A kutyád viselkedése rávilágíthat a saját nehézségeidre, szakértő hívja fel a figyelmet a legárulkodóbb jelekre
Amilyen különleges szerepet töltenek be az életünkben a kutyák, olyannyira különleges törődést is igényelnek. Hogy szőrös gyerekek lennének, ahogy az etológus, Csányi Vilmos említi? Annyiban mindenképp, tudtuk meg Ocztos Panka kutyakiképzőtől, hogy hasonlóképp élik meg a függőségi helyzetet gazdájukkal kapcsolatosan, mint az embergyerekek a szüleikkel való viszonyukban.
Kisállatot nevelni nagy öröm, és egyben nagy felelősség is, sokszor pedig segítségre van szükség, hogy a gazda és az állat harmóniában legyen egymás társa. Ebben segít Ocztos Panka.
Mint mondtad, szakterületed az agresszió. Ez olyan vészjóslóan hangzik.
Agressziót kezelek agressziómentes módszerekkel – ez nagyon fontos. Problémás kutyák rehabilitációjával foglalkozom elsősorban, vagyis, ha a kutya viselkedése a gazdának problémát jelent a hétköznapi életben vagy a kettejük közös működése során. A weboldaladon közzétett számos kérdésre kell válaszolniuk a hozzád fordulóknak, mielőtt létrejön az első találkozásotok. Hány éves a kutya, hol élnek, hányan élnek, milyen rendszerben élnek együtt, mik a fő problémák. Mi jön ez után?
Ahhoz, hogy lássam a problémát tudnom kell, hogy milyen élethelyzetben vannak és az a jó, ha a gazdi lényegretörően pár mondatban vázolja a helyzetet. A további részleteket az első személyes találkozón beszéljük át, amikor találkozom a kutyával is és a gazdival is, így lesz teljesen személyreszabott a tréning.
Első hallásra ez inkább terápiának, mint kutyakiképzésnek tűnik.
Mindegyik kutya külön egyéniség. Leggyakrabban más kutyák által kiváltott reaktivitás, agresszió vagy félelem miatt keresnek meg. Bármilyen a kutya számára stresszt kiváltó helyzet - például közlekedés, utazás, idegenek megérkezése, új családtag érkezése, más háziállatok, egyedüllét - kezelésére szintén gyakran fordulnak hozzám. Ezeket mind az adott szituációban segítek megoldani a gazdiknak. Ha a behívhatóságát akarjuk javítani, akkor kimegyünk a Margitszigetre, ha reaktív más kutyákkal séta közben, akkor sétálni megyünk. Ha nem enged be embereket a lakásba, akkor a gazdik otthonában vagyunk.
„Ez az ország állandóan veszít azokból az emberekből, akiknek nagy képzelőereje van, és ez most is így van” - Interjú Csányi Vilmos etológussal
Tíz éve dolgozol kutyákkal, vannak azért még számodra is extrém kihívások?
Persze, például egy kutyus, Sütike az első hónapokban folyamatosan ugatott engem az órák alatt, alig hallottuk egymást a gazdáival. A tréning első időszakában tíz-tizenöt méterrel messzebb voltam, onnan kiabáltam, az óra végére iszonyúan berekedtem, ezért be kellett iktatnunk online konzultációkat.
Félt tőled?
Mint minden embertől, ezért is kerestek meg. Sütikével egy évig foglalkoztunk, három-négy hónap után már ötméteres távolságba engedett magához, és egy év múlva meg tudtam simogatni, addigra elfogadott. Ez egy átlagosnál hosszabb tréning volt, de csak három hetente találkoztunk. A köztes időben a gazdik gyakoroltak a kutyával. Teljesen egyéni, hogy kinek milyen gyakran szükséges járnia. Lehet hetente, kéthetente vagy ritkábban.
Ha a tréning végén el kell válnotok, hogy dolgozzátok fel?
Ez a része szerintem nekem nehezebb. Volt, hogy kiraktam egy Instagram-sztorit, amiben beszélek, és mikor a gazdik lejátszották otthon a videót, a kutya odaszaladt farokcsóválva a telefonhoz, hogy hol van Panka. Volt olyan kutyus, akinek nagyon jól megtanítottuk a behívhatóságot, stabilan visszahívható lett, de két évvel a kiképzés után a Városligetben, nagyon messziről észrevett engem, megérezte a szagomat, és iszonyú boldog volt. Otthagyta a gazdáját, aki pár perc múlva szintén megérkezett, loholva…Nem értette, a kutya hova szalad.
Sok mindent tudunk már a kutyákról, de mi az, amit mégis félreértünk és ez a kutya számára veszélyforrás lehet?
Például sok gazdi azt gondolja, hogy a kutya bosszúból szedi szét a lakást, ha egyedül hagyják. A bosszú az egy emberi érzelem, a tudomány jelenlegi állása szerint a kutya nem képes a bosszúra.
Akkor nem bosszúból tépi le a tapétát?
Ezt nála a szeparációs szorongás váltja ki, olyasmi pótcselekvés, mint mondjuk az embernél a körömrágás… A kutya retteg, hogy soha nem jön vissza a gazdája, hogy egyedül marad a lakásban örökre. Nekem ilyenkor az is kihívás, hogy megértessem a gazdikkal, akik tehetetlennek és haragosnak is érzik magukat, hogy meg kell tanítani a kutyát egyedül lenni, ami sokszor nagyon időigényes.
Foglalkoztál pszichológiával is? Az embereket is „kezelned kell”, úgy tűnik.
A munkámnak is fontos része az önismeret, de a saját traumáim miatt régóta járok terápiára, ami traumakezeléssel foglalkozik. Mint minden terápia, ez is egyben önismereti – és nagyban hozzásegít, hogy a kutyák traumáit tudjam kezelni. Jobban tudok azonosulni a gyógyulási folyamatukkal is, mert hasonlókon én is keresztülmentem a saját traumáim gyógyítása közben.
A gazdák önismerete is alakul a tréning során?
A kutyák viselkedése rávilágíthat a gazdák saját nehézségeire. A kutyás tréningek során sokszor motiválttá válnak, hogy elkezdjenek saját terápiájukkal is foglalkozni.
Hogy jött nálad a szakma ötlete?
Nem nagyon tudtam az érettségi után, hogy mit akarok csinálni, de azt igen, hogy segíteni akarok másoknak. Viszont nem akartam közvetlenül emberekkel foglalkozni. Volt a természet felé is vágyódásom, az állatok és a növények felé, úgyhogy beiratkoztam a Gödöllőre természetvédelmi mérnök szakra és azzal párhuzamosan jártam a habilitációs kutyakiképző képzésre. Szerettem volna felhívni az emberek figyelmét arra, hogy vannak erőszakmentes eszközök – és nem csak a kutyák képzésével kapcsolatban lenne fontos, ha erről több szó esne a világban…
Neked is van kutyusod, Lutrival együtt érkeztetek az interjúra is. Gyerekkorod óta gazdi vagy?
A nagyszüleimnek volt kutyájuk, nekünk, talán ha egy évig volt, úgyhogy nem mondanám, hogy nagy kutyás lett volna a családom. Lutrit tíz éve mentettem, amikor már elköltöztem otthonról.
Belátják a gazdik azt is, ha mégse fér bele az életünkbe a kutyus?
Az én elsődleges célom, hogy egy működő kutya-gazdi kapcsolatot tudjunk kialakítani, ami mindkettejük számára komfortos. Alapvetően az az utolsó megoldás, hogy a kutyának új gazdát keressenek. Az elmúlt tíz évben két ilyen esetem volt, külső nem várt körülmény miatt kellett ezt a döntést meghozni. Fontos, hogy mindkét esetben, nagyon jó helyre került a kutya. A személyre szabott tréning része, hogy felmérjük, hogy milyen változást szeretne a gazdi és mi az, amit a kutya képes teljesíteni ebből.
Volt már, hogy a tréning alatt kiderült, hogy egy bántalmazott kutyához hívtak?
Előfordult már, de ilyenkor gyorsan le is zárul a közös munka. Az én munkamódszeremnek kulcsfontosságú része az erőszakmentesség és ez a folyamat minden részére és résztvevőjére igaz.
A kutya társunk az életben - vagy családtag inkább?
Hát, kinek mi… Ami érdekes, hogy a kutya, más állatoktól eltérően nem csak közeledik a bajba jutott emberhez – hanem egyenesen aggódik érte. Most raktam ki egy videót az Instagramra, amin tornázom, miközben a kutyám, Lutri rettenetesen aggódik. Speciális gyakorlatokat végzek, mert iszonyúan igénybe van véve a testem, és van egy egyensúlygyakorlat, amiben eldőlök. Lutri akkor nagyon megijed. Aztán felülök, kiderül, hogy minden rendben - és látszik, hogy kisimul a kutya.
Mesélted, hogy mekkora fizikai kihívás is egyben számodra a munkád. Mennyire bírod ezt egy női testben?
Az biztos, hogy a lelki, mentális igénybevételen túl különleges állóképességre is szükség van, napi szinten. Több kutyával dolgozom, harminc-harmincöt kilósakat is meg kell tudnom tartani, mikor rángatják magukat a pórázon, és én megpróbálom őket lenyugtatni. Engem egyébként kilencven százalékban nők hívnak. Az a tapasztalatom, hogy sok férfit zavar, hogy egy nő mondja meg nekik, hogy milyen hangsúllyal beszéljenek a kutyához, hogy tartsák a pórázt, hogy lépjenek, mindent a legapróbb mozdulatokig.
Kiemelés: A kutyák viselkedése rávilágíthat a gazdák saját nehézségeire