Hogyan segítsünk át valakit egy pánikrohamon? Ezekre a szempontokra érdemes odafigyelni
Pánikrohama bárkinek lehet, sőt az emberek 13,3 százaléka legalább egyet átél az élete során. Egy rendkívül megterhelő élményről van szó, amelynek hatására az érintett személy akár életveszélyben is érezheti magát. Amennyiben szeretnénk segítséget nyújtani, rendkívül fontos, hogy közelebbről megismerjük a jelenséget.
Egy pánikrohamot átélő személyt sokféleképpen támogathatunk, de vannak aspektusok, amelyeket kivétel nélkül minden esetben érdemes szem előtt tartanunk. Mindenekelőtt a legtöbb, amit megtehetünk, hogy tájékozódunk a témában, ugyanis ahhoz, hogy mi magunk se ijedjünk meg, és biztonságos ponttá válhassunk az illető számára, a tudás a leghatékonyabb fegyverünk.
Honnan tudjuk, hogy pánikrohammal van dolgunk?
A Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének ötödik kiadása (DSM-5) szerint a pánikroham az „intenzív félelem vagy intenzív diszkomfort érzés váratlan hulláma, amely néhány perc alatt tetőzik.” Az alábbi diagnosztikai kritériumok közül legalább négy tünet együttes fennállásakor beszélhetünk pánikrohamról:
- aggodalom, intenzív distressz, szorongás
- erős szívdobogásérzés, felgyorsult szívverés
- szorító, fullasztó érzés a torokban
- szapora légzés, légszomj
- mellkasi fájdalom
- kiszáradt száj
- izzadás
- remegés, reszketés
- fejfájás, szédülés, ájulás
- hidegrázás, hőhullámok
- zsibbadás, bizsergés (paresztézia)
- hányinger, hasi fájdalom, gyomorpanaszok
- a haláltól, vagy az irányítás elvesztésétől való félelem
- az önmagadtól való elszakadás érzése (deperszonalizáció)
- a világtól való elszakadás érzése (derealizáció)
A pánikroham érzelmi és fizikális tünetei az „üss vagy fuss” reakcióval hozhatók összefüggésbe, amely vélt és valós fenyegetés hatására egyaránt bekapcsolhat: „A test azt üzeni, hogy veszély van, miközben a valóságban nincs tényleges fenyegetettség.” – magyarázza Sadie Bingham szorongásterapeuta a Healthline magazinnak.
Te tudod, mi a különbség egy pánikroham és egy szorongásos roham között?
Maradjunk nyugodtak és együttérzők
Még ha számunkra is félelmetes lehet látni, amint az általunk szeretett személy épp a fent említett tünetek valamelyikével küzd, leginkább azzal lehetünk a segítségére, ha megőrizzük a nyugalmunkat. Amennyiben az illető nem jelezte, hogy csendre van szüksége, beszéljünk hozzá nyugodt hangon: emlékeztessük, hogy ez egy pánikroham – nem tart sokáig, és nincs egyedül, itt vagyunk vele, biztonságban van.
Egy pánikroham kiváltó okait nem mindig könnyű azonosítani. Bizonyos szituációk és helyek (például csapdába esettség érzése liftben, moziban, repülőn), testi érzetek (például a gyors szívverés miatt szívrohamtól való rettegés), de akár egy korábbi pánikrohamra való gondolás is idézhet elő pánikrohamot. Ugyanakkor az is gyakran előfordulhat, hogy a pánikszerű érzések váratlanul, látszólag ok nélkül érkeznek.
Épp ezért kulcsfontosságú, hogy maradjunk nemcsak nyugodtak, de empatikusak is.
Vonuljunk egy biztonságos helyre, és kerüljük az értetlenkedő, ítélkező, elbagatellizáló megjegyzéseket. A pánikrohamot átélő személy eleve zavarban érezheti magát az intenzív félelmi reakciótól, „de ha egy megbízható társ együttérzést nyújt, az teret adhat számára, hogy visszatérjen a nyugalmi szintre” – véli a terapeuta.
Egy empatikus reakció például valahogy így nézhet ki: „Ez nagyon keménynek hangzik. Sajnálom, hogy ezt tapasztalod. Kérlek tudasd velem, hogy miben tudlak támogatni.” Segítsünk úgy, ahogy az érintett kéri. Amennyiben nem jelezte, hogy nem szeretne beszélgetni, próbáljunk meg könnyed párbeszédet kezdeményezni vele egy kellemes témáról, ami talán elterelheti a figyelmét a kétségbeesésről.
Mégis mit kell tenni, hogy a pánikroham enyhüljön?
„Lehet, hogy nehéz elhinni, de a válasz a következő: semmit” – írja Dr. Rita Santos Pánik című könyvében, amelyben ő is belátja, hogy ennek a megoldási javaslatnak meglehetősen nehéz bizalmat szavazni. A klinikai szakpszichológus azonban felhívja a figyelmet, hogy amint a túlélési reakció lecsillapodik, minden visszatér a nyugalmi szintre – nem kell tennünk érte semmit, hiszen a testünk erre van tervezve.
„A lényeg a következő: ha nem teszünk semmit az olyan érzelmekkel, mint a félelem és a szorongás, és hagyjuk, hogy »kifussák magukat«, minden vissza fog térni a normális kerékvágásba. Ne feledjük, a pánikrohamok nem tartanak örökké.” – véli a szakértő. A pánikrohamok hossza pár perc, és kevesebb mint egy óra közé tehető – amennyiben azonban a tünetek ezalatt sem enyhülnek, érdemes sürgősségi segítségért fordulni.
Természetesen miközben az érintett a korábban említett rendkívül intenzív tüneteket éli át, felettébb nehéz ölbe tett kézzel várnia a hosszú óráknak tűnő percek múlását. Ne feledjük, hogy a roham kritériumainak felismerését követően már az a tudat is segíthet nyugalomra lelni számára, hogy fenyegetettség érzése nem valódi – egy pánikrohamról van szó, ami megterhelő, de nem tart sokáig.
A különféle relaxációs, földelési és légzéstechnikák könnyebben átvészelhetővé tehetik a kimerítő élményt, azonban fontos megjegyeznünk, hogy egyénenként eltérő, hogy kinek milyen módszerek válnak be. Érdemes a pánikrohamot átélő személy tüneteit is figyelembe vennünk, mielőtt bármit tanácsolnánk, hiszen míg a légzésre koncentrálás mindig beválik, a mély légzés hiperventillációba is torkollhat.