Az intimitás nem feltétlenül a nagy gesztusokról szól, sokkal inkább a figyelem és az empátia számítanak, amik hétköznapi események kapcsán is megjelenhetnek
Az intimitással való tudatos foglalkozás jelenősége ma talán még nagyobb, mint korábban. Sok minden nehezítheti a személyes kapcsolódás megélését, miközben a mindennapi intimitás sokkal erősebbé tehet minket. Többek között ezért is fontos, képesek vagyunk-e kapcsolatainkban kialakítani és megtartani az intimitást. Nézzük, mit tehetünk az ügy érdekében, és miért nem mellőzhetjük az ezzel való tudatos törődést.
Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy az intimitás nemcsak a párkapcsolatokra és a szexualitásra korlátozódik, bár tény, hogy a legtöbben erre gondolunk, amikor meghalljuk magát a kifejezést. Csakhogy az intimitás jelen van a barátságokban, a családi kapcsolatokban, a munkahelyen, de akár egy rövid találkozásban is, és ha érezhetővé válik, akkor rövid időn belül minőségi változást hozhatunk saját életünkbe és mások életébe is.
Az intimitás nélkülözhetetlen és pótolhatatlan
„Az intimitás egy mély érzelmi közelség valakivel, ami lehetővé teszi számunkra, hogy sebezhetőnek és ezzel együtt elfogadottnak érezzük magunkat. Ez lehet egy baráti beszélgetés, egy bensőséges pillanat egy szerettünkkel, vagy akár egy rövid, de mélyen megélt találkozás egy idegen emberrel” – mondja Cziglán Karolina pszichológus, pár- és családterapeuta, az Elfogadó kapcsolódás című könyv szerzője. Vagyis az intimitás egyfajta rezdülés, ami meghitté teszi a kapcsolatainkat.
Erre mondhatnánk, hogy egy sorozattal, filmmel vagy bármilyen más, számunkra érdekes digitális tartalommal szemben is megélhetjük ezt a rezdülést. És bár valóban komoly érzéseket válthat ki belőlünk egy-egy ilyen tartalom, nem helyettesítheti az emberi kapcsolódást, és végképp nem pótolhatja a kapcsolatokban lévő intimitást.
Ugyanis annak megtapasztalása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy érzelmi biztonságban érezzük magunkat a világban, és ez segít minket abban is, hogy érezzük: valóban oda tartozunk – ahogy a közösséghez való tartozás az evolúció során is mindig kulcsfontosságú volt a túlélés érdekében. A pszichológusok és kutatók régóta egyetértenek abban, hogy az emberi kapcsolataink minősége az egyik legfontosabb fokmérője annak, hogy mennyire vagyunk elégedettek az életünkkel.
Felnőttkori barátságok: elengedés és újrakezdés a digitális korban
Intimitás régen és ma
A régi időkben az emberek sokkal közelebbi kapcsolatokat ápoltak egymással, hiszen a mindennapokban szorosabban összefonódtak, ugyanis a közösségi élet sokkal hangsúlyosabb volt. Ma, amikor egyre több időt töltünk a digitális térben, a valódi intimitás könnyen háttérbe szorul.
Bár sokan azt gondolják, hogy a közösségi média lehetőséget ad az intimitásra a networking által, valójában a felszínes kapcsolatok világában ritkán találkozunk azzal a mély érzelmi közelséggel, amit az intimitás jelent.
Cziglán Karolina is megerősíti, hogy az online térben több lehetőségünk van a kapcsolódásra, ez azonban önmagában nem garantálja, hogy érzelmileg biztonságos, meghitt élményekben legyen részünk. Ahhoz, hogy valódi intimitást éljünk meg, tudatosan is tanulhatjuk, hogyan kapcsolódhatunk a többiekhez. Ebben segítséget nyújt többek között, ha vállaljuk önmagunk megmutatásának kockázatát, szembenézve az esetleges visszasítás fájdalmával.
Hogyan tarthatjuk fenn a mindennapi intimitást?
Az intimitás mélyítése nem mindig könnyű. Sokan vágynak rá, de nem tudják, mit tegyenek az érdekében. „Az intimitás nem egy konkrét készség, amit tudatosan irányíthatunk vagy előre eltervezhetünk. Az intimitáshoz arra van szükség, hogy nyitottak legyünk, és engedjük, hogy ezek a mélyebb kapcsolódások megtörténjenek. Ugyanakkor ahhoz hozzájárulnak bizonyos tanulható készségek, hogy ezek a kapcsolódások minél kevesebb zökkenővel működjenek életünkben.” – magyarázza Cziglán Karolina.
Az intimitást tehát nem lehet erőltetni, hiszen ez egy természetes, spontán érzelmi közelség, amelyet akkor élünk meg, amikor jelen vagyunk egy kapcsolatban. Tegyük a szívünkre a kezünket, és kérdezzük meg magunktól: valóban nyitottak vagyunk rá, hogy elmélyítsük a kapcsolatainkat? Nem kell kétségbe esni, ha erre még nem vagyunk készen, ugyanakkor nem is szabad engedni, hogy teljesen elzárkózzunk a társas kapcsolatok elmélyítésétől.
Ahol biztosabban érezhetjük magunkat
A mindennapi intimitás leginkább a baráti és családi kapcsolatokban mutatkozik meg. Cziglán Karolina szerint az intimitás az érzelmi biztonság megélésére alapozódik a szüleinkkel való kapcsolatban, ami az alapját adja, hogy a későbbiekben mennyire bátran engedünk közel magunkhoz másokat. Az intimitás azonban nemcsak a szülő-gyermek kapcsolatokban fontos, hiszen a testvérek, nagyszülők és távolabbi családtagok közötti kapcsolatokban is jelentős szerepe van az érzelmi közelségnek.
„Egy családi kapcsolatban az intimitás arról szól, hogy érezzük, a másik elfogad minket úgy, ahogy vagyunk, és képesek vagyunk megosztani egymással az érzéseinket, gondolatainkat, anélkül, hogy félnénk az elutasítástól. Jó, ha valaki ezt gyermekkorában megtapasztalhatja.
Kapcsolataink közelségét folyamatosan alakítja az önmagunkkal való viszony is: mennyire merjük közel engedni a másikat, bízunk-e benne, hogy elfogadhatóak vagyunk, illetve bízunk-e abban, hogyha el is utasítanak, a saját magunkkal való kapcsolatra alapozva ezen a sebek be fognak gyógyulni.” – mondja a pszichológus, majd hozzáteszi, hogy az intimitás nem statikus dolog.
„Egy mély barátságban az intimitás természetesen fejlődik az évek során. A közös élmények, a nehézségeken való átlendülés, és az egymás iránti növekvő bizalom mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek a kapcsolatok egyre bensőségesebbé váljanak” – mondja Cziglán. „Az intimitás nem feltétlenül a nagy gesztusokról szól. Sokkal inkább a figyelem és az empátia számítanak, amik hétköznapi események kapcsán is megjelenhetnek, például ha valaki olyan reakciót kap a barátjától, amiből érzi, igazán látja, érti őt.
Ez sokszor spontán megtörténik, de néha szükséges megérteni, és tudatosítani, ha úgy érezzük, ennek vannak gátjai, ha megakadunk ebben. Az intimitás spontán élmény, azt azonban tanulni is lehet, és érdemes is, hogyan tudjuk kifejezni, megjeleníteni kapcsolódási vágyunkat.”
Túlzott intimitás
Végül érdemes megjegyezni, hogy nem kötelező mindig, mindenkivel, mindenhol intim kapcsolatra törekedni. „Az intimitás csak akkor lehet valódi, ha szabadon dönthetünk arról, hogy mennyire engedünk közel magunkhoz valakit” – hangsúlyozza Cziglán Karolina. Ha valaki túlzottan közeledik, és mi ezt kellemetlennek érezzük, fontos, hogy tudjunk nemet mondani, és őrizzük meg a saját határainkat.
„Az intimitás nem arról szól, hogy mindenkit közel engedünk magunkhoz. Sőt, ha valaki erőlteti a közelséget, az inkább gátolja az intimitás kialakulását” – magyarázza a pszichológus. A túlzott intimitás elleni védekezés azt is jelenti, hogy megtanulunk határozottan kiállni magunkért, és csak annyira nyitjuk meg magunkat, amennyire kényelmesnek érezzük. Végső soron pedig akkor leszünk elégedettek, ha minél inkább valós szükségleteinkkel összhangban szabályozzuk, hogy kit mennyire engedünk közel magunkhoz.