előfizetésem
Hírlevél
25 év múlva Európa harmada 65 év feletti lesz, és ezzel kezdenünk kell valamit
A nyugdíjasok új generációja aktívabb, tudatosabb és rugalmasabb, mint valaha, miközben a társadalom rohamosan öregszik. 2050-re minden harmadik ember 65 év feletti lesz, és ez alapjaiban változtatja meg a világunkat. De vajon készen állunk-e mi is arra, hogy újraértelmezzük az öregedést?
Az új nyugdíjas generáció nem viccel. Okostelefon? Van. Online ügyintézés? Könnyű. Zumba és jóga? Hajlékonyabbak, mint némely fiatal. Ők már nem az a korosztály, aki fél a változástól - ők a változás. Mindezek mellett 2050-re az emberek egyharmada 65 év feletti lesz. A nagyszülők jönnek és nem lehet őket megállítani. Nézzük meg, hogyan változik a világunk, és mi vár ránk ebben a nagy öregedési hullámban? A Hekaté Tudatos Öregedés Alapítvány egyik vezetőjével, társalapítójával, Milánkovics Kingával beszélgettünk a jelenséggel kapcsolatos társadalmi kihívásokról és megoldásokról.
Ki fog gondoskodni az elöregedő társadalomról?
Európa és a fejlett világ egyik legnagyobb kihívása az elöregedő társadalom. Sokáig az öregedést a visszavonulással, a passzivitással és a társadalomból való fokozatos kiszorulással azonosították. De mi van, ha ez a hozzáállás elavult? A mai 60-70 évesek nem ugyanazok, mint a nagyszüleink voltak ebben a korban. Aktívabbak, tájékozottabbak, ambiciózusabbak. Egyre többen keresik a módját, hogyan élhetnének élményekkel teli és anyagilag is stabil életet – ahelyett, hogy egy nyugdíjasotthon csendes lakóivá válnának.
De ehhez új megoldásokra van szükség. Európa lakossága ugyanis rohamosan öregszik. Az előrejelzések szerint 2050-re közel 30%-uk 65 év feletti lesz, miközben a fiatal, munkaképes korú népesség csökken. Ez nemcsak a nyugdíjrendszert terheli meg, hanem hatalmas gondozói válságot is előidéz. Egyre kevesebb ember vállal idősgondozói munkát, mert nehéz, alulfizetett és érzelmileg megterhelő feladat. A családoknak óriási kihívás nagypapa, nagymama ápolása, hiszen mindkét szülő dolgozik, a hagyományos nagycsaládok felbomlottak.
Az állami szociális ellátórendszerek nem bírják a terhelést, kevés az intézmény és a szakképzett dolgozó. Olaszországban, Németországban, Ausztriában, az Egyesült Királyságban és más fejlett országokban már évtizedek óta bevett gyakorlat, hogy kelet-európai, ázsiai vagy afrikai gondozók végzik el az idősek ápolását. Az idősgondozói munka azonban rendkívül megterhelő – sok migráns gondozó 24 órás készenlétben él egy idegen családban, kevés pihenővel és alacsony társadalmi megbecsüléssel.
Korábban a család különböző generációi mindig számíthattak egymásra, manapság már nem élünk együtt, ami szinte ellehetetleníti az aktív gondoskodást
Paradigmaváltásban vagyunk, de az ageizmus bekopog az ajtón
„A 21. században egyre hosszabb életet élünk, de sokkal kevesebb fiatal van” – hívta fel a figyelmet Milánkovics Kinga. „Az életközépi változás eljön, és hogyha ezzel nem foglalkozuk, abból lesz életközépi krízis.” Már középkorúként cselekedni kell ahhoz, hogy jó időskorunk lehessen - a gondolat ez volt, amikor 2019-ben megszületett az alapítvány. Az európai társadalmak drasztikus demográfiai átalakuláson mennek keresztül, 20 év múlva a magyar társadalomnak közel fele 50 év feletti lesz.
„Még nem tudatosodott bennünk, hogy ma Magyarországon többen vagyunk 50-től 64 éves korig, mint 0-tól 14-ig.” A Hekaté Tudatos Öregedés Alapítvány és a Haleon reprezentatív kutatást végzett az öregedéssel kapcsolatos társadalmi attitűdökről, és ezekből kiderült, hogy az idős emberek jelentős része küzd azzal az érzéssel, hogy már nem hasznos a társadalom számára. „A legnagyobb probléma nem is a fizikai állapot romlása, hanem az, hogy az emberek elhiszik, hogy már nincsen rájuk szükség. Mi ennek az ellenkezőjét szeretnénk bebizonyítani.”
A kutatásában az ageizmus, vagyis az életkor miatti diszkrimináció sajnálatosan magas számot mutat. „Magyarországon az emberek jelentős része találkozik azzal, hogy az életkoruk miatt másként kezelik őket. Ez nemcsak az időseket érinti, hanem gyakran a középkorúakat is, amikor például az álláskeresésnél hátrányba kerülnek.” Az alapítvány együttműködésben áll különböző kutatóintézetekkel, hogy adatokat gyűjtsenek az ageizmus hatásairól. „A legújabb kutatásunk szerint legalább 1,4 millió magyar ember érzi úgy, hogy az életkora miatt már nem tehet meg bizonyos dolgokat, vagyis korlátozott lehetőségei vannak, vagy találkozott az ageizmussal.”
El kell fogadnunk, hogy a különböző generációk eltérően gondolkodnak a gyereknevelésről is, viszont ebből nem következhet az, hogy a generációk között véres háborúnak kell dúlnia
A szendvicsgeneráció kihívásai – két oldalról szorítva
„A középkorúakra hatalmas nyomás nehezedik” – magyarázza Milákovics Kinga, utalva a szendvicsgenerációra, vagyis az X generációra, akik egyszerre gondoskodnak idős szüleikről és saját gyermekeikről. „Nehéz helyzet, hiszen miközben valaki megpróbálja fenntartani a saját családját és karrierjét, az idősödő szülőknek is egyre több támogatásra van szüksége.” A szendvicsgeneráció kifejezést egyébként nem csak a középkorúakra használhatjuk már. Új fordulatot vett a családokra helyezkedő nyomás és gyakran az unoka gondoskodik az anyjáról, nagyanyjáról, megcserélődnek a generációk.
„Egyszer csak abban találják magukat az unokák, hogy rájuk esik az anyjuk, aki eddig a nagyanyjukat ápolta, vagy a nagyapjukat. Összeroppan, mert már nem bírja mentálisan. Sokszor rosszabb egészségi állapotban vannak a gondoskodó családtagok, mint maga az idős. Ez az egész kupac a családok nyakába zuhan hirtelen.” A fiatalokat mindeközben lakhatási válságban vannak, ami további terheket helyez rájuk, anyagilag, lelkileg is.
Közösségi lakhatás – az idősgondozás új modellje
A világ számos országában megjelent az idős közösségi lakhatás (co-housing), ahol az idősek közös háztartásokat, lakóközösségeket hoznak létre, amelyekben támogatják egymást, közösen gazdálkodnak, és megosztják a mindennapi feladatokat. Az alapítvány szerint a jövő az önszerveződő közösségekben rejlik.
„Az idősek, fiatalok is segíthetnék egymást, mint intergenerációs közösség, ha erre lenne megfelelő struktúra, olyan, ahol helyi élelemtermelés zajlik megújuló energiaforrásokkal, olyan passzív házakat építve, melyek rezsiköltsége szinte nulla. Egyfajta slow-life, klímatudatos élet lehetne. Vonzó perspektíva a frissen nyugdíjba ment masszőrnek, körzeti orvosnak, tulajdonképpen bárkinek, és együtt kitalálnak egy helyi infrastruktúra rendszert. Nem egyedül küzd egy család, hanem újradefiniálja magát a közösség.” –meséli Kinga, utalva arra, hogy az aktív idősek is hozzájárulhatnak a náluk idősebbek vagy betegebbek gondozásához, így tehermentesítve az intézményeket és a családokat.
A gazdasági nehézségek és az infláció az idősebb generációkat különösen érzékenyen érintik. „Sok idős embernek nagy gondot jelent, hogy a gyógyszereit kiváltsa, vagy hogy megfelelő lakhatási körülmények között éljen, rengeteget vannak egyedül, ami egyáltalán nem lenne ajánlott például a demenciával élőknek.” A megoldások között az alapítvány a közösségi lakhatás új modelljeit javasolja, amelyek csökkenthetik az időskori elszigeteltséget és megkönnyíthetik a gondoskodást.
Van valami rendkívül mulatságos abban, amikor az emberek azt hiszik, hogy az életkor egyfajta szavatossági dátum - mikor lett valuta a fiatalság?
A közösségi lakhatás nemcsak a szociális kapcsolatok fenntartását segíti, hanem anyagilag is fenntarthatóbb megoldás lehet. Hollandiában, Ausztriában és más nyugat-európai országokban már sikeresen működnek ilyen modellek, ahol idősek közös lakóházakat vagy kis közösségeket alakítanak ki, ahol az önállóság és a közösségi támogatás egyensúlyban van. Magyarországon még szélesebb társadalmi támogatásra van szükség. Egyre több idős ember érzi úgy, hogy a hagyományos nyugdíjasotthonok nem neki valók.
Nem az ápolásra vagy a gondoskodásra van szükségük, hanem élő, lélegző közösségekre, önmegvalósítási lehetőségekre és inspiráló környezetre. „A másik nagyon jó irány az, amikor meglévő települések újragondolják magukat. Erre jó példa Jánoshida, Alsómocsolád, Kóspallag, vagy Varsány, ahol egy közösség megfelelő ingatlanokkal, bolttal, tömegközlekedéssel, azt mondja, értem, hogy miért mennek el a fiatalok, elkezdek modernizálni, idevonzom a külföldi nyugdíjasokat, mert szívesen ideköltöznek Magyarországra, akik a saját országukban nem tudnak megélni, a pénzüket idehozzák, így a beköltözők tudnak modernizálni térségeket.”
A Hekaté Tudatos Öregedés Alapítvány olyan társadalom kialakításán gondolkozik, ahol az idősebb generációk nem kiszorulnak, de ehhez nem elég az idősek szemléletváltása, a társadalom egészének kell változnia. „Azt szeretnénk, hogy ha valaki megöregszik, ne érezze úgy, hogy a társadalom peremére szorult. Egy olyan világot építünk, ahol az idősek értékes tagjai maradnak a közösségnek.”
