Negyedélet-krízis: Miért érezzük magunkat egyre elveszettebbnek az életünk előrehaladtával?
Azt mondják, a húszas éveinket fogjuk imádni a legjobban, és hogy ebből kell kihoznunk a legtöbbet. Arról azonban elfelejtettek szólni, mennyi kérdés, feszültség, nyomás és bizonytalanság talál rá a fiatalokra, amikor életükben először elkezdik a nagyvilágban kialakítani identitásukat és egzisztenciájukat.
A felnőtté válás során eljöhet egy olyan pont, amikor az ember úgy érzi, olyan helyzetben ragadt, ami nem okoz már örömet vagy sikerélményt. Ezt hívják negyedélet-krízisnek, aminek négy szakasza van, és ez már a húszas évek elején elkezdődhet, sőt, akár ismétlődhet is.
A bezártság érzésével kezdődik
Mintha börtönbe kerültünk volna. Ugyan lesz munkánk, kapcsolatunk, albérletünk, ami mind szükséges kellékei a felnőtt életnek, de az egész kicsit kamunak érződik, mintha csak úgy tennénk, mintha felnőttek lennénk. Erre ráerősít az is, hogy a környezetünk egyszerre vár el érett, átgondolt viselkedést, miközben tinédzserként is kezel minket. Szeretnénk kicsit gyerekek maradni, kísérletezni vagy impulzív ötleteket megvalósítani, az élethelyzetünk azonban mintha korlátokat szabna körénk.
Elvándorlás kontra itthoni lét, körkép a külföldre távozott magyar fiatalság körében
Esetleg az, amiért eddig dolgoztunk, hirtelen másik arcát mutatja. Például az egyetem után elkezdünk dolgozni, és kiderül, hogy álmaink melója leginkább csak álmainkban lesz tökéletes számunkra. Bár a közösségi média használata abszolút szubjektív dolog, nem lehet kihagyni a számításból. Aki bezárva érzi magát, lehet, kiutat keres a pillanatból, az okostelefonok által pedig egy egyszerű figyelemelterelési módszer van a kezünkben, ami egyben áldás és átok.
Állandó változások
Egy bizonyos fokig tetőzik ez az állapot, utána azonban a negyedélet-krízis következő szakaszába lépünk át: ez a szeparáció. Az egyén leválasztja magát mentálisan és fizikailag is a jelenlegi élethelyzetéről. Munkát vált, szakít a párjával, akár eltávolodik a barátaitól, és magányba burkolózik. Ez a krízis legnehezebb része: izoláltan, „remeteként” eddigi döntéseinket számba venni. Az identitás ilyenkor formálódik és átalakulóban van.
Ezután egy új szakasz, a felfedezés időszaka kezdődik el. Aktív kísérletezésbe fogunk, új identitásokkal és életmódokkal próbálkozunk. Ilyenkor az önreflexió és öntudatosság a jellemző, és ennek során új ötletek, érdeklődési körök bukkanhatnak fel.
Az utolsó szakaszban érkezünk meg a megoldáshoz.
Egy teljesen új életmód az eredmény, amely rugalmasabb és nyitottabb a korábbihoz képest, így megadja azt a teret, ami az előzőben hiányzott. Középpontba kerülnek szenvedélyeink, amelyek belsőleg motiváltak – őszinte érdeklődéssel töltjük meg mindennapjainkat, és nem elvárások vagy megfelelési kényszer vezérel minket.
A húszas éveinknek a nagykönyv szerint „könnyűnek kellene lennie”, de teljesen rendben van, ha ez a valóságban nincs így. Az élet olykor sokkal árnyaltabb és bonyolultabb, mint hinnénk.
Haladni a korral
A mesterséges intelligencia és a technológiai fejlődés rohamtempójára a munkaerőpiac és az oktatási rendszer is csak pislogva reagál sokszor. Az egyetemi diploma nem garantál magas fizetésű főállást, a közösségi média és az influenszerkultúra megszületése csábító, ám bizonytalan (és olykor kérdéses) karrierlehetőségek ezreit nyitotta meg a világnak. A hazai gazdasági helyzet és politikai légkör kétségeket vet fel, és ott van a globális felmelegedés is, mint jövőképet beárnyaló stresszor.
Mikor hosszú évek munkája után (középiskola, egyetem vagy munkahelyek) hirtelen rászakad az emberre a valóság súlya, céljaink pedig értelmetlenné válnak szemünkben, érzelmileg még nem biztos, hogy úgy tudjuk kezelni a nyomást, mint idősebb társaink.
Az életünk, a mindennapjaink sokkal több teendővel teltek meg az előző generációhoz képest, pedig mindent sokkal egyszerűbb intézni. A bankba nem kell elmenni személyesen, hogy pénzügyeket intézzünk, a bevásárlást akár megrendelhetjük a lakásunkhoz, tévét a villamoson is tudunk nézni, ha éppen unalmas, negyven perces út vár ránk.
A leegyszerűsített, automatizált világban temérdek idő szabadult fel, amit dolgos hangyaként meg is töltünk még több feladattal, vagy épp még több tartalomfogyasztással. Olyan sokat tudunk a világról, és azt olyan gyorsan tudjuk meg, hogy nem csoda, ha az ember összezavarodik saját életét illetően, hogy mégis milyen irányba terelje azt. Fiziológiailag azonban van egy megnyugtató hír a tudomány részéről.
Szakértők szerint a harmincas-negyvenes éveinkig növekszik általánosan az a stresszmennyiség, amire a harmincas éveink végén kezdünk el igazán jól reagálni.
Utána egészen a nyugdíjas éveinkig nagyjából azonos szinten marad az a stressz, amit az idő elteltével egyre ügyesebben kezelünk érzelmileg. Tehát bár a húszas éveink bizonytalanul telnek, és nehezen kezeljük a stresszt, idővel fejlődünk benne.
Ahhoz, hogy keresztül tudjunk sétálni egy krízisen, érdemes szakértő pszichológus segítségét kérni, ha tehetjük. A negyedélet-krízis vezethet depresszióhoz, szorongáshoz, pánikbetegséghez vagy akár addikcióhoz. A szőnyeg alá semmi esetre sem érdemes söpörni a problémákat, és ha váltani szeretnénk, merjünk váltani. Minél hamarabb rájövünk arra, mit szeretnénk csinálni, annál hamarabb leszünk elégedettebbek.
Hatékony megoldások
Mindfulness
Ha a külső körülményeinket olykor nem is tudjuk megváltoztatni, a gondolatainkra érdemes odafigyelni, mikor zaklatottá válunk. Valóban történt valami, vagy egy gondolatom piszkálta meg a szorongásomat? És ha történt valami, akkor arra hogyan reagáltam?
Egy hasznos eszköz lehet a kognitív naplóírás, melyben veszel egy adott élményt, amit a következőképp bonthatsz le:
- A szituáció: Mi történt?
- Az érzéseim: Hogyan éreztem magam az adott helyzet legelső pillanatában?
- A szabotáló, hátráltató gondolatok, amelyek felbukkantak eközben
- Dolgok, amelyek alátámasztották a szabotőr gondolataimat
- Dolgok, amelyek azonban ellentmondanak nekik
- Alternatív, segítőkészebb, hasznosabb gondolatok az adott helyzetre nézve
- Az érzéseim most, hogy megfontoltam más nézőpontokat is
Mi tesz boldoggá?
Ha végre akad egy szabad hétvégéd, felejtsd el, hogy mit kéne csinálnod. Mindegy, hogy ennyi idősen mások mivel foglalkoznak, vagy hol tartanak – te mit szeretnél?
Mi tenne igazán boldoggá?
Kezd kicsiben, és haladj olyan tempóban, ami neked kényelmes. És ha rákaptál valamire, akkor ne kérdőjelezd meg magad. Folytasd.
Mozogj, lélegezz, meditálj
Légy fizikailag is jelen. Az agyad nem csak mentális gépezet, szüksége van mozgásra. Lehet, hogy elsőre úgy tűnik, fejben fogod tudni megoldani a dolgokat, de a fizikai testről nem lehet megfeledkezni. A mozgás stresszoldó, és boldogsághormonokat termel. Ha törődsz magaddal, akár tíz percet reggel vagy munka után edzéssel töltve, önbizalmat is generálsz.
Próbálj ki alternatív munkákat másodállásban
Ha a főállásodtól nem tudsz, vagy nem szeretnél még búcsút inteni, érdemes lehet másodállásban keresgélni olyasmit, amiben még bizonytalan vagy, de szívesen kipróbálnád magad. Nem csak új kapcsolatokra és élményekre tehetsz szert, de betekintést nyerhetsz az adott terület valós feladataiba, és élesben tesztelheted, hogy álmaid munkájával van-e dolgod, vagy sem.
Keresd azok társaságát, akikre már korábban is számíthattál. Beszélgess őszintén támogató családtagokkal vagy barátokkal, akik ezt a bizonytalan időszakot segíthetnek navigálni. Ha korlátozva érzed magad a mindennapokban, használd kicsit a képzelőerőd. Gondolj vissza arra, milyen apróság okozott régen, akár gyerekként örömet.
Mi dobna fel most?
A bezártságérzésen segíthet, ha nem várunk áldozatként csodákra. A csillagokat nem kell lehoznunk, és megváltoztatnunk az egész életünket. Már az is szuper, ha teszünk a saját pillanatnyi boldogságunkért, még akkor is, ha tudjuk, illékony. Hosszú távon mégis szebb abba belegondolni, ha mindennap megpróbáltam szebbé tenni a napomat, mint abba, hogy mindennap inkább elhalasztottam máskorra.
Amikor rátaláltál valamire, ami érdekel, esetleg egy szakma vagy egy pozíció, beszélj szakmabeliekkel. Próbáld hús-vér emberek által megismerni, milyen az a bizonyos munka a valóságban. Kérd ki a véleményüket, és ne félj kérdezni. Mások is jártak már a cipődben, és ha van valaki, aki hasonlóan változásra vágyott az életében, és meg is hozta végül a döntést, adhat olyan tanácsot vagy lelki támogatást, ami előrelendíthet az utadon.