„Egy szexuális ragadozó lehet családos ember, betölthet magas pozíciót a társadalomban” - beszélgetés az önvédelemről Pintér Mártonnal

Az önvédelem nem a tényleges támadásnál kezdődik, hanem már az előjelek felismerésénél.

A baljós helyzeteket mindannyian igyekszünk kerülni, de számos olyan mozzanat van az életünkben, amiről nem is feltételeznénk, hogy bajunk származhat belőle. Pintér Márton ezekre a szürke foltokra szeretne rávilágítani, hogy felismerjük, tudatosítsuk és megelőzzük a fizikai önvédelem szükségességét. Ő maga 2006 óta oktat önvédelmet, és 2012 óta tart kifejezetten nők számára prevenciós és önvédelmi gondolkodást, taktikát fejlesztő képzéseket.

Növeljük a túlélési esélyeinket

Az önvédelem kérdésköre számos komponensből adódik össze. Elsőként érdemes átgondolni, hogy ki számít idegennek. Idegen mindenki, akit nem ismerünk, és itt sokan pontot is tesznek a mondat végére, viszont hozzátenném, hogy azok is ebbe a körbe tartoznak, akiket csak valamilyen konkrét élethelyzetből ismerünk.

Az oktató példáival élve ilyen lehet: a szomszédunk, az edzőnk, a kollégánk, és még sokan mások. Róluk tudjuk, hogy milyenek a közös tevékenységeink során, viszont nincsen információnk arról, hogyan viselkednek más esetekben, például három pohár bor után. Tehát az ismeretségi körünkbe tartozók nem feltétlenül azonosak azokkal, akikben megbízhatunk.

Pintér Márton hangsúlyozta, hogy a felületes ismerősök veszélyességi fokát a legnehezebb megállapítani, mert a hétköznapi viselkedésük nem tükrözi ezt. Egy szexuális ragadozó lehet családos ember, betölthet magas pozíciót a társadalomban, tehát nem lehet felismerni a hétköznapokban.

Egy ember veszélyességi fokának megállapításához figyeljük meg, hogyan viselkedik, amikor vele vagyunk, és milyen érzéseket kelt bennünk. Ismeretlenek esetén is hasonló a teendő, de ekkor egy adott szituációt kell vizsgálni. A kérdés ilyenkor az, hogy ki viselkedik eltérően a többiektől, a környezettől?

A passzivitás sosem jó

Ha például a villamoson mindenki olvas, telefonozik, és egy valaki bámul, kapaszkodás közben próbál közelebb férkőzni, megjegyzéseket tesz, akkor ott ő lesz a potenciális veszélyforrás. Pintér Márton elmondta, hogy a legtöbb nő tökéletesen felismeri ezeket a helyzeteket, de közvetlenül ezután tagadásba fordulnak. Sajnos sokan elnyomják az ösztönösen helyes megérzéseiket.

Elkezdik meggyőzni önmagukat, hogy biztosan csak többet gondolnak a helyzetbe, sok krimit néztek, paranoiások vagy nem is őket nézi az illető. Ez az, amit nem szabad csinálni.

Kiemelte, hogy ilyenkor a legrosszabb, amit tehetünk, ha aktívan ignoráljuk a veszélyhelyzetet: kibámulunk az ablakon, elmerülünk a telefonunkban stb. Ez a viselkedés zöld utat jelent a támadó számára, mivel látszik, hogy az áldozatnak nincsen megoldási mintája. Passzívan áll a helyzethez, amitől könnyebb célponttá válik.

Márton szerint az aktív cselekvés a helyes megoldás, legyünk határozottak. Egy rövid, egyszeri szemkontaktus felvétele az idegennel jó magatartás, mert jelzi, hogy észrevettük, de fontos, hogy ne nézegessünk vissza rá, mert azzal kimutatjuk, hogy tartunk tőle. Ezután a legegyszerűbb és legbiztonságosabb, ha egyszerűen kilépünk a helyzetből.

Szálljunk le mihamarabb a tömegközlekedési eszközről, menjünk át egy másik metrókocsiba, vagy ne is szálljunk fel, ha a megállóban valakit gyanúsnak vélünk. A szakértő hangsúlyozta, hogy mindig a biztonságunk az elsődleges. Inkább késsünk el valahonnan vagy érjen anyagi kár, mintsem veszélyeztessük testi épségünket.

Csak magunkra számíthatunk

A veszélyhelyzetek sokfélék lehetnek. Klasszikusan mindenki arra asszociál, hogy fizikailag nekünk rontanak, de lehet szó iskolai verekedésről, szóbeli bántalmazásról, vagy akár arról, hogy a gyermekünk kapcsolatba kerül egy olyan felnőttel, aki furcsán viselkedik. Az ilyen potenciálisan veszélyes magatartások azonosításához szükséges információval rendelkeznünk a veszélyhelyzetek bekövetkezéséről.

A női szemináriumokon ezeket tanuljuk meg felismerni, elfogadni és helyesen reagálni rájuk. 80%-ban taktikáról beszélünk, hogy hogyan lehet beazonosítani a veszélyes embereket, helyzeteket, és hogyan hozzunk döntéseket. A maradék 20%-ban pedig gyakorlatba ültetjük a tanultakat. Megtanuljuk használni a hangunkat, a helyes testhelyzetek felvételét, vagy például azt, milyen járás kelti fel a támadó figyelmét.

A havonta megrendezésre kerülő szemináriumokkal kapcsolatban a szakértő azt is megemlítette, hogy szinte mindig felmerül az a kérdés, vajon elvárhatjuk-e, hogy segítsenek rajtunk, illetve mit tehetünk, ha külső szemlélőként vagyunk jelen egy veszélyhelyzetben. Sok hölgy vár külső segítséget bizonyos helyzetekben, de ha tetszik, ha nem, senkitől sem elvárható, hogy önmagát veszélybe sodorja valakiért, akit még csak nem is ismer.

Ezért fontos, hogy meg tudjuk védeni önmagunkat.

Ha valakin segíteni szeretnénk, mindig figyelembe kell venni a saját kompetenciánkat, és számolni azzal, hogy mi kerülünk a támadó fókuszába, ezért akkor cselekedjünk, ha ezt elfogadtuk. Megfelelő kommunikációs taktikákkal ilyenkor fordulhatunk a bajbajutotthoz (például az ismerősének tettetjük magunkat), de akár az utasközönséghez is. Utóbbi esetben meg kell törnünk a járókelő effektust, hogy cselekvésre tudjunk bírni másokat.

Menekülj!

Fizikai önvédelmet csak a túlélésünk érdekében alkalmazzunk. Mindig inkább meneküljünk el, és közben a lehető legtöbb akadályt gördítsük a támadó elé.

„Használd ki a környezeted adottságait és a rendelkezésre álló tárgyakat! Legyen akadály a parkoló autókból, és ha kell, mindennel dobd meg a támadót. Öntsd le, borítsd rá, amit csak tudsz. Zárkózz be, fegyverkezz fel mindennel. Ezek ösztönösen bennünk vannak, csak tudatosítsuk őket, és merjük használni a tudásunkat” - tanácsolja a szakember.

Mérjük fel, hogy mit akar tőlünk a támadó: minket, vagy az értékeinket. Utóbbi esetén a szakember véleménye szerint működjünk együtt a támadóval, mert nagy valószínűséggel véget ér a szituáció, ha teljesítjük a kérését.

„Azért jobb együttműködni, mert esélyes, hogy fegyvere van, vagy társai vannak, csak még nem mutatkoztak és valószínűleg jobban ért. Nagy eséllyel jobban ért az erőszakhoz, mint Te, még ha nem is látszik rajta. Nem érdemes az egónkra hallgatni” - magyarázza Pintér Márton, majd azt is hozzátette, hogy ha az együttműködés ellenére bántani akarnak, akkor viszont nincs más út, mint foggal, körömmel harcolni.

Hiszek abban, hogy ha valaki elsajátítja a felismerési, a megelőzési és az elkerülési taktikákat, akkor megnyílik az esélye a fizikai önvédelem szükségességének elkerülésére.