Miért olyan nehéz a randizás 2024-ben? – Egy modernkori kerítőnővel beszélgettünk
Az utóbbi időben egyre-másra azt halljuk, hogy nehezen tudunk egymáshoz kapcsolódni. Ez nemcsak a családi és baráti körünkre, hanem a párkapcsolatainkra is igaz: vagy egyáltalán nincs meg bennünk a vágy arra nézve, hogy megtaláljuk a társunkat, vagy – a korábbiakhoz képest – később érik meg bennünk a gondolat. Miért ütközünk rendre nehézségekbe, amikor ismerkedünk és mit tehetünk azért, hogy megtaláljuk a nagy őt? Nagy Erika modernkori kerítőnővel beszélgettünk.
Randizom, tehát vagyok, – szólt a kilencvenes, kétezres évek párkeresési mottója. 2024-ben egészen más a helyzet: az amerikai Forbes kutatása szerint jellemző, hogy az emberek első sorban saját magukkal szeretnének randevúzni, magyarán egyre több szingli inkább saját mentális egészségét helyezi középpontba ahelyett, hogy másokkal randiznának. Ha az emberek mégis párkeresésre adják a fejüket, nagyrészt az online randiappokat helyezik előtérbe: Nagy Erika modern kerítőnő szerint azonban a digitális közeg nem feltétlenül válik előnyünkre, pláne, ha szerelmi ügyekről van szó.
Ismerkedési nehézségek
„Miért nehéz manapság ismerkedni? Azért, mert egyszerűen megszűntek a személyes kontaktusok, a kulturális szabályok szerinti érintkezések, összejövetelek és ünnepek” – véli Nagy Erika modern kerítőnő, aki egyúttal hozzáteszi: míg korábban sűrű szövésű közösségekben éltünk – hiszen jó kapcsolatot ápoltunk nemcsak a szűkebb és tágabb rokonságunkkal, hanem a szomszédokkal, vagy akár az utcabeliekkel is – ma atomizálódott társadalomban létezünk, amely különösen megnehezíti a párválasztást és gyermekvállalást.
„Élete egy pontján mindenki elér oda, hogy szeretetteljes párkapcsolatra vágyik, ami egyúttal a felnőtté válás és az önálló élet fokmérője is. Ez mindig is így volt, azzal a különbséggel, hogy a továbbtanulás, a néhány év külföldön tartózkodás, vagy amiatt, hogy sokáig benn ragadt egy olyan párkapcsolatban, amelyben nem kellett volna – jóval későbbre datálható.”
Erika szerint míg a néhány évtizeddel, évszázaddal ezelőtti népeknél a rövid, várható élettartam és a reprodukció szükségessége miatt muszáj volt korán házasodni,
addig manapság sokkal több szempontot mérlegelünk a párkeresés során. Ennek „köszönhetően” pedig huszonéves kor helyett jellemzően harmincasként vágunk bele párunk felkutatásába.
Az online világ ereje
Egyszerűsége miatt az emberek többsége az online randiappokat gondolja a legkézenfekvőbb megoldásnak. A már említett kutatásban résztvevők 45%-a szerint az online randiappok alkalmasak leginkább az ismerkedésre, míg 33%-uk barátokon keresztül, 32%-uk koncerteken és fesztiválokon, közel 27%-uk pedig közösségimédia-felületeken kutatja a nagy őt. Összességében tehát azt látjuk, hogy az emberek többsége digitálisan keresi a boldogulást, már ami a szerelmi életet illeti.
Az online ismerkedés azonban kétélű fegyver: egyrészt kiváló katalizátora lehet annak, hogy olyan emberekkel „találkozzunk”, akiket másképp nem ismerhetnénk meg. Ugyanakkor fontos, hogy a felhasználóban őszinte szándék legyen arra nézve, hogy párt szeretne találni, mivel az online lét személytelensége miatt könnyedén elbagatellizálhatjuk a másikkal való kapcsolódást: így alakulnak ki olyan jelenségek, mint a ghosting, a gaslighting vagy e kettő ötvözete, a ghostlighting.
Ugyan ismerősöktől rendre hallhatunk olyan történeteket, miszerint Tinderen találták meg életük párját, nem árt némi fenntartással kezelni az online randiappokat: míg egyesek nyíltan csak az egójuk simogatására és önigazolásra használják a beérkező kérelmeket, addig másoknál bizonytalanságot válthat ki, ha elmaradnak a like-ok.
Erika szerint míg az internet megjelenésekor a való élet normalitásával „mentünk át” a virtuális térbe, addig manapság olyannyira sok időt töltünk (például) a közösségimédia-felületeken, hogy a neten bevett viselkedésformák kezdenek szűrő nélkül átszivárogni a mindennapjainkba, – többek között a párkeresési metódusainkba is. És ez nem tesz jót az emberi kapcsolatainknak.
A mindfulness nemcsak rád, de a párkapcsolatodra is pozitív hatással lehet - szakértő mondja el, hogyan
Listák és racionalitás börtönében
Hasonló a helyzet a párkeresők prioritásaival kapcsolatban is. Noha Erika szerint alapvetően mindenki ugyanazzal a vággyal (hogy megtalálja élete párját) érkezik hozzá, mint praxisa elején – 32 évvel ezelőtt –, manapság gyakori, hogy az emberek igényei elrugaszkodnak a valóságtól.
„Korábban soha nem érkeztek hozzám konkrét »listákkal« az emberek, az utóbbi időszakban viszont jellemző, hogy igen konkrét paraméterekkel írják le, mire, pontosabban kire lenne szükségük. Olyan, mintha átvették volna a randiappokon megszokott keresőmotort, azt pedig tömegesen, volumenében kivetítenék az emberi kapcsolatokra. Ha jobban belegondolunk, ez riasztó trendet vetíthet előre, hiszen az emberek gép-szerűen kezdenek el működni, létezni” – magyarázza a kerítőnő.
Érdekesség, hogy a már emlegetett kutatásban résztvevők 50%-a szerint a külső- és a belső tulajdonságok egyformán fontosak az ismerkedés során. Erika azonban nem hisz a konkrét paraméterekben, sőt, ha valaki kiforrott tulajdonság-listával érkezik hozzá, azzal nyíltan nem foglalkozik.
Amikor valaki párkeresési szándékkal keresi fel, azzal mélyen elbeszélget arról, honnan jött és hová tart az életében. Ez a beszélgetés a kliens számára olykor transzformatív erővel bír, hiszen az irányított kérdések segítségével összegzi az eddigi élete során vele történteket, ezzel pedig – mintegy madártávlatból tekint rá jelenlegi helyzetére. Erika szerint „a válasz mindig bennünk van, de nem úgy, hogy pontokba szedve listázzuk azt, hanem úgy, hogy őszintén beszélgetünk magunkról és a vágyainkról, felismerve az eddigi, helytelen mintákat.”
A beszélgetést követően Erika közös programokra invitálja a klienseit. Véleménye szerint párkapcsolati kérdésekben elengedhetetlen a személyes kontaktus, nemcsak azért, mert ez a fajta kapcsolódás az emberiség zsigeri szükséglete, hanem azért is, mert nagyrészt ezen áll vagy bukik a dolog. Másrészt úgy látja, egy előszűrt társaságban sokkal inkább kibontakozhat a szerelem, mivel ilyen formán optimális mennyiségű és minőségű választási lehetőség áll a kliensei rendelkezésére. Nem úgy az online térben, ahol ember legyen a talpán, aki az ezernyi lehetőség közül képes kiválasztani a számára legoptimálisabbat.
A modernkori kerítőnő szerint további aggodalomra adhat okot, hogy a ma embere hajlamos túlracionalizálni, egyúttal túlintellektualizálni a párkeresés kérdését, azaz túlgondolkodjuk azt, amit zsigeri szinten kellene éreznünk, jelesül a vonzalmat. „Végső soron leginkább belül érezzük azt, hogy párkapcsolati szinten a helyünkön vagyunk. Ha valóban megtaláltuk az igazit, hiába kérdezik tőlünk, miért ő a nagy ő, csak annyit tudunk válaszolni: csak! Mert vele a dolgok teljesen magától értetődők, nincsenek játszmák, szimplán önmagam lehetek mellette” – magyarázza a modernkori kerítőnő.