Van kiút az önszabotázsból - Ezt az öt lépést érdemes betartani
Minden embernek vannak céljai, elképzelései az ideális életről, szakmai és magánéleti sikerekről. Olykor a megvalósítás útja egyértelmű, mégis akadályok gördülnek elénk. Bár az élet keményen megdolgoztat minket, a sikertelenség oka sokszor nem a külső körülményekben, hanem saját magunkban keresendő. Az önszabotázs hálójában vergődve érezhetjük úgy, minden küzdelem hiábavaló.
Senki sem szereti beismerni, hogy hajlamos elkaszálni saját maga törekvéseit. Ez az önszabotázs sajátos természetének köszönhető, hiszen az végső soron egy kudarc, amit mindenféle rejtett pszichológiai tényezőnek, sajnálatra méltó tulajdonságnak, a véletlenek ellenünk való összeesküvésének tulajdonítunk. Ebben rejlik lényege, s ezért is olyan nehéz felszámolni, mint egyszerű rossz tulajdonságot. A cikk végére közelebb kerülünk a megoldáshoz.
Amennyiben felismerjük az önsorsrontó mechanizmust, képesek vagyunk változtatni rajta. Ha viszont nem vagyunk tudatában viselkedésünknek, az élet valóban tűnhet lehetetlen küzdelemnek, melyben mindig mi húzzuk a rövidebb gyufát. Mintha olyan játékot űznénk, ahol nem értjük a szabályokat, sosem érünk célba és sosem nyerhetünk. A szerencsénk az, hogy míg az élet játékszabályai nem, a viselkedésünk felülírható.
Ismerjük meg az ellenséget!
Az önszabotázs egy tudatos törekvés tudattalan akadályozása. Negatívan befolyásolja a személyes és szakmai sikereket, valamint a mentális egészséget. Lehet egész életen át működő minta vagy akut probléma. Okai változatosak, gyermekkori traumától kezdve a tényleges kudarcélmény, s az ebből fakadó félelem, de egyszerű gyengeség is táplálhatja. Ha célokat tűzünk ki magunk elé, az felvillanyozó. Megvalósításnál viszont az elkerülő viselkedés léphet színre.
A féltékenység pszichológiája: Okok és lehetséges megoldások szakértőtől
Ennek alapja lehet az attitűdjeink és a viselkedésünk közötti disszonancia, mely kényelmetlen érzést szül bennünk, és megszüntetésére törekszünk. Tehát ha célkitűzésünk nem azonos a természetünkkel, úgynevezett kognitív disszonanciát érzünk, ami terveink hóhéra. Egyszerű példa az önszabotázsra az életmódváltás vagy a fogyókúra. Beiratkozunk a fitneszterembe, aztán csak sikerül húsz percet késnünk az aerobik óráról, és otthon hagyni az edzőcipőnket.
A viselkedésünk ellentétben áll szavainkkal. Két lehetőségünk marad: ideje cselekvéseinken változtatni és/vagy nagyobb tudatosságra szert tenni és új célokat keresni. A kognitív disszonancia, avagy belső ellentmondás igazi energiarabló, hiszen állandó feszültséget kelt bennünk. Egyenes út a krónikus stresszhez. Ha viselkedésünkön nem tudunk változtatni, olyan körülményeket fogunk teremteni, melyek látszólag elfedik tényleges cselekvési akaratunk hiányát. Ezért érdemes elgondolkodni igazi vágyainkon.
Mit teszünk azért, mert másoknak akarunk megfelelni? A céljaink vagy a viselkedésünk rejti igazi önvalónkat? Segít, ha papírra vetjük gondolatainkat, mi táplálhatja az önellentmondást, hogyan tudnánk önazonosan élni, hogy saját és mások javára legyünk, felvállalva az ezzel járó konfliktusokat is, viszont felszabadítva azt az energiát, amit eddig arra fordítottunk, hogy elfedjük a szavaink és tetteink közötti szakadékot.
A viselkedés rejtett mozgatórugói
Az önszabotázs nem csak ellentmondásos attitűdök, hanem más okok miatt is előfordulhat. Az önismeret lehet a kulcs maladaptív sémáink, avagy hibás működésünk, köztük az önszabotázs megismerésében. Rossz mintáink tudatosítása segít, hogy időben nyakon csípjük azokat, mielőtt működésbe lépnek. Az önszabotázst táplálhatja például a perfekcionizmus. A tökéletességre való törekvés gátolja a cselekvést, a halogatás melegágya, hiszen nem szeretnénk hibákat véteni.