„A női alkoholizmus generációktól függetlenül probléma” - beszélgetés Dr. Hoyer Mária klinikai szakpszichológussal

Ez a korosztály is érintett?

A korcsoport kiválasztásában meghatározó szempont volt az, hogy egyrészt erre az életkorra a fiatalok már nagy valószínűséggel kapcsolatba kerülnek a vizsgálandó szerekkel. Továbbá ekkor ébred fel kíváncsiság a drogok és az alkohol, valamint a nagykockázatú viselkedés iránt.

Míg korábban a fiúkra volt inkább jellemző, például tizenégy éves korban az alkohol- és/vagy a drogkipróbálás, továbbá tizenöt éves kor körül az első lerészegedés, addig a lányoknál ez későbbi életkorban jelent meg, illetve nem volt jellemző. Mostanra ezek a különbségek kezdenek megváltozni.

Mostanra a lányok felzárkóztak?

Nem nevezném felzárkózásnak, mert ez egy úgynevezett negatív emancipációs törekvés következménye. Nagyjából az ezredfordulón kezdett a kutatási adatokból feltűnni, hogy a lányok, akik addig jóval később kezdték kóstolni az alkoholt, próbálták ki a könnyűdrogokat, megközelítették a fiúk adatait.

A kétezres évek elejére már a fiúkhoz hasonlóan kezdtek inni, de még mindig egy kicsit később. Viszont rohamszerű ivási szokást mutattak: rövid időn belül nagyon nagy mennyiséget ittak, nagyon gyorsan akarták magukat nagyon jól érezni.

Hogy jött képbe a nők alkohol függősége?

Amikor 2004-ben csináltam egy gender és addikció külön számot az Addictologia Hungaricában, felfigyeltek a fiatal kutatók is a nemek közötti különbségekre, és elkezdték szisztematikusan monitorozni a női alkoholfogyasztókat. Ez a tematikus szám felhívta a szakemberek figyelmét arra, hogy nemek között vannak eltérések mind az addikciók kialakulásában, mind azok fennmaradásában, mind pedig a leszoktatásban és felépülésben.

Milyen új ivási szokásaink lettek, nekünk, nőknek?

Korábban nem ittak a nők például nyilvános helyeken, mert megszólták, megvetették. Ha mégis, iszákos volt, ha lerészegedett, akkor sokkal inkább vált szexualizált tárggyá, mint egy férfi. A nők lerészegedéshez rögtön szexuális sztereotípiákat kapcsoltak, például feslett, erkölcstelen, s a többi.

A helyzet sokat változott az utóbbi évtizedekben. Ma már sokan azért szoknak rá az alkoholra, mert a munkahelyen mindenki iszik.

Bizonyos munkahelyeken, például versenyszférában dolgozó fiatal nők munka után már nem feltétlen haza sietnek, család, gyerek, egyéb teendőket ellátandó - mert akár függetlenek -, hanem beülnek egy elegáns étterembe, borozóba, és mondjuk, „rozéznak”. Ez nem feltételezi azt, hogy önismeretei vagy bárminemű problémájuk lenne, egyszerűen felszabadultak. Most már egy nőnek nem kínos beülni egy másik nővel iszogatni. De idővel az alkoholhoz nagyon hozzá lehet szokni, és ez pont a női ivásban is megfigyelhető.

Ők is ugyanabba a zsákutcába juthatnak, mint akik egy-egy kilátástalan léthelyzetből menekülnek?

Igen, pontosan, mint a problémaivók. Az alkohol egy lassító, tompító, nyugtató hatású szer, ami feloldja egy időre a szenvedés okozta feszültséget, a „már nem bírom elviselni az éltem, mert fáj, mert elhagytak, mert szegény vagyok, satöbbi.” érzést. Ezért iszik a legtöbb ember, hogy enyhítse a szenvedését, oldja a feszültségét és persze közben örömöt is átéljen.

Sok nő éli meg kudarcként a házasságát, holott nagy reményekkel vetette magát a több gyerekes anyuka szerepbe, tele hittel, bizalommal.

És illúzióval, tegyük hozzá! Sokan azzal sem számolnak, hogy a több gyerek mennyi munkával és lemondással jár. Az én tapasztalatom szerint az az elsődleges probléma - ezt nagyon sok nőpáciensemnél látom, akik anyává váltak, de akik nem váltak azzá, azoknál is -, hogy valamiféle illúzióhoz ragaszkodnak és nem a realitáshoz igazítják a vágyaikat. Ebből rettentő sok konfliktus tud származni, akár házas valaki, akár egyedül neveli a gyerekét bármi okból.

Miféle illúziók ezek?

Ez nagyon változó. Mindenki valamilyen eszménynek akar megfelelni. A női magazinok világa sokat hozzájárul ehhez a női szerepek idealizálásával. Például a celebritás anyukák álomszerű és agyon idealizált üzeneteit közvetítik ezek a magazinok, amikor ilyen cikkeket közölnek, hogy például „Én mindent meg akarok adni a gyerekemnek!” „Nekem első és a legfontosabb a gyerekem”.

Ezek mögött, ha megnézzük a pszichológiai valóságot, akkor nagy ellentmondásokat láthatunk. Például gyakori válás, új partner és új gyerek jön az anya életébe, és nem merül fel a gyerekek valódi érdeke, csak az anya önimádata szerepel a magazinokban.

Ők azok az anyukák, akik ezerszázalékosan teljesítenek – aztán váratlanul összeomlanak?

Előfordul nem egyszer, hogy míg az apa a család magas életszínvonalának fenntartásáért dolgozik, és az anya túl sokszor magára marad a gyereknevelés meg a háztartás gondjaival, teendőivel, úgy érezheti, neki jár egy kis boldogság és benyakal egy üveg pezsgőt este.

Érdekes megfigyelni, hogy milyen típusú alkoholt isznak például a jó körülmények között élő, de magányosan ivó nők, anyukák.

Luxus italok kerülnek elő, amit persze a kereskedelmi televíziók is előszeretettel társítanak a felszabadult és luxus élet megjelenítéséhez. Például pezsgő, rozé, Vermut félék, de sosem a szegényebb társadalmi rétegek itala, a házi pálinka, vagy kannás bor. Rengeteg féle esettel találkoztam. Van, aki otthonról dolgozik, elviszi a gyerekeket iskolába, és utána jöhet az alkohol. Kora délután lefekszik, kipiheni magát, és mire a gyerekekért megy, elvileg józan.

Gyakorlatilag nem, az alkohol ilyen gyorsan nem ürül ki. A problémaivók azokat a konfliktusokat próbálják elnyomni az alkohollal, amikkel szembe kéne nézni, amiket meg kellene oldani.

Idősebbek is elkezdhetik?

Magam is meglepődöm: jé, az én korosztályomban most kezd el valaki alkoholista lenni? Ez eddig nem volt igazán jellemző. Új volt nekem is, mikor felnőtt korú „gyerekek” azzal jelentkeztek nálam, hogy a hetven körüli anyukájuk komolyan iszik, és ebből problémái vannak. Sok esetben kiderült persze, hogy már régebben is voltak ivási problémái. Sokan, mikor kijózanodnak, rettegnek attól, hogy többé nem láthatják az unokát, a gyerekük nem áll szóba velük.

Sok olyan családdal találkoztam, ahol a házaspár keményen dolgozott, hogy meglegyen, amire vágytak, de mire felépült a ház, mire a gyerekek végeztek az iskoláikkal, mire elérték húsz év alatt azt, amit szerettek volna, kiderült, hogy anyának alkoholproblémája van. És akkor az anya odadobja, hogy „értetek éltem, miattatok feláldoztam magam!” Egy ideig a család nekifeszül, jó, segítünk, de az anya mindig visszaesik, valójában esze ágában sincs abbahagyni.

És ezzel gyakorlatilag mindazt, amit addig felépítettek, lerombolja. Általában a gyerekek keresik meg a szakembert, mert ők nem bírják ezt tovább – de nem szakíthatnak az anyjukkal, mert akkor belehalnának a fájdalomba, az aggódásba. De nem egyszerű szakemberhez eljutni, mert van, aki nem szeretne ott segítséget kérni, ahol él, mert ott úgy ismerik őt, mint tökéletes anyukát, nagymamát.