Fogyasztunk, hogy boldogok legyünk, de a belső munkát már megspóroljuk - Pszichiáterrel beszélgettünk a mentális jóllétről

A stressz meghatározó része az életünknek, minden időszakban újra definiálja magát. A XXI. században különösen nagy kihívásokat tartogat, még fokozottabb stresszhelyzeteknek vagyunk kitéve. Dr. Belső Nóra pszichiáter segítségével megpróbáltunk utánajárni, hogy a mindennapi életben miképp küzdhetünk meg ezekkel a terhelt helyzetekkel.

Az osztrák–magyar származású kanadai vegyész, belgyógyász, endokrinológus, Selye János fogalmazta meg először a stressz definícióját: minden olyan külső vagy belső hatást stressznek nevezünk, amihez alkalmazkodnunk kell, és amire valamilyen módon a szervezetnek válaszolnia kell. Már az ősembert is érte stressz, például akkor, amikor menekülnie kellett a kardfogú tigris elől, vagy amikor nem mindig volt elég élelem, esetleg egymás között alakultak ki interperszonális konfliktusok.

Ha meghallják azt a szót, hogy stressz, az emberek általában negatív előítélettel ruházzák fel, miközben elfeledkeznek annak pozitív formájáról. Az élethez tartozó örömteli események, mint például a házasságkötés, egy gyermek születése, egy új munkahely vagy kinevezés is mind a stresszhez kapcsolódik.

A XXI. század emberére levetítve hogyan látod a stressz kérdést?

Más típusú hatások érnek minket, mint ötven vagy száz évvel ezelőtt, napjainkban teljesen mást élünk meg, mint korábban a felmenőink. Ma már ezer csatornán fogyasztjuk a híreket. Az elmúlt években több szakértő is alátámasztotta, hogy a nagy mértékű információáramlás feldolgozására az idegrendszerűnk evolúciós szempontból nincs teljes mértékben felkészülve, mivel az információ áradatban való létezés a mentális egészség kárára történhet.

Míg évszázadokon keresztül, nemzedékekről nemzedékre az idősebb bölcsek adták át a tudásukat a fiataloknak, mostanra egyfajta szakadék alakul ki a generációk között. Ma inkább az jellemző, hogy az idősebbek egyre kevésbé képesek felvenni a tempót az új technológiákkal, sok tudás inkább az ifjabbak kezében van.

Más szempontból nézve a mai felgyorsult világban nem szabad elmenni szó nélkül a pénzközpontúság és a fogyasztói társadalom egyéb negatívumai mellett. Az érzelmeket gyakran pénzzel, tárgyakkal helyettesítjük, a boldogságot is ezek mennyiségével hozzuk összefüggésbe.

A fiatalok körében gyakori probléma az úgynevezett kapunyitási pánik, amely a szülői biztonságból való kikerülés utáni felelősségvállalás során keletkezik, de stressz a családdá formálódás időszaka vagy az életközép is, ahol a lelki és egzisztenciális biztonság megteremtéséé és fenntartásáé a főszerep. Minden életszakasz hordoz stresszforrásokat.

Életszakasztól függetlenül ennek az lehet az oka, hogy magasabb elvárásokat támasztunk magunkkal szemben?

A fogyasztói magatartás és a digitális világ megváltoztatta az emberek gondolkodásmódját. Nem a saját lehetőségeikhez mérik az eredményeiket, hanem másokéval hasonlítják össze azt. Az elvárásaik külső meghatározottságúak lesznek, és nem belülről motiváltak. Gyakori az állandó megfelelni akarás – kifelé persze. Az életszínvonal megmutatására – autó, óra, utazás, szokások – már nem csak egy baráti összejövetelen, hanem a közösségi média felületein is lehetőség nyílik.

Zajlik a „verseny” és aki lemarad, az egyre rosszabbul érezheti magát, és sokszor erőn felül akar teljesíteni. Ezért sem meglepő, hogy akik nem realizálják a lehetőségeiket, olyan döntéseket hoznak, amik a továbbiakban már stresszt okoznak.

Sokaknál alakul ki az állandó elégedetlenség érzése, a boldogtalanság és ennek következtében az állandó útkeresés és boldogság hajszolás. Hozzáteszem, ebből a piacból sokan, igen jól megélnek. A megoldás pedig nem titok: próbáljuk reálisan nézni a saját lehetőségeinket, képességeinket, erőforrásainkat, és ehhez állítsuk be a céljainkat, amelyeket, ha elérünk, méltán lehetünk elégedettek!

Hogyan küzdhetünk meg a különböző életszakaszokban kihívást jelentő, stresszt okozó dilemmákkal?

Kutatások bizonyítják, hogy ha valamire fel vagyunk készülve, könnyebb azt átélni. A várható negatív helyzetekre könnyebb megoldást találni. Mindennek a kulcsa a tudatosság: ha lehet a megelőzés, ha nem, akkor az elfogadás. Ne csak sodródjunk az élettel, hanem tervezzünk tudatosan, és még így lesznek váratlan szituációk, amelyeket szintén el kell fogadnunk.

Rengeteg mentális tréning, egyéb pszichológiai módszer létezik, amivel fejleszthető ez a fajta készség, bár hangsúlyozom, hogy belső döntés csupán, hogy elfogadjuk az életet a maga kiszámíthatatlanságával együtt, miközben a kiszámítható dolgokat megtanuljuk kezelni.

A szüleinktől kapott minták mennyire lehetnek hatással felnőttként a mentális egészségünkre?

Ezek a minták markánsan meghatározzák az életünket, hatással lehetnek a mentális egészségünkre is. Otthon tanultunk meg örülni, szeretni, félni, hazudni, szégyenkezni, megbocsátani és folytathatnám. Láttuk, ahogy a szüleink átvészeltek egy-egy nehezebb időszakot, azt, hogy miképp kezelték a konfliktusokat, hogyan fejezték ki az érzéseiket. Rettentően fontosnak tartom, hogy gyerekkorban olyan élményekben legyen részünk, amik a pozitív önképünket erősítik.

A másik elengedhetetlen tényező: az egymással történő beszélgetés. Ha megnézzük az erre irányuló felmérések adatait, tisztán kirajzolódik, nagyon keveset beszélgetünk egymással. Ha nem tanítják meg a szülők a gyerekeket arra, hogyan kell beszélgetni, érzéseket kifejezni, megfelelő önfejlesztés nélkül felnőttként sem lesznek képesek rá.

Mit gondolsz, hol van az a pont, amikor szakértő segítséget kell kérni?

Nehéz lenne meghatározni ezt a pontot, viszont, ha valakinél konkrét mentális zavarok alakulnak ki, például szorongás, pánikbetegség, vagy hangulatzavar annak már olyan jelei, tünetei vannak, amire előbb vagy utóbb a környezet és maga az egyén is felfigyel. Egyszerűen érezni fogja, hogy nem tud kimászni a gödörből, segítségre lesz szüksége. Jó, ha van valaki, aki kívülről is rá tud nézni az adott élethelyzetre.

Neki teljesen más a szemszöge, több gondolata van az adott krízisre vonatkozóan, ez mindenképp segíthet tovább haladni. Gyakran nagy szükség van kapaszkodókra. Abban az esetben, amikor már a környezet támogatása sem elegendő a megoldáshoz, érdemes szakemberhez fordulni. Néha elég egy alkalom, hogy az adott szakember kimozdítson valakit a saját gondolatköréből, mert az ember mindig a saját szűrőjén keresztül látja az élethelyzetét, gyakran ezért nem tud kimozdulni belőle, mindig ugyanazokat a köröket futja.

Az önsegítés része az is, ha aktívan fókuszálunk rá, hogy a rutin jelen legyen az életünkben, találjunk olyan elfoglaltságokat, hobbikat, amik egy teljesen más világba röpítenek, bármi, ami nem azt az életvitelt folytatja, amit a hétköznapokban csinálunk.

Ezek mind segíthetnek, és erősíthetnek minket abban, hogy a hétköznapi stressz szintjét lejjebb tudjuk tolni. Manapság jellemző, hogy mindent tablettákkal, instant dolgokkal akarunk elintézni: a pszichiáter helyett a táplálék kiegészítők az elfogadottak, mert a XXI. században egyszerűen erre vagyunk kondicionálva: „a mentális egészség érdekében is fogyassz”. Pedig a mentális jóllét elengedhetetlen feltétele az a belső munka, amit egyszerűen nem lehet megspórolni.