Az egészséges életmódot is túlzásba lehet vinni, ezek a jelek mutatják, hogy rossz úton jársz
Semmi tartósítószer, kizárólag bioételek, netán a glutén kerülése, vagy a makrobiotikusan összeállított étrend? Mindegy, miben hiszel, ha ezzel nem veszélyezteted sem a testi, sem a lelki egészségedet. Ha viszont megszállottá válsz, akkor baj van!
Odafigyelek az étkezésemre. Igyekszem kerülni a fehér lisztet és csak ritkán fogyasztok cukrot, zöldséget, gyümölcsöt viszont próbálok annyit enni, amennyit csak tudok. Persze az elegendő fehérjebevitel is fontos, ez nem mindig jön össze. Ahogyan a napi fél óra, vagy a heti három óra sport sem. Emiatt néha bűntudatom van. Vajon az egészséges életmód függője vagyok? Kiderül!
Függőség vagy csak eltérő életvitel?
Ha valaki egészséges életmódot folytat, az gyakran hallja a környezetétől az intő szavakat: "azért túlzásba ne vidd!". Ez a gyakorlatban sokszor azt jelenti, hogy ő már nem kért másodszor a csülökpörköltből, megelégedett a buliban két pohár vörös borral, netán a cigiről is leszokott, kibírja heti egy-két szelet csokival is, és még azt is meg meri tenni, hogy minden nap fut. Érthető, ha ez szúrja azok szemét, akik maguk bizony küzdenek némi elmaradással az egészséges életmód terén.
Aztán itt vannak a különböző divatos étrendek. Paleolit, gluténmentes (olyanoknak, akik nem lisztérzékenyek), makrobiotikus, esetleg kizárólag adalékanyag- és vegyszermentes, bioételeket tartalmazó. Akik ezeket megszállottan követik, azok már biztosan egészségfüggők, nem? Nos, nem feltétlenül. Illetve, önmagában csak azért, mert az étrendjük és életmódjuk eltérő az átlagtól, és mindezt azzal a szándékkal teszik, hogy egészségesebbek legyenek, még semmiképpen sem orthorexiások.
„Addig nem állsz fel az asztaltól, amíg meg nem etted” - így hatnak ránk a gyermekkori szabályok
Ahogyan az akár napi rendszerességgel egy-egy pohár bort elfogyasztó sem biztos, hogy alkoholista. Még akkor sem egészségfüggők, ha étrendjük egészségességének nincs tudományos alapja. Étkezési zavarossá akkor válik valaki, ha az étkezéshez és az (egyes) ételekhez való viszonya látványosan és tartósan zavart szenved, és ez veszélyezteti a fizikai vagy lelki egészségét és társas viszonyait. Bármilyen étrendet követsz is, az nem veszélyeztetheti az egészségedet, nem szigetelhet el a társadalomtól, nem válhat életed központi témájává, nem válhatsz megszállottá tőle.
Az orthorexia fogságában
Az orthorexia nervosa kifejezést 1997-ben írta le először Steven Bratman, azokra az emberekre utalva vele, akik kóros megszállottsággal követnek egy egészséges vagy egészségesnek vélt életmódot. Habár ma már nagyon sok, étkezési zavarokkal foglalkozó szakember ismeri és használja a kifejezést, a Mentális betegségek statisztikai és diagnosztikai kézikönyv legújabb verziója, a DSM-V még nem tárgyalja.
A jelenség ugyanakkor a szakértők túlnyomó része szerint létezik, és fontos foglalkozni vele. Ahogyan fönt írtam, maga az, hogy egy divatos diétát követünk, amely kizár bizonyos ételeket, még nem vagyunk orthorexiások, ugyanakkor ezek gyakran elősegítik a rendellenesség kialakulását. Akárcsak az anorexia nervosa esetében: természetesen nem amiatt lesz anorexiás egy fiatal lány, mert a modellek vékonyak, ugyanakkor az, hogy a mindenkori női szépségideál tragikusan egyre soványabb, nyilvánvaló szerepet játszik az anorexia kialakulásában is.
A orthorexia tehát röviden az egészségtelen megszállottsággal követett egészséges vagy egészségesnek hitt étrend, ami leginkább az ételek vélt "tisztaságával" függ össze. Bratman meglátása szerint, akárcsak például az anorexia esetében, az orthorexiások viselkedése is gyakran tartalmaz kényszeres elemeket, és úgy látja, maga a szigorú megszorításokon alapuló étkezés is egyfajta babonás hit abban, hogy ezzel elűzhetik a betegségeket, vagy csökkenthetik egyéb szorongásaikat.
Ezen felül a sikeresen betartott szigorú étrend elégedettséggel, büszkeséggel töltheti el követőjét, aki ezáltal úgy érezheti, kontroll alatt tartja életét.
Ha pedig más aspetusait életének nem tudja kontrollálni, esetleg a szükségszerű bizonytalanságot is nehezen viseli, akkor eleinte az orthorexia az élet minden gondjával szemben adhat egyfajta hamis biztonságérzetet. A megszállottság azonban hamarosan több gondot okozhat, mint amennyi pozitív hatása van: elszigetelheti a diétázót a környezetétől, folyamatos idegeskedést okoz, állandóan az étkezéssel kell foglalkoznia, és egyre kevesebb étel lesz megfelelő számára, hiszen az elképzelése szerint mindig van tisztább, mindig van még egészségesebb.
Ez akár súlyos hiányállapotok kialakulásához vezethet, vagyis akár súlyosan is veszélyeztetheti az egészséget. Nagyon fontos, hogy csak úgy ne diagnosztizálgass valakit orhorexiásnak a környezetedben, még akkor sem, ha nagyon szigorú étrendet követ. Ugyanakkor fontos, hogy magadon és máson ismerd föl a gyanújeleit a rendellenességnek, és időben kérj, javasolj segítséget.
Válaszolj őszintén!
Bratman szerint az alábbi kérdések megválaszolásával képet kaphatsz arról, vajon te magad, vagy bárki a környezeteben szenved-e orthorexia nervosában.
- Napi több, mint három órát töltesz az étkezéssel kapcsolatos gondolatokkal?
- Több napra előre pontosan megtervezed az étkezéseidet?
- Az ételeid tápértéke fontosabb számodra, mint maga az evés élvezte?
- Ahogyan az étrended minősége nőtt, úgy csökkent az életminőséged (az általános közérzeted, jólléted)?
- Mostanában sokkal szigorúbb vagy magaddal?
- Magasabb lett az önbizalmad azért, mert egészségesen étkezel?
- Iktattál ki az étrendedből olyan ételeket, amiket különösen szerettél, csak azért, hogy "helyesen" étkezz?
- Étkezési szokásaid megnehezítik, hogy nyilvános helyen egyél, és eltávolítanak a családodtól, barátaidtól?
- Bűntudatod érzel, ha néha megszeged szigorú étkezési szokásaidat?
- Békés vagy és úgy érzed, teljesen kontroll alatt tartod az életedet, amikor betartod szigorú étrendedet?
Még mindig nem biztos, hogy igazad is van, de ha az alábbi kérdések közül négyre-ötre igennel válaszoltál, akkor, ha rólad van szó, érdemes pszichológiai segítséget kérned, ha pedig egy ismerősödről, akkor föltérképezni, hogyan segíthetnél neki abban, hogy ő maga is szakemberhez forduljon. Természetesen ha valamilyen súlyos egészségügyi problémád miatt kell szigorú megszorításokkal étkezned, nem számít rendellenességnek, ha nagyon odafigyelsz.
Ám ekkor sem válhat életed központi kérdésévé az evés, és nem szigetelhet el másoktól! Ha az összes pontot igaznak érzed, akkor sajnos még inkább elképzelhető, hogy orthorexia nervosában szenvedsz. Ha segítségre van szükséged, mindenképpen keress föl egy vészavarokra szakosodott szakembert, vagy látogasd meg az Evészavarokról oldalt.