előfizetésem
Hírlevél
A férfiaknak is van helyük az óvodapedagógusok között, sőt!
Sokan még most is felkapják a fejüket az óvóbácsi kifejezésre, annak ellenére, hogy ma már egyre több férfi választja az óvópedagógusi pályát. Bobori Gyula óvodapedagógus az egyik ékes példája annak, hogy a férfiaknak is helyük van ebben a szakmában.
Gyula, az örök optimista óvóbácsi több mint húsz éve terelgeti az anyukájuktól többnyire először elváló kicsiket. A rengeteg elégedett szülő, boldog kisgyerek őt igazolja, és ma már nem csak óvópedagógusként, hanem vezetőként is koordinálja a mindennapokat.
Hogyan kerültél erre a pályára?
Egy különös véletlennek köszönhető. Az érettségi után közvetlenül az egyik tanítóképző főiskolára jelentkeztem, de egy pont híján nem kerültem be. Ebben az időben még zeneiskolába jártam, aminek a közelében volt egy óvoda. Egyszer, amikor épp elmentem mellette, megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy nem is lenne rossz ott dolgozni. Mindig is elszántan hittem az álmaimban, és kitartóan követem a kitűzött céljaimat, így bementem, és közöltem az akkori vezetőkkel, hogy náluk szeretnék dolgozni.
Először összenéztek, nem igazán értették a dolgot, de aztán mégis adtak egy esélyt. Akkoriban még nem létezett az a szó, hogy óvodapedagógus, így k. n. óvó, azaz képesítés nélküli óvóként lettem bejegyezve a munkakönyvembe. Kezdetben nagycsoportosakkal foglalkoztam, rengeteg szakmai tudást kaptam itt a kollégáktól.
Nem arról érdemes beszélgetni ovi után a gyerekünkkel, hogy mi volt az uzsonna, hanem hogy kivel játszott és mi volt a nap legjobb része
Tizennyolc évesen mit tudtál az óvodapedagógiáról?
Akkoriban nagyon sok minden érdekelt, rengeteg dologba belekóstoltam, nem gondoltam, hogy ez a szakma lesz az életem. Minden alkalommal, amikor bementem az óvodába, úgy éreztem, azért megyek, hogy jól érezzem magam. Később felismertem, hogy nagyon otthonosan érzem magam ebben a közegben, és valójában jól megállom a helyem a gyerekek között.
Ebben az irányban tanultam tovább a főiskolán, és szépen lassan rá kellett jönnöm, hogy nekem a későbbiekben ezzel kell foglalkoznom, és egy egyéni szemléletű nevelési módszert kell kialakítanom.
Hogy tudtad férfiként kivívni az elismerést ebben az elnőiesedett szakmában?
A szabadelvű gondolkodásmódom miatt soha nem érdekelt, hogy mások mit gondolnak rólam. Ahogy múltak az évek, mindig egy újabb és újabb arcomat mutathattam meg, ami szerencsére imponált azoknak, akik kapcsolatba kerültek velem. Amikor tizennyolc éves vagy, te vagy a vicces srác, akit mindenki imád. A húszas éveidben látják rajtad az elszántságot.
Harmincasként imponál az embereknek, hogy már fiatal apukaként közelítesz a kicsikhez. Most, a negyvenen túl pedig már vezetőként is, a mögöttem lévő tapasztalatokat felhasználva, és a kereteket tartó, de demokratikus nevelési módszeremmel bizonyítom a rátermettségemet.
Emberség minden nap – A remény óvodája
Volt valaha olyan gyerek a pályafutásod alatt, akinek ne tudtál volna a kegyeibe férkőzni?
Kevés olyan gyerekkel találkoztam, akivel ne tudtam volna megtalálni a közös hangot, a kérdés inkább az, azonnal megvolt-e a kölcsönös szimpátia, vagy némi idő kellett hozzá, hogy bizalmat kapjak. Egyszer találkoztam egy kislánnyal, akinek a szülei nagyon szerették volna, ha a szárnyaim alá veszem. A kislány viszont az elején nem akart elfogadni, nem jött oda hozzám, még kommunikálni sem akart velem. Én ezt végig tiszteletben tartottam, nem voltam erőszakos, adtam időt neki arra, hogy feloldódjon.
Utána nem sokkal elválaszthatatlanok lettünk. Húszévesen még fiatalos a megjelenésed, a gyerekek is jól elbohóckodnak veled, de egy negyvenen túli férfi a kicsiknek először öregembernek tűnhet, akinek nem akarnak a kegyeibe férkőzni. Nem szabad a gyerekeket beskatulyázni, hiszen mindannyian mások. Ha meg találod a módját, hogyan láss bele a lelkükbe, nyert ügyed van.
Ezek szerint már eleve rossz úton jár az, aki egy nevelési sémára építve akar minden gyerekhez közelíteni?
Lehetnek bizonyos mindenkire érvényes szabályok, de ezek nem azért születnek, hogy aztán felülbíráljunk egy gyereket vagy uralkodjunk rajta, hanem azért, hogy segítséget kapjon a normák közti eligazodásban, azok betartásában. Emellett pedig óriási jelentősége van annak is, hogy az alapszabályok mellett úgy alakítsunk ki közösen szabályokat a gyerekekkel, hogy mindig szem előtt tartjuk, kinek mi az erőssége, ki miben jó.
A kórházban fekvő gyerekek őszintesége, humora, bátorsága és kérdés nélküli bizalma új értelmet adott annak, mit is jelent megnyílni embereknek
Hogyan látod, mostanában mennyire népszerű a férfiak körében ez a szakma?
Annak idején, amikor végeztem a főiskolán, én voltam az egyedüli férfi az évfolyamon, illetve volt még fiú egy évvel alattam, és felettem, de ők végül nem lettek óvodapedagógusok. Napjainkban egyre több fiú kerül erre a pályára, viszont az a tapasztalat, hogy sokan belekezdenek, majd idő közben váltanak. Az az igazság, hogy hiába fantasztikus, anyagi szempontból nem nyújt biztos megélhetést az óvópedagógusi szakma, pláne, ha valakinek közben el kell tartania egy családot.
Te mégis kitartó és elszánt vagy. Mi a legnagyobb szépsége ennek a pályának?
Minden alkalommal, amikor sikereket érek el egy gyereknél, aki képes a segítségemmel fejlődni, tanulni, azt érzem, hogy beérett a munkám gyümölcse. Boldog vagyok, hogy a segítségemmel történt ez, és hogy utat mutathatok a jövő nagy reménységeinek.
Stylist: Csillag Szilvia, Smink és haj: Szanyi Zsuzsa
Köszönet a helyszínért a Mászóka Óvodának! maszokaovoda.hu
