A hosszan tartó kapcsolat olyan, mint egy asztal: négy lábon áll - beszélgetés Rády Eszter pszichológussal
Mindannyian arra vágyunk, hogy harmonikus, szeretetteljes, boldog párkapcsolatban éljünk, ahol a társunk a legjobb barátunk, a szerelmünk, a szeretőnk. A párkapcsolatok olyanok, mint egy négylábú asztal: minden asztallábnak erősnek kell lennie, hogy az asztal terhelhető legyen.
De mégis, mi az a négy láb, amire, ha odafigyelünk, kézhez kaphatjuk a hosszú, boldog párkapcsolat receptjét? Rády Eszter pszichológussal a jó párkapcsolat négy sarokkövéről beszélgettünk.
Mi lehet az alapja a jó párkapcsolatoknak?
Nehéz egyértelmű választ adni, mert igazából tényleg nincsen egy jól meghatározható recept. Talán a legközelebb a „megfejtéshez” az önismeret és a párkapcsolati önismeret visz el bennünket, ami segíthet kapcsolódni a saját szükségleteinkhez, és ezen keresztül a belső hangunkhoz, amire pedig rábízhatjuk magunkat az érzelmi kapcsolatainkban.
A Boldog Párkapcsolat Titkai: Hogyan Őrizzük Meg a Szerelmet Évtizedeken Át?
Sokan mondják, hogy már sok pszichológiai témájú könyvet elolvastak, már annyi mindent tudnak a párkapcsolati témáról, de valami miatt még mindig nem tudják „alkalmazni a megszerzett tudást”. Ehhez szükséges egy tanácsadási vagy terápiás folyamat, de sokat adhat az irodalom is. A regényírók, költők, akik foglalkoznak a szerelem és a kapcsolatok természetével, közelebb hozhatják hozzánk a szerelemi kapcsolatokról megszerzett tudásunkat.
Egyik személyes kedvenc íróm, költőm Füst Milán, aki gyakran foglalkozott a párkapcsolatokkal. Maga is érdekes szerelmi kapcsolatban élt, megtapasztalta a „se veled, se nélküled” erejét, vagy éppen a „vajon jól döntöttem-e” dilemmái kínozták. Egy tőle származó, a párkapcsolatok alapjairól elmélkedő hasonlat jól mutatja be a párkapcsolat lehetséges alapjait. A hasonlat szerint a párkapcsolatok olyanok, mint egy négylábú asztal:
minden asztallábnak erősnek kell lennie, hogy az asztal terhelhető legyen.
De mi is pontosan ez a négy láb?
Az első láb a párkapcsolati asztalból az életmód. Először lehet igaznak tűnhet, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de ez hosszabb távon ritkán bizonyul a szerelem zálogának.
Elgondolkodtató az is, hogy mi számít „ellentétnek”. „Volt már olyan pár nálam, akik nagyon különbözőnek élték meg az életstílusukat, de ahogy beszélgettünk, valami mást is megláttunk: a hölgy nagyon szerette a homokos tengerpartot, a férj pedig inkább a sziklás, bolyongósabb partokért lelkesedett - mondja a pszichológus, majd felhívja a figyelmet, hogy ez látszólag egy ellentét, de egyértelmű, hogy közös nevező az, hogy mindketten szeretnek utazni és kedvelik a tengert.
Innen nézve már nem is olyan különböző az életmódjuk. A hosszabb távon működő párkapcsolatokban tehát fontos, hogy a felek hasonló életmódot szeressenek élni, vagy legalábbis ne nagyon különbözzenek benne. És hogy mi számíthat hasonló életmódnak? A szokásainkon keresztül, a társas kapcsolatok életünkben betöltött szerepeitől kezdve szinte minden, ami meghatározza a mindennapi rutinunk és élményeink részeit.
A második láb az, hogy a pár szeresse egymást, vagyis a szeretet, a szerelem kapcsolja őket össze. Legyen közöttük „élő” kapcsolat, amiben a felek fejlődni tudnak, és van közös útjuk egymás mellett. A szeretet gyakran ölthet testet magában az intimitásban: a közös kommunikációban (saját nyelvezet, becenevek a kapcsolatban), az együttműködés lehetőségében (jövőtervezés), a közös hitben (nemcsak a vallásos hitre gondolok, hanem a kapcsolat erejébe vetett hitre is akár).
Az is fontos, hogy a felek valóban „tudjanak” szeretni. Ahogy Bert Hellinger fogalmaz:
„Csak az fél a szeretettől, aki nem szeret. A szeretetben az ember elfeledkezik a félelemről. Olyan ez, mint a háború: csak a hátországban lévők félnek, akik a fronton harcolnak, azok nem. Lépj előre, a legelső frontra!”
A harmadik lába a kapcsolatoknak a szexualitás. A jó szex, a kielégítő mennyiségű és minőségű szexuális élet sokat adhat a kapcsolatoknak. Sokat adhat, és pont ezért egy nagyon érzékeny terület is, ebben szó szerint is:
mindenki meztelen lesz a saját vágyaival és igényeivel.
Előfordul a pároknál, hogy beáll egy úgynevezett „negatív ciklus”, más néven „negatív tánc”, ami akadályozhatja a kielégítő szexuális életet.
„Ilyenkor az egyik fél akarja, a másik nem, és gyakori a visszautasítás. Az elutasítás szorongást vált ki abból, aki közeledne, míg aki valamilyen oknál fogva most éppen nem kívánja az együttlétet, elkerülővé válhat. Ez a felállás meg is fordulhat, és gyakran jellemző akkor, ha a párban a felek szorongó/elkerülő kötődési stílusúak” - magyarázza a pszichológus.
Minden kapcsolatban lehetnek olyan időszakok, amikor a szexuális élet nem kielégítő vagy hagy maga után kívánnivalót, de ha van, az mindkét félnek jó, és alapvetően vonzódnak egymáshoz. Egyszerűen megvan a kémia.
A negyedik láb nagyon fontos, és talán a legkevésbé emlegetett lába a kapcsolatoknak az (és itt állítólag Füst Milán fel is sóhajtott), hogy a párkapcsolat gazdasági közösség is. A kapcsolatban szinte az első randevúktól kezdve megjelennek a pénzhez és az anyagiakhoz való viszonyulások.
„Egyszerű példa jutott eszembe: az egyik kliensem mesélte, hogy a randin a férfi egészen extra borravalót adott a pincérnek, amikor is a kliensemben egy vészcsengő kapcsolt be. A vészcsengő pedig azért szólt, mert azt érezte, hogy ez a férfi nem vigyáz a pénzre, és hosszabb távon ez talán nem lesz jó. Ő maga sem értette ezt az ellenállást az első találkozásokon, de aztán bebizonyosodott, hogy számára nem ad biztonságot az, ahogy leendő partnere a pénzzel bánt- mondja a pszichológus.
Rády Eszter kitér arra is, hogy sok párnál tapasztalja, hogy rendezetlenek, és nem átbeszéltek az anyagiak, a pénzköltési szokások vagy éppen a közös kassza kezelésének témája. Ez később komoly problémákat okozhat:
ellenállást vagy szomorúságot is.
Hívja fel a figyelmet a pszichológus, aki szerint fontos, hogy már az első nyaralásokon, síeléseken, vacsorákon, koncerteken átbeszéljük és megegyezzünk ebben. „Ne engedjük, hogy a párunk (akár kedvességből is) azt mondja, hogy ezt nem kell megbeszélni. Tartsunk ki amellett, hogy ez egy fontos asztalláb nekünk (ha így érezzük). Azért is tartom nagyszerű dolognak az irodalomterápiát, mert egyszerre hozza közel hozzánk az irodalom tapasztalatiságát és a pszichológiai ismereteket.”