Miért gondolják sokan, hogy a nők nem tudnak őszinte barátságokat kötni?
Sok előítélet él a női barátságokról, miszerint azok nem elég szorosak, illetve egy férfi miatt a nők simán hajba kapnak, vagy elárulják egymást. Ez természetesen előfordulhat, de nem tipikus: a női barátságok legtöbbször különleges kapcsolatok. Ezek hátterének járunk utána Sally Rooney: Baráti beszélgetések című új regényének segítségével is.
A nők és a férfiak is képesek életre szóló, bajtársias vagy érdekbarátságokat kötni, ebben a tekintetben nincs különbség. A neveltetés, a családból ellesett érzelmi és kapcsolati minták, a hagyományok, a kortárs csoportok, az érzelmi beállítottságok viszont nagyban befolyásolhatják a baráti viszonyok minőségét. Normális körülmények között az érzelmi gyengédség a leginkább jellemző a nő és nő közötti baráti kapcsolatokra, valamint az anyai, testvéri szolidaritás és az, hogy nincsenek generációs határai.
Nyitottabbnak nevelve
A lányokat hagyományosan nyitottabbnak, érzelmesebbnek, kommunikatívabbak nevelik otthon és az iskolában is, ezért van az, hogy mindent megbeszélnek, foglalkoznak egymás érzelmeivel. Többször látni utcán összekapaszkodott, sugdolózó, aztán éles hangon nevető kamaszlányokat, mint fiúkat. A férfiak által fölöslegesnek tartott „lelkizés” a nőknél a problémák megbeszélésének a terepe. A férfiak a már említett nevelésbeli dolgok miatt kevesebbet beszélnek, és akkor sem az érzelmeikről.
A nők viszont gyakrabban és hamarabb fordulnak egymáshoz a problémáikkal, a párkapcsolati nehézségeikkel, mert a hasonló testi és lelki működések miatt jobban megértik egymás motivációit, következtetéseit, tetteit, mint a nők és a férfiak. A testi érintések is inkább jelen vannak a nők közötti kapcsolatokban, az ölelés és a simogatás érzelmi megerősítést jelentősidők óta. A nők a férfiaktól is erre vágynak és a konfliktusok sokszor azért vannak, hogy nem csak tudni, hanem látni, hallani és érezni is szeretnék a másik felől jövő szeretetet.
Az a nő, és férfi is nyilván, akit súlyos traumák értek gyerekkorában, vagy nem kapott gondoskodást és szeretetet, mindenféle problémás módokon kötődhet a többi emberhez, így hát a nő a barátnőihez is. A szolidaritás és megértés lehet álca, a rajongás átcsaphat a rajongott elpusztításának vágyába, a szeretetre és ez elfogadásra való olthatatlan vágy pedig akár abba, hogy „elszereti” valaki a barátnője párját. Utóbbi eset persze sokat elmondhat az adott férfi érzéketlenségéről, befolyásolhatóságáról, függéseiről is.
Harmincas éveink legnagyobb titkos erőforrása, ha van mögöttünk egy női támogató közösség
Az embereknek különböző igényeik vannak, így az egyes barátságok ennek megfelelően is különböző mélységűek. Az intim barátságok olyanok, mint a szerelem, és ha elég régóta tart, akkor a házassághoz is hasonlítható. Az egymás életében való részvétel, illetve az egymáson csüngés van, hogy elkezd terhet jelent egyik vagy másik félnek, illetve akadályává válik egy új kapcsolatnak, szerelemnek.
Ilyenkor jó, ha mérlegelünk és kiszabadulunk az érzelmi függésből és megkeressük az önazonosulási lehetőségeinket, a saját útjainkat és hagyjuk, hogy a másik is távolabb léphessen. Ha valóban annyira mély a barátság, akkor a felek bármikor találhatnak utat egymáshoz később is. Ahogy a szerelem is szelídülhet barátsággá, sőt jó, ha a barátsággal karöltve jár, úgy a „szerelmetes” barátság is fellángolhat ismét, aztán újra és megint.
Ám az is tévhit, hogy, amelyik barátság tíz, vagy húsz évet kibírt az már életünk végéig tartani fog. Nem is törvényszerűen egy összeveszés, vagy egy óriási csalódás jelentheti a barátság végét, bár az is gyakori. Lehet, hogy csak a dolgok, a környezetünk és mi magunk változunk úgy, hogy már nem vagyunk érdekesek a másik számára, vagy nem érdekel minket annyira ő. A barátság kimerülhet, elkerülhet mellőlünk, vagy eltűnhet az életünkből egy-egy újabb élethelyzet miatt. A munkahelyváltás, a családalapítás, vagy az újabb nagyszerű barátok, baráti társaságok elhomályosíthatják, jelentéktelenné tehetik a régi érzelmeket.
Ha véget ér, az fáj, mint egy szakítás
A női barátságokról, a megcsalásról, az árulásról, a szövevényes és romantikus kapcsolatokról a XIX. században szinte mindent megírt Jane Austen. Büszkeség és balítélet című érzelmi útmutatója több filmfeldolgozást, sőt egy új sorozatot is megért. Napjaink nagy felfedezettje ebből a szempontból Sally Rooney Dublinban élő fiatal írónő.
A 21. Század Kiadó 2019-ben a Normális emberek című regényét, 2020-ban pedig a Baráti beszélgetéseket jelentette meg. Rooney kötete nagyon pontos megfigyelések mentén, minimalista stílusban mesél az emberi lélekről, a baráti és szerelmi kapcsolatokról. A történet narrátora Frances, a huszonegy éves dublini egyetemista lány, aki a nyári szünetben egy kiadóban dolgozik, de saját írói pályáját is építgeti.
Legjobb barátnőjével Bobbival, aki egyben volt szerelme is, közös spoken word-esteket tartanak és így ismerik meg Melissát az idősebb gazdag írót és fotóst, valamint férjét Nicket, a sármos színészt. Frances és a férfi között szerelmi szál alakul, ami érdekes hatással van a nőkkel való barátságára is. Frances olyan problémákkal szembesül érzelmi téren, mint általában az önálló életüket épp elkezdő fiatalok, és a személyiségéről ugyanúgy nagyon sokat elárulnak a baráti kapcsolatai, a választásai, mint mindenki másnak az ő korában.
Ami még izgalmasabb a történetben, hogy a kapcsolati dinamikák nagyon plasztikusan mutatják meg a gyerekkorra a családi háttérre visszavezethető bizonytalanságokat, a magányosságokat, a kétségbeeséseket, a fájdalmakat. A mai dublini társasági életről is szerezhetünk némi izgalmas információt, miközben a nők közötti barátságok és az eleve kudarcra ítélt kapcsolatok veszélyeihez kapunk egy sűrű útmutatót.
Mi több, a jól kitalált, talpraesettebb, mégis számos megoldatlan problémával és zűrös kapcsolattal rendelkező mellékkaraktereket is megismerhetjük mélyebben. A sebezhetőségről, a szeretetre utáni vágyról olyan hitelesen és pontosan ír Rooney, hogy minden olvasó találhat a kötetében ismerős helyzeteket, érzéseket, valaha volt vagy jelenlegi barátság mintázatokat. Aztán dühönghet utólag, fogadkozhat előre, úgyis elront valamit, de boldog is lesz közben.
Sokan kötelezőnek tartják például, hogy a régi barátot ne engedjék el maguk mellől, aztán rájönnek, hogy mégsem szeretnének az idők végezetéig ezzel az emberrel lógni, különben nem fog olyan fordulatot venni az életük, amit elterveztek. Menjek, vagy maradjak, teszik fel maguknak a kérdést és bár szabadulnának, a kapcsolatfüggésük erősebb náluk. Pedig, ahogy egy kihűlőben lévő szerelem úgy egy kimúlóban lévő baráti kapcsolat is mutat előjeleket.
Nem kell ellenségekké válni, elég belátni, hogy nem ugyanabban az életszakaszban járunk, és a másik épp nem tud inspiráló lenni, sőt egyenesen akadály. Az sem jó jel, ha a barátnőd elkezd egy másikkal versenyeztetni és nem értékeli az erőfeszítéseidet. Nem biztos, hogy az embernek épülésedre szolgál egy ilyen kapcsolat. Az sem oké, ha állandó lelki szemetesládának használnak, te pedig nem tudsz megbeszélni egy komoly lelki problémát sem velük.
A barátnő nem helyettesítheti a pszichológust, de sokat segíthet az empátiája, a figyelmes kérdései, vagy a válla, ahol sírni lehet.
A féltékenység, az állandó kritikus megjegyzések, az egyoldalúvá váló keresés, a mindenáron való megváltoztatásra való törekvés, a nagy hangulati kilengések, az indulatkezelési nehézségek, a manipulálásra való törekvések mind intő jelek a barátságban is. Ha szakításra kerül a sor végül, akkor pedig ugyanúgy ki kell heverni, mint egy szerelmet, időt kell adni rá magunknak, miközben törődni a többi baráttal és keresni újakat.
Ami nehezebb, ha továbbra is egy társaságba járunk, de bíztató, hogy bármilyen korban és bármilyen helyzetben lehet kapcsolatokat kötni. Jó megismerni új embereket. Feltéve, ha nem akarjuk inkább magányosan, vagy valakivel kettesben leélni az életünket. Ráadásul akkor is kell egy barátnő.