Mindig is volt bennem egy kényelmetlen érzés, hogy nem vagyok jó helyen - így találtam vissza önmagamhoz
Szép lassan mindennek össze kellett omlania bennem ahhoz, hogy végre felismerjem: változtatnom kell. Ahhoz, hogy ne mások vélt vagy valós elvárásai szerint éljek, észben kell tartanom, hogy ez az én életem, amely felett szabadon hozhatok döntéseket, és ahhoz, hogy tudjam, mit is szeretnék, jobban meg kell ismernem magam. De mégis hogyan?
Az önfelfedezés mindannyiunk számára eltérő folyamat, amelyhez arra van szükség, hogy időről időre lassítsunk, és feltegyük magunknak a kérdést, hogy az életünk valóban aszerint halad-e előre, ahogy azt mi szeretnénk, vagy csak minden erőnkkel próbáljuk elterelni a figyelmünket a problémáinkról, ahelyett, hogy szembenéznénk velük. Az önreflexió nem egyszerű, de garantáltan megéri.
Önmagam felfedezéséhez először vennem kell egy mély levegőt
Mindig is volt bennem egy kényelmetlen érzés, hogy nem vagyok jó helyen. Menekültem a tanulmányaimba, a párkapcsolataimba, a munkámba, és amikor csak tehettem, a mediterrán tengerpartra. A teljesítménykényszerem azután sem akart csillapodni, hogy kórházba kerültem, és autoimmun betegséggel diagnosztizáltak, sőt még akkor sem nyomtam féket, amikor elkezdtem pánikrohamokat kapni.
Az utazás az egyik legszebb dolog számomra. Talán akkor ébredtem rá igazán, hogy a kiégés szélén állok, amikor életemben először láttam az óceánt, és bár könnyek szöktek a szemembe a boldogságtól, mégsem éreztem magam annyira felhőtlenül, mint ahogy azt vártam volna. A legjobb barátnőim látták rajtam, hogy nem vagyok jól, de akkor még képtelen voltam szavakba önteni, hogy mégis mi történik velem.
Miután szabadúszóként kezdtem dolgozni, és egy meglehetősen impulzív döntésnek köszönhetően mindent magam mögött hagytam egy lángoló szerelem kedvéért, amely már nem egyszer rendesen megégetett, akkor jöttem rá igazán, hogy Európa egyik legszebb városában is lehetek reménytelenül elkeseredett, hiszen a válaszok, amiket keresek, nem valahol vagy valakiben, hanem csakis bennem rejlenek.
Az a bizonyos kényelmetlen érzés, ami elől hosszú évek óta próbáltam menekülni, csakis arra várt, hogy vegyek egy mély levegőt, lassítsak, és szembenézzek vele, hogy megértsem, mi áll a szorongásom hátterében.
A luxusnyaralások új horizontja: a spirituális utazások
Miért érzem úgy, hogy csak akkor vagyok szerethető, ha maximumon teljesítek? Miért akarok mindenkinek is megfelelni? Mikor és hogyan vesztettem el a kapcsolatot önmagammal?
Évek óta olvasok önfejlesztő könyveket, de csak nemrég ébredtem rá, hogy hiába vagyok az ismeretében tengernyi információnak, ha nem alkalmazom őket a gyakorlatban – ez a legnehezebb rész. Szóval ha hasonló helyzetben vagy, akkor a legjobb helyen jársz, ugyanis az alábbiakban elhoztam pár praktikus tanácsot, amelyekhez bármikor visszatérhetsz, ugyanis önmagunk felfedezése nem egy egyszeri megoldandó feladat, hanem egy fantasztikus, életünk végéig tartó utazás.
Néha Micimackót nézek, hogy ismét visszataláljak önmagamhoz
Amennyiben az elmúlt időszakban egyre gyakrabban tetted fel magadnak a kérdést, hogy ki is vagy te valójában, akkor néhány önfelfedező gyakorlat minden bizonnyal a segítségedre lesz. Az önfelfedezés talán tekintélyes kifejezésnek, már-már félelmet keltően nagy falatnak tűnő feladatnak hangozhat, pedig tulajdonképpen csak annyit kell tenned, hogy megvizsgálod az életed, felméred, mi az, ami hiányzik belőle, majd lépéseket teszel a beteljesülés felé. Tudom, mondani könnyebb, mint kivitelezni.
Kezdésként érdemes feltenned magadnak pár kérdést, és rászánnod az időt és az energiát, hogy átgondoltan megválaszold őket. Ne feledd: nem szükséges, hogy mindenre azonnal tudni a választ, később is nyugodtan visszatérhetsz.
- Mit akarok az élettől?
- Mik az álmaim?
- Mik a fő céljaim?
- Milyen értékek mentén szeretnék élni?
- Melyek a legjobb tulajdonságaim, miben vagyok tehetséges?
Szedd csokorba, hogy melyek a számodra legfontosabb dolgok, miért vagy különösen büszke magadra, és hogyan képzeled el a az életedet öt vagy tíz év múlva, esetleg holnaptól, vagy rögtön ettől a pillanattól kezdve. Amennyiben egy egészen mély és reményvesztett ponton találod magad, idézd fel az életed egy olyan időszakát, amikor legutóbb felhőtlenül boldog és kiegyensúlyozott voltál, és engedd, hogy inspiráljon ez a periódus – az se baj, ha a gyermekkorig kell visszamenni.
Számomra például a rajzfilmeknek, a gyöngyfűzésnek és a kedvenc dalaimnak a kétezres évekből különösen terapeutikus jellege van. És ha már terápia: az önfelfedezés útján ugyan egyedül sétálunk, ettől függetlenül szabad, sőt kifejezetten ajánlott szakértői támogatáshoz fordulni, de a családtagokkal, barátokkal folytatott beszélgetések is rendkívül hasznosak lehetnek az ideális énünk vizualizálása során, feltéve, ha a másik félnek nem áll szándékában befolyásolni a döntéseinket.
Térképezd fel, hogy mik a szenvedélyeid, melyek azok a tevékenységek, amelyektől visszatér a csillogás a szemedbe.
Nem csak a munkáról vagy a hivatásról van szó – a tánctól kezdve az olvasáson át a kert ápolásáig bármi lehet a szenvedélyed, amitől gazdagabbnak érzed az életed. Vezess naplót az önfelfedezési utadról: a naplózás fantasztikus eszköz az érzelmek megértéséhez – használhatod az eddig felsorolt gyakorlatok kifejtéséhez, de később is izgalmas lesz visszanézni, honnan indultál.