Mi történik, ha a nappali álmodozás kontrollálhatatlanná válik?

Te is észrevetted már magadon, hogy sokszor nem a jelenben élsz, hanem elmerülsz a gondolataid világában? Arra jöttél rá, hogy gyakran azon tűnődsz, hogyan alakulhattak volna másképp bizonyos helyzetek, vagy elképzelsz egy olyan valóságot, amelyet most nem élhetsz meg – hogy mi történhetett volna, kivel, hová mehettél volna, mit tehettél volna másképp. Ezek a vágyak és álmok olykor olyan valóságossá válnak a fejünkben, hogy elkalandozunk bennük.

Azonban, ha ez a nappali képzelgés túlzottan eluralkodik rajtunk, és ha érzelmileg is túlságosan beleéljük magunkat, veszélyeztetve ezzel a jólétünket, akkor már egy komoly problémával állunk szemben, amivel mindenképpen érdemes foglalkoznunk.

A kiváltó ok: szorongás és depresszió!

„A nappali képzelgés alapvetően egy normális, kognitív jelenség, amely lehetőséget ad arra, hogy a személy elvonatkoztasson a jelen valóságától, és más világokban képzelődjön. Az ilyen típusú álmodozás gyakran a kreativitás, a relaxáció vagy éppen a megküzdés, stresszkezelés formájaként jelenik meg. Azonban, ha a nappali képzelgés túlzott mértékben jelenik meg, az súlyosan befolyásolhatja a mentális egészséget, és összefüggésbe hozható különböző mentális problémákkal” – magyarázza Mészáros Dóra pszichológus.

A szakértő azt is hozzáfűzi, hogy egyes kutatások szerint ez a nappali képzelgés nagyon szoros kapcsolatban áll a depresszióval és a szorongással. Tehát azok az emberek, akik hajlamosak gyakran álmodozni, elmerülni egy másik, számukra jobb világba, valójában menekülnek a valóságból, egy olyan probléma elől, amit nem tudnak kezelni. A probléma ezzel az, hogy az rendszeres, hosszú időn át tartó mentálisan nem pozitív hatású álmodozás nem fogja megoldani a valós életbeli kihívásokat. Sőt, elvonja a figyelmet attól, hogy tegyünk a nehézségeink ellen, és még a szorongást és a depressziót is fokozza.

„Szorongás esetén a nappali képzelgés gyakran menekülési mechanizmusként jelenik meg, ahol az egyén elmerül egy biztonságosabb, kontrolláltabb világban, hogy elkerülje a valódi élet nehézségeit. A depresszióval küzdő személyek pedig hajlamosak lehetnek a negatív gondolatokat és érzelmeket átültetni az álmodozásba, ami további romlást eredményezhet a mentális állapotukban.”

Mészáros Dóra szerint azt is fontos tisztázni, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor az álmodozás teljesen természetes és elfogadott. Ilyen életszakasz például a tinédzserkor, amikor az álmodozás gyakori jelenség, és sok esetben nemcsak normális, hanem elengedhetetlen is. A kamaszkor egy olyan időszak, amikor az emberek keresik saját identitásukat, jövőbeli terveket szőnek, és könnyen elkalandoznak a gondolataikban.

Ebben a korban az álmodozás nemcsak természetes, hanem gyakran hasznos is lehet, segítve a kreativitás fejlődését, a problémák új szemszögből való megközelítését, vagy akár a szorongás enyhítését. Ugyanakkor fontos figyelni arra, hogy mikor válik az álmodozás túlzottá, és hogyan vezethet mentális vagy érzelmi gondokhoz.

A mentális zavar jelei

Az álmodozásnak van egy olyan pozitív aspektusa, amely segíthet minket abban, hogy elképzeljük és elérjük azt az életet, amit szeretnénk magunknak. Ha képesek vagyunk megtervezni a jövőnket, az motiválhat és ösztönözhet bennünket. Azonban, ha ezt túlzásba visszük, és az álmodozás túlságosan eluralkodik rajtunk, akkor a nappali képzelgés problémássá válhat, és mentális zavarok jeleit is mutathatja.

Ilyenkor a képzelgés már olyan mértékben átveszi az irányítást a mindennapjaink felett, hogy negatívan befolyásolja az egyén munkáját, kapcsolatait, vagy általános életminőségét. Ha ilyen hatásokkal szembesülünk, akkor érdemes komolyan foglalkozni a problémával. A szakértő szerint

bizonyos jelek arra utalhatnak, hogy a nappali képzelgés túlzottan jelen van az életünkben.

Az első figyelmeztető jel lehet, ha valaki szinte már függővé válik a nappali képzelgésektől, és kényszeresen elmerül egy álomvilágban. Ha úgy érzi, hogy a képzelgés az egyetlen menekülési mód a valóságból, és ez a viselkedés ismétlődően megjelenik, akkor az már kényszeres jellegű problémára utalhat. Egy másik jel, ha az álmodozás csak időszakosan vonja el a figyelmet, de olyan mértékben, hogy órákig képes elmerülni a gondolataiban, miközben a napi teendőkről elfeledkezik. Ez már problémás helyzetet eredményezhet.

Továbbá, ha az álmodozás fokozza a szorongást vagy a depressziót, vagy ha a valóságos problémák elkerülésére szolgál, akkor az negatívan befolyásolhatja az érzelmi állapotunkat, és a mentális egészségünk romlásához vezethet. Végül, a túlzott álmodozás következményeként előfordulhat, hogy az egyén elhanyagolja a társas kapcsolatait, és inkább egyedül tölti az idejét, elszigetelődve másoktól.