Játszótér helyett az Országos Kéktúrát járja kétéves kislányával

Egy Washington Postban megjelent kutatás szerint a gyermekeknek többet számít az együtt töltött idő minősége a mennyiségnél, sokan mégis a gyermekük születése után zárkózottabbak lesznek, nehezebben mozdulnak ki vagy nyitnak az új élmények felé. Nem tartozik az otthon ülő kismamák köréhez azonban Schmidt Orsi, aki a gyermeke születése előtt is aktív életet élt, ez pedig nem változott annak ellenére sem, hogy anyuka lett. Ma már kislányával együtt járja be az Országos Kéktúrát.

A sportos anyuka és Nati kalandjaikat a közösségi médiában is nyomon lehet követni. Mit jelent a minőségi idő anyának és gyermekének? Mennyire van hatással a kapcsolatuk fejlődésére ez a sok közös kaland? Hogyan merjünk mi is kilépni a komfortzónánkból? Ezekről is beszélgettünk Schmidt Orsival.

Végigpörgetve az Instagram profilodat az azért látszik, hogy már akkor is nagyon aktív életet éltél mielőtt anyuka lettél. Gyerekkorod óta rajongsz a természetért?

Igazi vidéki lány vagyok, így mindig is vonzott a természet közelsége, ami a tanulmányaimat is meghatározta. Leginkább akkor ismertem fel, hogy mennyire kezdjük elveszíteni a kapcsolatot a természettel, amikor megszületett a kislányom. Elhatároztam, hogy tudatosan fogom nevelni és az sem volt kérdés, hogy a szülést követően is folytatom az aktív életmódot, amit megszoktam.

Ezért szigorúan tilos egy síró babát megrázni - szakértőkkel beszélgettünk az életveszélyt is okozó, megrázott baba szindrómáról

A várandósságod alatt is mozogtál?

Igen, igyekeztem minél többet sportolni, futottam, úsztam, a szülés után azonban rá kellett ébrednem, hogy a testemnek szüksége van a regenerálódásra, kicsit többre is, mint amire számítottam. A bezártság azonban nagyon rosszul hatott rám, nem csak testileg hanem lelkileg. Szerencsére előre felkészítettem a férjemet az érzelmi hullámvasútra,amire a gyermekágyi időszakban lehet számítani. Meg is beszéltük, hogy ezt meddig hagyja, és mikortól lesz érdemes segítséget kérnem.

A természetben töltött idő volt a kulcs a mentális egészségem megőrzéséhez.

Nagyon élveztem ezt a másfajta magányt, a mozgás teljesen feltöltött. Emlékszem, mikor hazamentem a kórházból, több napon keresztül be voltam zárva a négy fal közé. Ezek után kész megváltást éreztem, mikor újra elindultam sétálni. Ugyan nem bírtam sokáig, alig százhúsz méter után vissza kellett fordulnom, de türelmes voltam magammal és idővel sikerült visszanyernem az állóképességem.

Azért mégsem voltál teljesen magányos, hiszen a kezdetektől már a kislányoddal, jártad az erdei ösvényeket. Voltak, akik emiatt elkezdtek kritizálni a közösségi médiában?

Igen, de azért sokkal több volt mindig a pozitív és elismerő hozzászólás. Persze ezt nem lehet kivédeni, voltak, akik például elkezdték sajnálni Natit, hogy túlterhelem. Szerencsére most már tud ő is beszélni, így meg tudja cáfolni az alaptalan vádakat. Két és fél éves kora ellenére nagyon sok közös élményre emlékszik és olyan túrákat is fel tud idézni, amiken mondjuk fél éve voltunk.

Rengeteg olyan üzenetet kapok, hogy az én hatásomra kezdtek el mozogni, ami engem is arra inspirál, hogy minél több kalandunkat megosszam. Elkezdtem túrákat is szervezni, igyekszem havonta legalább egyet, amikor az anyukákkal és a gyerekekkel közösen indulunk útnak, ezek általában egyszerűbb útvonalak, amiket kicsik is könnyedén tudnak teljesíteni. Ilyenkor mindig jókat beszélgetünk, tapasztalatot cserélünk és igyekszünk egymásnak segíteni az olyan problémákban, amiken a legtöbb kismama átesik.

Biztos sokan fordulnak hozzád tanácsokért is: mit szoktál ilyenkor javasolni, hogyan érdemes elkezdeni, akár egy kisgyerekkel a túrázást?

Szerintem a legfontosabb a rugalmasság, soha ne távokban, kilométerekben gondolkodjunk, csak arra koncentráljunk, hogy ez egy közös élmény. Az első pár év a legmeghatározóbb a babának, ilyenkor formálódik legjobban a személyiségük. Anyukaként érdemes figyelni, mire van igénye a gyermekünknek, és muszáj alkalmazkodni az állandóan változó körülményekhez.

Nekem a legnagyobb tapasztalás az volt, hogy megtanultam lelassulni.

Teljesen más dimenzió egy félévessel a hordozóban menni, vagy egy totyogó kétévessel, aki imádja felfedezni a világot. Csodálatos érzés a részese lenni annak, ahogy megáll virágot szedni, vagy hosszú perceken keresztül forgat a kezében egy kavicsot. Ilyenkor nem szabad sürgetni, időt kell hagyni, hogy magába zárja a természetet. Nem sietünk soha. Hétköznapokon egyedül vagyok a kislányommal, ilyenkor a lakóhelyünk közelében szoktunk rövidebbeket kirándulni, hétvégente viszont igyekszünk minél hosszabbakat túrázni.

A szerelmes mesefilmek elképesztő hatással vannak az idegrendszerünkre, viszont ha nem vigyázunk, veszélyekkel is járhatnak

A hagyományos játszóteres programok akkor nem is részei a mindennapjaitoknak?

Dehogynem, nem szeretném elzárni őt a gyerekektől, hiszek abban, hogy a közösség nagyon fontos. Egyébként a közös kirándulások hatására azt látom a kislányomon, hogy egyre kíváncsibb és kezdeményezőbb, pedig kisbabaként még elég zárkózott volt. Viszont azt is érzékelem, hogy egyelőre még jobban élvezi a közös kerékpározásokat, vagy kirándulásokat a játszótereknél.