előfizetésem
Hírlevél
Nem nagyképű vagy, csak egészséges az önbizalmad - miért ritka manapság a magabiztosság? Pszichológussal beszélgettünk
Sokan összetévesztik, pedig lényegesen eltérő fogalmakról van szó. Az önbizalom és a nagyképűség jelentősen különböznek egymástól. Ha sikerül megérteni, hogy mi az egyik és mi a másik, akkor az hatással lehet az önismeretünkre, valamint a társas kapcsolatainkra is. Az egészséges önbizalom egy kiegyensúlyozott, belső érzésen, erőn alapuló önértékelést vetít ki a világ felé.
Ezzel szemben a nagyképűség sokkal inkább a bizonytalanságból fakad, túlkompenzálásnak tekinthető, amikor valaki belül nem tartja magát elégnek, de mások felé pont az ellenkezőjét akarja bizonyítani. Pável Dorka pszichológussal beszélgettünk a témáról, aki szerint az alázat lehetőséget ad arra, hogy tanuljunk másoktól és elfogadjuk az építő kritikákat, ne helyezzük magunkat mások fölé.
Mindenkinek szüksége lenne rá, mégis sokakból hiányzik
Az önbizalom az önmagunk képességeibe és értékeibe vetett hitünk, ami a belső forrásaink, tapasztalataink, tudásunk, érzéseink táplálnak. Ez tehát egy komplex fogalom, amit mindenki másképpen ír le. Nem keverendő össze az önteltséggel vagy éppen az elbizakodottsággal sem.
Már az 1970-es években elkezdték kutatni, hogy miből is fakad az önbizalom. Számos kérdőívet készítettek ezzel kapcsolatban és egyelőre csak abban van egyetértés, hogy ezek a tényezők segíthetnek megerősíteni és stabilizálni az önértékelésünket. Azt, hogy honnan szedjük és mitől lesz valakinek önbecsülése, az egyelőre rejtély. Tehát továbbra is nagy a vita, hogy milyen tényezők játszanak szerepet a magabiztosság növelésében.
Ezzel kapcsolatban Albert Bandura amerikai-kanadai pszichológus négy tényezőt azonosított: tapasztalatok, érzelmi állapotaink kontrollálása, megküzdési stratégiák, valamint a társas támogatás.
Van kiút az önszabotázsból - Ezt az öt lépést érdemes betartani
Egy példával élve: sportolóként sok kudarc ért már az életben. Sokszor nem értem el azt az eredményt, amiről úgy gondoltam, hogy megérdemelt lett volna. Hiába hajtottam, aznap nem sikerült a legjobban a triatlon, a tánc vagy éppen a fekvenyomás. De ez mind a tanulási folyamat része volt, rengeteg erőt merítettem ezekből a hibákból. Vagy nézhetjük akár a vállalkozásomat is, ahol rengeteg kihívás vár rám minden egyes nap. Igen,
van, amikor hibázom, van, hogy ezért el is küldenek, de valahogy mindig sikerül felállnom.
Persze ez nincs így az élet minden területén, de szerencsére ez a két eset bizonyítja, hogy az, ha valakinek nincs önbizalma, nem azt jelenti, hogy mindenben rossznak tartja magát. A pszichológusok szerint az önbizalom egyik legfontosabb kulcsa, hogy képesek legyünk hibázni, elfogadni a dicséretet és reálisan megítélni a saját képességeinket. Utóbbinál sokan elcsúsznak, hiszen azt gondolják, ők ezt kisujjból ki tudják rázni.
Aztán, amikor megkapják az adott feladatot, munkát, listát, akkor kiderül, hogy nem csak jóval több időbe, de még annál is több energiába telik, hogy megvalósítsák azt - persze, ha sikerül. Pável Dorka pszichológussal beszélgettünk.
„Az önbizalom egyik kulcstényezője az aktuális énképünk (ahogyan magunkat látjuk) és az ideális énképünk (amilyenek lenni szeretnénk) közötti távolság mértéke. Carl Rogers személyközpontú szemlélete szerint az énkép kongruenciája – vagyis az aktuális és az ideális énkép közötti harmónia – az önbizalom és a pszichológiai jólét alapja.
Ha nagy a távolság, inkongruenciáról beszélünk, amely belső feszültséget, szorongást és alacsony önértékelést eredményezhet, hiszen úgy érezzük, hogy nem vagyunk képesek megfelelni saját elvárásainknak. Az önbizalom szempontjából fontos, hogy az ideális énkép reális és elérhető legyen, miközben elfogadjuk önmagunk jelenlegi állapotát is, erősségeinkkel és gyengeségeinkkel együtt.”
Az iskola hatása a gyerekek önbizalmára
Kisebb koromban nem voltam jó gyerek. A magatartásom messze volt a többiekétől, de ennek ellenére nem voltam sem buta, sem pedig rossz tanuló. A probléma az, hogy a tanárok nagy része nem szereti a nagyszájú és folyton izgő-mozgó gyerekeket - vagy csak engem nem bírtak -, így szinte naponta úgy mentem iskolába, hogy azt éreztem: sosem leszek elég. Sokszor bele sem gondolunk abba, hogy a tanárok szavainak és tetteinek milyen hatásai vannak egy gyermek önbecsülésére.
Nagyképűnek nem mondanám magam, akkor sem voltam az, de tény, hogy rendkívül jól palástoltam, hogy nem szeretek bejárni, nem vagyok elég magabiztos és nincs önbecsülésem. Már általános iskolában többször éreztették velem, hogy így nem fogok semmire sem menni.
Viszkok Fruzsi új desszertes könyvével kiéli a magában élő Bree Van de Kampet és nem kér érte elnézést
Nem tudok szépen fogalmazni vagy olvasni, rajzolásban pláne borzalmas vagyok, de megemlíthetjük a fizikát is. Itt jön képbe, hogy hiába voltak olyan tantárgyak, amikből nem voltam a legjobb - lásd matek -, mivel ott a tanárnak nem volt velem gondja, így sosem éreztem azt, hogy nem akarok bemenni az órára. Ezzel szemben a magyart, a nyelvtant, sokszor a rajzot is, szívesen kihagytam volna az életemből.
Később középiskolában kaptam meg az osztályfőnöktől, hogy én nem vagyok elég jó tanuló, ne menjek el előrehozott érettségizni német nyelvből, mert úgysem fogok átmenni. Elárulok egy titkot: négyes lett és emelt szinten is ugyanezt az eredményt értem el. De a mai napig emlékszem arra a pillanatra, hogy hol ültem, mit csináltam és mennyire ledöbbentem. Utána teljes mélyrepülés, hogy ha a tanár ezt látja, akkor tényleg lehet benne valami.
Azóta újra építettem magam, nem gondolom, hogy rossz lettem volna németből vagy magyarból, de az önbecsülésem évekre eltűnt a színről. Felnőtt fejjel persze már máshogy gondolom, de nagyon mély nyomot hagytak bennem az iskolai évek. A szakember is hangsúlyozza: „nagyon fontos, mit látnak és tanulnak a gyermekek az iskolában. Ha itt nem kapják meg a támogatást, akkor már hat-hét éves korban gátolják az önbizalmuk fejlődését.
„Az iskola jelentős hatással van a gyermekek önbizalmára, hiszen az iskolai környezet az egyik elsődleges közeg, ahol a gyermekek visszajelzést kaphatnak teljesítményükről, viselkedésükről és képességeikről. Egy támogató, elfogadó iskolai környezet, ahol a gyermek erősségeit elismerik, gyengeségeit pedig elfogadják, segíti az önbizalom fejlődését. Ezzel szemben a túlzott kritizálás, ítélkezés, kirekesztés az önbizalom csökkenéséhez vezethet, ami akár hosszú távon is kihathat a gyermek személyiségfejlődésére.”
Védekezési mechanizmus az alacsony önbecsülés ellen
A nagyképűséget nézve elmondható, hogy általában egy védelmi mechanizmusról beszélhetünk, ami mögött többségében alacsony önbecsülés és bizonytalanság húzódik meg. Tulajdonképpen az ellentettje a magabiztosságnak, hiszen itt pont az a probléma, hogy az egyén úgy gondolja, semmiben sem jó, de ezt nem akarja a világ elé tárni, inkább palástolja azt.
A nagyképű emberek egyik fő problémája, hogy hajlamosak túlértékelni magukat, miközben másokat leértékelnek, amivel megpróbálják elfedni a saját belső bizonytalanságukat. Ez a hozzáállás azonban nem belső erőből fakad, sokkal inkább a környezettől érkező pozitív visszacsatolásokra való igényről.
„A szakirodalom szerint a nagyképűség - vagy más néven grandiozitás - gyakran összefügg a nárcisztikus személyiségjegyekkel, amelyek hátterében gyakran sérült önértékelés és mélyebb bizonytalanság áll. Az ilyen viselkedés célja sok esetben az, hogy az egyén elkerülje a gyengeségeivel, sérülékenységével való szembenézést, és mások szemében erősnek, kiválónak tűnjön. Előfordulhat az is, hogy a nagyképűség hátterében túlzott dicséreteken vagy feltételekhez kötött elfogadáson alapuló nevelés áll, amely irreális énképet alakított ki.”
Soha nem hittem volna, hogy egyszer Mexikó lesz az otthonom - beszélgetés Müller Bernadettel, aki idegenvezetőként kezdett új életet
Téves azt gondolni, hogy én már pedig sosem vagyok nagyképű. Elárulom, mindenkivel előfordult már az élete során és valószínű, hogy lesznek még hasonló esetek. Persze ennek is vannak szintjei, nem mindenki ugyanolyan mértékben tárja a világ elé, hogy ő mekkora egy zseni.
De gondolj csak bele: biztosan veled is előfordult már, hogy a főnököd megkért egy feladatra, amire azt mondtad, hogy ez sima ügy lesz, hiszen csináltál már hasonlót. Aztán kiderül, hogy még az első lépést sem tudod megtenni, hogy kipipálhasd a munkát. Főleg fiataloknál fordul elő, akik egyetemről kilépve úgy gondolják, hogy övék a világ. Ezt erős önbizalomnak tartják, de mélyen legbelül sokkal inkább tartanak attól, hogy nem állják meg a helyüket a munkaerőpiacon. És akkor ez csak egy példa a sok közül.
Alázat mindenekfelett
Ha valaki megkérdezi, hogy mi a különbség a két fogalom között, akkor az egyértelmű válasz az alázat lesz. Az önbizalommal rendelkező emberek elismerik mások érdekeit, együtt örülnek a barátokkal, családtagokkal, munkatársakkal, képesek tanulni a hibákból, nem veszik rossz néven az építő kritikákat. Az önbecsülésük pozitív hatással van a környezetükre, míg ha valaki nagyképű, az inkább taszító, mintsem vonzó tulajdonság.
Egy 2016-os tanulmány szerint az alacsony önbizalommal rendelkező egyének gyakrabban mutatnak túlzó magabiztosságot, amivel a hiányosságaikat akarják kompenzálni. A vizsgálat szerint az emberek hatvan százaléka túlságosan magabiztosnak tartja magát, pedig valójában belső bizonytalansággal küzd. Ez főleg azokban a helyzetekben, munkahelyeken jelentkezhet, ahol a sikerességet nagy nyomás alatt kel bizonyítani.
A kutatásban részt vevők körében az alacsony önbizalommal küzdő személyek hetven százaléka ismerte be, hogy rendszeresen elrejti a bizonytalanságát az embertársai elől, hiszen attól tart, hogy mások lenézik őket. Mindez rávilágít arra, hogy nem feltétlen lesz valaki nagyképű csak azért, mert felsőbbrendűnek tartja magát a többi emberhez képest.
Ha pedig megnézzük a Pszichofilter elemzését, akkor kiderült, hogy a belső motiváció - mint az önálló célkitűzés és a belső meggyőződés - erősíti az önbizalmat. Ezzel szemben azok a személyek, akik az önbizalmukat csak a külső elismerésekre - dicséretre vagy státuszra - alapozzák, sokszor sérülékenynek érzik magukat.
Egy korábbi kutatásból, ahol több mint ötszáz embert kérdeztek meg, kiderült, hogy a belső motivációval rendelkező személyek önbizalma huszonöt százalékkal volt stabilabb, mint azoké, akik főleg külső megerősítésre alapoznak. Egy másik hasonló vizsgálat pedig megmutatta, hogy a külső visszacsatolásra alapozott önbizalommal élő emberek ötven százalékkal hajlamosabbak a visszautasítástól való félelemre, valamint a szorongásos zavarok kialakulására.
Talán mindezek fényében jól látszik, hogy miért fontos az egyensúly. Az önbizalom az egészséges kapcsolatok és a sikeres élet alapja. Ezzel szemben a nagyképűség gátolhat bennünket az ismerkedésben, a fejlődésben. A legfontosabb, hogy megértsük, önbizalmat nem építhetünk mások véleményére, kizárólag önfejlesztéssel érhetjük el és tarthatjuk meg.
„A magyarok csodálatosan szenvedélyesek” – Adrien Brody Oscar-jelölt alakítását magyar gyökerei inspirálták
„Az egyensúly és alázat fontos szerepet játszik az egészséges énkép és az emberi kapcsolatok fenntartásában. Az egyensúly segít abban, hogy reálisan lássuk önmagunkat, elismerjük erősségeinket, de tisztában legyünk gyengeségeinkkel is, ami alapköve az önelfogadásnak. Az alázat pedig lehetővé teszi, hogy tanuljunk másoktól,
elfogadjuk az építő kritikát, ne helyezzük magunkat mások felé.
Nem értékeink elrejtéséről van szó, hanem annak felismeréséről, hogy mindannyian képesek vagyunk a fejlődésre.Ez az attitűd nemcsak a személyes növekedést támogatja, hanem a harmonikus és hiteles kapcsolatok kialakítását is elősegíti.”
