Szakértőt kérdeztünk arról, jó ötlet-e összejönni egy kollégánkkal?
Ahogy a sztár- és filmvilág hemzseg a munkahelyen szövődő párkapcsolatoktól és azok különböző végkimeneteleitől (Kit Harrington és Rose Leslie, Angelina Jolie és Brad Pitt, Bridget Jones és Daniel Cleaver), a való világban is rendkívül gyakoriak a munkahelyen szövődött románcok. E kapcsolatok súlyosbító tényezője lehet, hogy ilyenkor gyakran nemcsak a szívünket, hanem az állásunkat is kockáztatjuk. Miket vegyünk fontolóra, ha sűrűsödik körülöttünk a rózsaszín köd a munkahelyen?
„Házinyúlra nem lövünk” – tartja a mondás, amelyet anyáink ugyan kötelező érvényűnek tekintettek, nekünk viszont lehet, hogy ideje felülvizsgálni. A mai munkakultúrában ugyanis a munkahely gyakran a második (ha nem az első) otthonunk, a kollégák pedig – jobb esetben – ugyanolyan fontos részét képezik a kapcsolati hálónknak, mint a család. Nem csoda, ha az ember lánya munkahelyi románcra adja a fejét! Felmerül viszont a kérdés: mit érdemes reálisan mérlegre tennünk, mielőtt fejest ugrunk a rózsaszín ködbe? Nagy Erika Modernkori Kerítőnővel, párkapcsolati szakértővel a munkahelyen szövődő párkapcsolatokról beszélgettünk.
Elfelejtettük Monica Lewinsky-t?
A munkahelyi románcok valószínűleg gyakoribbak, mint azt gondolnánk: az amerikai Forbes áprilisi kutatása alapján a felnőtt munkavállalók több, mint 60%-ának volt már valamilyen munkahelyi kapcsolata. Bár a felmérés szerint e románcok 43%-a végül házassághoz vezetett, a résztvevők 40%-a vallotta be egy meglévő partner megcsalását egy munkatárssal. Nagy Erika Modernkori Kerítőnő szerint épp ezért nagyon nem mindegy, milyen háttértudással és miféle szándékkal ugrunk fejest egy munkahelyi románcba: „ha flörtölésről vagy »szimpla« szexuális felindulásról van szó, nem biztos, hogy hosszú távon megéri.
Nagy Erika szavait a történelem is alátámasztja, hiszen ki ne emlékezne a kilencvenes évek egyik legnagyobb szexbotrányára, amelynek épp egy munkahelyi románc volt a gyújtólángja? Monica Lewinsky és Bill Clinton elnök kapcsolata alapjaiban rengette meg a Fehér Ház (egyébként sziklaszilárd) talapzatát, és elképesztő horderejű médiahadjárat vette kezdetét, amely bírósági perben csúcsosodott ki. (Amelyben egyébként Clintont hamis tanúzással vádolták meg.)
Monica 2014-ben „Szégyen és túlélés” címmel közölt egy esszét a megaláztatás élményeiről, amelyben leírja: „Akkoriban – legalábbis az én szemszögemből – ez egy őszinte kapcsolat volt, érzelmi intimitással, rendszeres látogatásokkal, közös tervekkel, telefonbeszélgetésekkel, ajándékokkal... Ma már csak ingatom a fejem, hogy lehettem ennyire hiszékeny.” Lewinsky gondolkodásmintája korántsem egyedi, sokkal inkább egy mindannyiunkra jellemző tulajdonság: Robert Zajonc pszichológus szerint minél többször látunk valamit vagy valakit, kognitív torzítás jön létre bennünk, amelynek eredményeként hajlamosak vagyunk „pozitívra színezni” az adott személyt. Minden hibája ellenére.
Kiismerni a másikat, mint Michelle és Barack Obama
Tény azonban, hogy a munkahelyen olyan mélységben tudjuk megismerni a másikat, amire – szimpla randikörülmények között – csak ritkán van lehetőség. „Csapatmunka során kiválóan megtapasztalható, milyen a másik valójában. Mennyire szorgalmas, hogy tudja betartani a határidőket, mennyire flottul tudja megoldani egyedül a feladatokat, hogyan bánik mindeközben másokkal, ha azok hierarchiailag felette vagy alatta állnak... Ezekből az apró morzsákból rendkívül sok információ leszűrhető, amelyekkel felvértezve bátrabban merünk beleállni egy párkapcsolatba” – fejtegeti a Modernkori Kerítőnő, akinek épp erre épül saját párkeresési módszere: közös utazások, kirándulások alkalmával ismerteti össze az egymásnak valókat.
A párkapcsolati szakértő szerint épp ezen a ponton hibádzik a párkereső applikációk legtöbbje: „ezekben a keresőkben minden, fizikai paraméter és életviteli jellemző megtalálható már a másikról, egy valami azonban hiányzik: az ember jelleme. Ez pedig csak személyes ismeretség alapján határozható meg."
Michelle és Barack Obama szerelmének története több ponton is bizonyítja Erika szavait. A korábbi amerikai elnök és felesége 1989-ben találkoztak annál a jogi cégnél, ahol Michelle már teljesértékű ügyvédként, Barack pedig joghallgató-gyakornokként tevékenykedett. Michelle-t ugyan már az első pillanatban elbűvölte a férfi, de a köztük lévő hierarchiai különbség mélyen elgondolkodtatta a párkapcsolat helyénvalóságáról. (Michelle volt Barack mentora akkoriban.)
Hosszú időbe telt, mire Michelle „beadta a derekát”, azonban hiába ismerte ki addigra Barack jellemét a munkahelyen, még egy próba elé állította: megkérte bátyját, a kosárlabda-edző Craiget, hogy vigye el magával Barackot játszani, mivel kíváncsi volt arra, valójában miféle „játékos” Obama. Michelle tehát nemcsak egy, hanem két fronton is bebiztosította magát és igyekezett kideríteni, milyen a jövendőbelije valódi egyénisége: tisztában volt azzal, ha a munkahelyen meg is játssza magát, a bátyja ellen esélye sem lesz a pályán. A pár 1992-ben házasodott össze, és azóta is boldog házasságban élnek.
Nem fáj fejem...
A pozitív és negatív példák tömkelege miatt a legtöbb cég mostanra igyekszik bebiztosítani magát, ami a munkahelyi párkapcsolatokat illeti. Egyes (jellemzően nagyobb) vállalatok szerződésben rögzítik az erre vonatkozó előírásokat: legtöbb helyen a főnök-beosztott viszonyt tekintik kizárónak, mivel az visszaélésekre, elfogult döntéshozatalra adhat okot. Az etikai kódexek gyakran kitérnek arra is, kötelező érvényű-e jelenteni, ha valaki egy munkatársával folytatna intim viszonyt. (Érdekesség, hogy a korábban már idézett Forbes kutatás szerint ugyan rendkívül gyakoriak a munkahelyi románcok, a megkérdezettek 35%-a vallotta, hogy nem jelentették azt a munkáltatónak.)
A Munka törvénykönyve ugyanakkor nem tiltja a magánéleti kapcsolatokat sem a kollégák, sem a főnök és beosztottja között. (A magánszférához való jog védelme egyszerű helyzetet teremt, ha két ember konszenzuson alapuló kapcsolatáról beszélünk.) Nagy Erika szerint ugyanakkor nem árt eljátszani azzal a gondolattal a románc elején: mi van, ha a kapcsolat mégsem úgy alakul, ahogy szeretnénk?
„Ezen a ponton az önismeret a legjobb támasz. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: vajon tudom majd kezelni azt a kellemetlen szituációt a munkahelyen, ha szakításra kerülne sor? Ha nem, és úgy döntenék, inkább munkahelyet váltok, az mennyire életszerű az esetemben? Rendelkezem olyan képzettséggel, hogy könnyedén találjak magamnak új állást?”
A Modernkori Kerítőnő szerint érdemes úgy tekinteni egy bimbózó párkapcsolatra, mint egy vállalkozásra: „mérlegeljük az előnyeit és esetleges veszélyeit, hogy ne járjunk pórul. Ha viszont úgy látjuk, megéri a kockázat (hiszen a közös munka során jól kiismertük a másikat) bátran vágjunk bele!”