Egy felmérés szerint egy 60 éves magyar nő a munkaerőpiacon felannyi eséllyel sem indul, mint egy 34 éves

Miért okoz problémát nőként 50 éves kor felett munkát találni?

Egy magyar felmérés szerint egy 60 éves magyar nő a munkaerőpiacon felannyi eséllyel sem indul, mint egy 34 éves. Mindegy, hogy irodai asszisztensi, operátori vagy gazdasági elemzői állásról van szó. A kutatás szerint hozzájuk képest a fiatalabbakat nagyjából kétszer gyakrabban hívják be állásinterjúra, ráadásul a munkáltatók a korosabb jelentkezők készségeit a tényleges képességeiknek alig felére értékelik.

Az előítéletek mögött részben az áll, hogy a munkáltatók úgy gondolják:, ezek az emberek már nem dolgoznak olyan hatékonyan és gyorsan, mint a 20-as, 30-as korosztály, ezért sem éri meg őket foglalkoztatni. Pedig semmi sem bizonyítja azt, hogy a kognitív képességek ebben a korban romlani kezdenének. A legtöbb tanulmányból az derült ki, hogy csak jóval később, valahol a hetvenes életévekben kezdődik el a romlás. Ebből következik, hogy az 50 feletti munkavállalók nemcsak tapasztaltabbak, de legalább ugyanolyan produktívak, mint a fiatalabb generáció.

Sok helyen komoly korlátozó tényezőt jelenthetnek a magasabb életkorral gyakran együtt járó egészségügyi problémák. A statisztika jól mutatja, hogy a magyar munkavállaló nők egészségi állapota bizonyos kor felett - főleg más fejlett országokhoz képest - súlyosan akadályozza az elhelyezkedést. 50 felett már nem mindenki van megfelelő fizikai állapotban ahhoz, hogy napi szinten megerőltető feladatokat végezzen, az irodai lehetőségek pedig korlátozottak.

Az 50-55 éven felüli felnőttek esetében nem is mindig a munkanélküliség szintje, mint inkább az ismételt elhelyezkedés fokozott nehézsége jelenti a fő problémát. Aki hosszabb ideig ragad benne az állástalanságban, annál gyakran elveszik az aktív álláskeresés iránti motiváció, ami végül inaktivitáshoz vezet. Emellett meg kell említeni, hogy a cégek is hátrányos megkülönböztetésben részesítik az idősebb korosztályba tartozó nőket.

Egy korábbi, 2019-es vizsgálat eredményei bebizonyították, hogy az 50 feletti álláskeresőknek átlagosan kétszer-háromszor több állásra kell jelentkezniük, mire pozitív visszajelzést kapnak. Ez öt éves adat, azóta viszont cseppet sem javult a helyzet, tekintve, hogy a rá egy évvel megjelent COVID teljes mértékben felborította a munkaerőpiac életét. Az egyetlen probléma talán az lehet, hogy a szakmai készségek bizonyos szegmensen belül az évek során elavulttá válhatnak, de erre is csak akkor kerülhet sor, ha a munkavállaló nem fejleszti tovább ezen képességeit.

Az alacsonyabb iskolai végzettségű foglalkoztatottakat fokozottan érinti a feladatok ellátásához szükséges készségek erodálódása. Még nagyobb hátrányban vannak a fizikai munkát végzőkállományban lévők, akiknél még az életkorral járó egészségügyi problémák mellett az éveken át tartó megerőltető munkavégzés is problémákat szülhet. Az alacsony végzettség miatt eleve kevesebb a lehetőségük az elhelyezkedésre és akkor a betegségekről még nem is beszéltünk.

Tényleg a fizetés jelenti a problémát?

Az tény, hogy a munkáltatók nagy része kevésbé tartja produktívnak az idősebb korosztályba sorolt nőket, de meg kell említeni a magasabb költségeket is.

A vállalkozásoknak jóval többe kerül őket foglalkoztatni, főleg azért, mert a munkavállalók részéről elvárt a magasabb bér. A másik ok, hogy általában nagyobbak a nem bérjellegű költségek is, ami megmutatkozik a fizetett szabadságok számában, illetve a korcsoportra jellemző betegségek miatti táppénzben is.

Ehhez tartozik még az a tény, hogy a foglalkoztatottakat védő szabályozások tovább növelik az 50 felettiek alkalmazásának költségeit. A kötelezően előírt magas végkielégítések szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy a cégek félnek ebből a korosztályból választani. Ha pedig valami miatt mégis megteszik, a munkavállaló pedig elveszti az állását, akkor szigorú szabályozással kell szembenéznie, amely gátolja az újbóli elhelyezkedést.

A munkavállalók részéről ott vannak még azok a bizonyos negatív pénzügyi ösztönzők. Ide soroljuk az 60 év felettieknél az öregségi nyugdíj közelségét, ami miatt inkább kivárnak, minthogy több száz helyre beadják a jelentkezésüket. A hosszabb ideig tartó juttatásokat, mint a nyugdíj előtti segélyt, azaz a NYES-t, akkor is megkapják, ha nem tudják bizonyítani az aktív munkakeresési szándékukat - ellentétben több európai országgal, ahol dokumentumokkal kell igazolni azt, hogy nem ülünk a babérjainkon.

Apropó nyugdíj: a mostani 50-55 éves nők számára még adott a lehetőség, hogy a 40 éves munkaviszonyukkal nyugdíjba vonuljanak. Sokan élnek is ezzel, hiszen vagy nem találnak már maguknak munkát, vagy belefáradtak az élethosszon át tartó folyamatos robotolásba. Úgy vannak vele, hogy ezért nem is érdemes belekezdeni semmilyen képzésbe, hiszen azt már nem tudják megfelelően kihasználni.

Mekkora szerepet játszik az egészségügyi állapot?

A KSH adatai szerint Magyarországon az egészségesen eltöltött évek várható száma a nőknél születéskor 63,5 év, ami azt jelenti, hogy sokan még az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtti években kiesnek a munkaerőpiacról. Ez persze megelőzhető lenne azzal, ha nem terhelnék rá egy emberre 2-3 másik munkavállaló feladatait. Az irodai munka esetében a stressz okozza a legtöbb problémát, míg a fizikai dolgozóknál sokkal inkább a fizikai állapot kerül veszélybe.

Az tehát biztos, aki nőként 50 éves kora felett keres állást, annak mostanság nagyon nehéz dolga van. Aki diplomás, tárgyalóképes nyelvtudással rendelkezik, annak egy fokkal könnyebb a helyzete, azonban meg kell jegyezni, hogy azok, akik nem Budapesten és annak vonzáskörzetében élnek, nekik szinte lehetetlen az elhelyezkedés. Kisebb városokban és azok környékén pár hónap után a nők nagy része teljesen feladja az álláskeresést, esetleg olyan állást vállal el, amihez nem csak, hogy nem ért, de még rosszul is keres vele.

A Munkaügyi Hivatalokban regisztrált személyek pedig csak várják a levelet, a telefonhívást, hátha egyszer adódik egy lehetőség, amit megragadhatnak. A többiek pedig úgy vannak vele, elfogadnak bármi, ami jön, legalább addig, amíg nyugdíjba nem vonulnak.

Mi a megoldás?

Megoldást jelenthet a munkáltatók részéről a negatív előítéletek lebontása. Emellett javasolt az idősebbek önálló vállalkozóvá válásának segítése, amely lehetőséget ad arra, hogy a saját igényeiket figyelembe véve dolgozzanak és hasznosítsák a korábban megszerzett tapasztalataikat. Persze mindez csak bizonyos területeken lehetséges és senki sem igazán támogatja őket. Sok nő szerint neki már semmi keresnivalója a munkaerőpiacon, hiszen a munkavállalók úgysem őket választják. Ehhez azonban a fiataloknak is lenne néhány szava.

Megkérdeztük erről Farics Krisztina hivatás és mindset coachot, aki emondta, hogy soha nem késő váltani, valami újat tanulni. Akár egy új munkahelyet keresni, akár egy teljesen új irányba elindulni. „Mindig lehet jobb és mindig lehet igazibb egy út. Ha alkalmazottként érzed magad biztonságban, az is rendben van, de az is, ha 50 évesen kezded el nyitogatni a szárnyaidat." Hozzátette, hogy váltani teljesen más irányba ilyenkor is lehet. Ha korábban nem tettük, akkor most mindenképpen érdemes elgondolkodni ezen.

Nincs vége a világnak sem 40, sem 50, sem 60 évesen és utána sem. Ilyenkor élheti meg a nő igazán önmagát. Ilyenkor teljesedhet ki igazán a munkájában és az életében is. „A tippem: merj önmagad lenni és merj bátor lenni. Merj olyat választani, amit eddig még nem mertél. És kinyílik a világ újra és újra." A gondolatait azzal zárta, hogy elmondta: „A világ mindenkié. Az ötvenes nőké is. Lehet újrakezdeni, lehet mást választani. Hogy mi kell ehhez? Hogy ismerd önmagad, hogy szeresd és becsüld magad. Ha ez megvan, akkor nincs lehetetlen."