködést és javítja a stresszkezelést. Már napi 30 perc séta is sokat segíthet.
• A minőségi alvás kulcsfontosságú a hormonális egyensúly fenntartásában. Próbálj meg minden nap legalább 7-8 órát aludni.
• Konzultálj szakemberrel! Ha úgy érzed, hogy hormonális problémáid vagy tartós emésztési panaszaid vannak, érdemes endokrinológushoz, dietetikushoz fordulni. Egy szakember személyre szabott tanácsokkal segíthet.

És még amit fontos kiemelni, hogy a taoista felfogás szerint a petefészkek nagy mennyiségű életerőt tartalmaznak, amely folyamatosan szexuális energiát termel.

Érdemes tehát nem kizárólag egy láthatatlan belső női szervre tekinteni, hanem kicsit mélyebbre is ásni a nőiség, a ciklikusság megélésében.