előfizetésem
A legjobb tanácsot egy pánikbeteg adhatja, hiszen ő már több százszor átélte ezt, tudja azt, hogy mi segít és mi ront ilyenkor a helyzeten
A pánikbetegség egy teljesen kiszámíthatatlan, gyakran ijesztő és az élet minden területére hatással lévő egészségügyi probléma. Nem csak a pácienst érinti, hanem az egész környezetét, barátait és persze a családtagjait is. Bár kevesen beszélnek róla, amióta diagnosztizálták nálam, azóta rájöttem, hogy sokkal többen küzdenek vele, mint azt gondolnánk.
Tulajdonképpen mindenkinek van legalább egy ismerőse vagy rokona, aki szorongásos zavarral küzd, onnan pedig nem sok választ el bennünket a pánikrohamoktól. A betegség nagyon alattomos, terhet jelent mind az elszenvedőjére, mind a családtagjai számára. De vajon mit tehetsz akkor, ha tudod, valaki a környezetében rendszeres pánikrohamoktól szenved?
Mik is azok a szorongásos zavarok?
Ahhoz, hogy megértsd, mennyire fontos a betegek támogatása és segítése, tudnod kell, hogy mi számít szorongásos zavarnak. Ide tartozik a pánikbetegség mellett az agorafóbia (a pánikbetegség egy formája), a szociális fóbia, a kényszerbetegség, valamint a generalizált szorongás. Csak, hogy a leggyakoribbakat említsem. A szorongás valós és nem kitalált dolog.
Egy olyan testi-lelki zavar során egy fizikai reakció játszódik le a testünkben, amely megbénít, felborítja a lelki egyensúlyt és nem tudunk tőle nyugodtan gondolkodni, élni. Sokan túlzónak gondolják, gyengeségnek tartják, egy modern “betegségként” tekintenek rá, amit már mindenki elmondhat magáról. Pedig sok esetben nem is diagnosztizálják. Nálam több mint 10 éve állapították meg a betegséget. Azóta élek vele együtt és rájöttem, hogy bár vannak jobb időszakok, mindig ott lesz az agyam egy eldugott részében, hogy támadjon.
Már a szorongástól is szorongunk, merre van a kiút?
De megtanultam kezelni. Mára már a sok-sok rétegnyi szorongás egy része feloldódott, nem vár arra minden nap, hogy átvegye felettem az irányítást
. Tudom, hogy mi segít és már soha többet nem engedem neki, hogy a szakadék mélyére vigyem, ahonnan korábban évekig nem volt erőm kimászni. Már tisztán látom, hogy mi váltja ki, hogyan előzhetem meg azt, hogy elhatalmasodjon rajtam. De nem volt ez mindig így. Korábban nem is sejtettem, hogy honnan származik a menekülési kényszerem.
Ilyenkor próbálom magamat védeni attól, hogy az adott helyzetben ragadjak és mindenáron ki szeretnék törni belőle. Ez azonban nem arról szól, hogy felállok és elutazom külföldre. A menekülés nem helyhez kötött, sokkal inkább az érzelmeimhez. Ma már tudom, hogy a félelem béklyói helyett inkább a szabadságot választom. De vajon leküzdhető-e teljesen a pánikbetegség? Milyen hatással van ez a környezetemre?
