A férfiaknak is van helyük az óvodapedagógusok között, sőt!

2025. január 26.
Bobori Gyula több mint húsz éve dolgozik óvodapedagógusként | Felső FRED PERRY – VAN GRAAF Farmer LEVI’S
Bobori Gyula több mint húsz éve dolgozik óvodapedagógusként | Felső FRED PERRY – VAN GRAAF Farmer LEVI’S
Fotó: bolega niki

Sokan még most is felkapják a fejüket az óvóbácsi kifejezésre, annak ellenére, hogy ma már egyre több férfi választja az óvópedagógusi pályát. Bobori Gyula óvodapedagógus az egyik ékes példája annak, hogy a férfiaknak is helyük van ebben a szakmában.

Gyula, az örök optimista óvóbácsi több mint húsz éve terelgeti az anyukájuktól többnyire először elváló kicsiket. A rengeteg elégedett szülő, boldog kisgyerek őt igazolja, és ma már nem csak óvópedagógusként, hanem vezetőként is koordinálja a mindennapokat.

Hogyan kerültél erre a pályára?

Egy különös véletlennek köszönhető. Az érettségi után közvetlenül az egyik tanítóképző főiskolára jelentkeztem, de egy pont híján nem kerültem be. Ebben az időben még zeneiskolába jártam, aminek a közelében volt egy óvoda. Egyszer, amikor épp elmentem mellette, megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy nem is lenne rossz ott dolgozni. Mindig is elszántan hittem az álmaimban, és kitartóan követem a kitűzött céljaimat, így bementem, és közöltem az akkori vezetőkkel, hogy náluk szeretnék dolgozni.

Először összenéztek, nem igazán értették a dolgot, de aztán mégis adtak egy esélyt. Akkoriban még nem létezett az a szó, hogy óvodapedagógus, így k. n. óvó, azaz képesítés nélküli óvóként lettem bejegyezve a munkakönyvembe. Kezdetben nagycsoportosakkal foglalkoztam, rengeteg szakmai tudást kaptam itt a kollégáktól.

glamour plusz ikon Nem arról érdemes beszélgetni ovi után a gyerekünkkel, hogy mi volt az uzsonna, hanem hogy kivel játszott és mi volt a nap legjobb része

Nem arról érdemes beszélgetni ovi után a gyerekünkkel, hogy mi volt az uzsonna, hanem hogy kivel játszott és mi volt a nap legjobb része

Tizennyolc évesen mit tudtál az óvodapedagógiáról?

Akkoriban nagyon sok minden érdekelt, rengeteg dologba belekóstoltam, nem gondoltam, hogy ez a szakma lesz az életem. Minden alkalommal, amikor bementem az óvodába, úgy éreztem, azért megyek, hogy jól érezzem magam. Később felismertem, hogy nagyon otthonosan érzem magam ebben a közegben, és valójában jól megállom a helyem a gyerekek között.

Ebben az irányban tanultam tovább a főiskolán, és szépen lassan rá kellett jönnöm, hogy nekem a későbbiekben ezzel kell foglalkoznom, és egy egyéni szemléletű nevelési módszert kell kialakítanom.