Segítség, a gondolataim rabja vagyok!

A központi kérdés általában nem valós, hanem képzelt, vagy egy mindennapi bökkenő felnagyítása. Az általunk megugorhatatlannak, félelmetesnek tűnő helyzet a külső szemlélő számára észrevehetetlen, vagy irreális. Kevesen tudják, hogy ezekben az esetekben a probléma nem az, amire akkor igazából fókuszálunk, hanem sokszor mélyebbre nyúlik.

„Nagyon sokszor az elnyomott, akár hosszú ideje felgyülemlő érzések ebben az egy témában öltenek alakot, ez lehet egyfajta kevésbé sikeres megküzdési stratégia is, hiszen egyszerűbb mentálisan leszűkíteni a problémákat egy témára, mint meglátni komplexitásukat, szembesülni feszültségeink valódi forrásaival.

Ilyenkor viszont nagyon nehéz kiszakadni ebből a gondolatkörből, a tudatos kikapcsolódás, a közeli kapcsolatok visszajelzései is segíthetnek, de előfordul, hogy szakember megkeresése is indokolt” – magyarázza Gortva Zsuzsanna tanácsadó szakpszichológus.

Tudom, hogy megcsalsz!

Talán a leggyakoribb szituációk egyike, amikor egy nő a fejébe veszi, hogy párja hűtlen hozzá, ezért Columbót meghazudtolóan nyomozásba kezd és mindent jelnek vesz, akkor is, ha szó sincs semmiről. Rita kilenc éve élt együtt Gergővel, amikor egy baráti beszélgetés alkalmával egyszerűen bekattant neki valami.

„Házi buliban voltunk, amikor egy barátnőmmel beszélgettünk és szóba került a megcsalás, kiderült a barátnőm akkori pasija hónapokon keresztül »barátkozott« a munkatársnőjével, amíg végül fény derült a viszonyukra. A sztorija annyira feldühített és lesokkolt, hogy elültette bennem a féltékenység magját. Gergőt hűséges típusnak gondoltam, de tény, hogy sok, talán túl sok nőnemű barátja volt, akiket gyerekkora óta, vagy egyetem óta ismert” - meséli Rita. Ennyi elég volt, hogy életre keltse a zöld szemű szörnyet.

Először csak azt figyelte, hányra ér haza, mikor érkeznek üzenetek a telefonjára és kikről mesél otthon. Alig néhány hét telt el, mire Rita már könnyek között aludt el, mondván Gergő biztosan megcsalja és olyan profin csinálja, hogy még csak a falazás sem megerőltető neki. A nyomozás rutinjává vált. Kiderítette Gergő jelszavait és rendszeresen nézte a Facebookját, telefonját, visszavezette az ismerősei közül, hogy kit honnan ismer, kinek lájkolta a fotóit és kivel beszélget.

Lemondta a barátnőivel a programokat, mondván, ezzel csak lehetőséget ad párjának, hogy mással legyen. Az egyre fokozódó rögeszméje kapcsolatukra is rányomta bélyegét, hiszen Rita sem tudta örökké magában tartani mérgező gondolatait. Végül szakítottak, pedig Gergő (valószínűleg) sosem lépett félre.

A szakember szerint pszichológiai szempontból azonban ebben a történetben sem a féltékenység, vagy a képzelt megcsalás a probléma: „A féltékenység sokszor saját bizonytalanságunkról, önbizalomhiányunkról is szól. Mellette a párkapcsolatban jelentkező egyéb konfliktusok is megjelenhetnek így.”

Az ördögi munkakeresés

Eszter egy munkahelyi viszály következményeként lett munkanélküli. A helyzet borzasztóan megviselte, de sebei nyalogatása helyett fejébe vette, hogy tökéletes munkát talál, azonnal. „Tervet készítettem magamnak, hogyan fogom a leghasznosabban tölteni a napomat. Összegyűjtöttem néhány állásportált, amiket reggel korán mindig megnéztem, többször frissítettem az önéletrajzomat, motivációs leveleket írtam és fordítottam. Aztán vártam, de nem hívtak.

Elkezdtem még több helyre regisztrálni, összeírtam, kiket tudnék felhívni munka ügyben, reggel kávé helyett jelentkezéssel indult a nap.” Aztán az egész átcsapott egy kényszerbetegségbe. Eszter nem járt el olyan helyekre, ahol nincs net, vagy térerő, nehogy lecsússzon egy jó lehetőségről, lemondta az esti bulimeghívásokat, mondván kipihentnek kell lennie, ha behívják interjúzni. Ez azonban nem történt meg. Eszter lassan megutálta a hétvégéket, hiszen akkor nem raknak fel új állásokat.

Mivel az életévé vált, csak erről tudott barátaival beszélgetni, a munkakeresés lett a függősége. A rögeszméje ráadásul akkor is csak lassan csitult, amikor pár hónap múlva már új helyén koptatta a billentyűzetet. „Szabályosan le kellett magam szoktatni erről a rutinról. Leiratkoztam az ajánlatokról, letöröltem magam minden portálról és tudatosan megállítottam magam, amikor azt vettem észre, hogy a ’Jelentkezem’ gomb fölé húzom az egeremet.”

A szakpszichológus szerint Eszter története az önértékelési problémákból eredeztethető. „A munkanélküliség az egzisztenciális problémák mellett felvetheti a teljesítménnyel és az autonómiával kapcsolatos kérdéseket, tematikákat. Emellett az álláskeresésben a sorozatos kudarcok tovább rombolhatják az önértékelést, ami tovább görgetheti a folyamatot.”

Segítség, elkapom!

Az elmúlt időszak nem kedvezett a pánikbetegeknek, szorongóknak, de sajnos azokat is megtépázta mentálisan, akiknek előtte sosem volt hasonló tapasztalatuk. A koronavírus mindenféle szélsőséges viselkedést hozott ki az emberekből, sokan kényszerességig vitték az aggódást. Kata egyike azoknak, akik életük részévé tették a járványhelyzetet. „Alapvetően érdekelnek a hírek, sok portált olvasok, tévézek, hallgatom a rádiót. Amikor 2020 elején elkezdődött a járvány, még abszolút nem éreztem az életem részének.

Távol volt, talán „igaz sem volt”, mint a mesében. Aztán ahogy egyre jöttek a híradások, éreztem, hogy kezd nyugtalanítani a helyzet. Először naponta egyszer, majd pár óránként figyeltem a számokat, híreket. Munka után pörgettem a cikkeket, kommenteket olvastam a Facebookon. Hetekkel később azon kaptam magam, hogy többet tudok a Covidról, mint egy virológus.” Kata az összeszedett információk alapján kialakított egy „vírusbiztos” rutint.

Személyes találkozói helyett mindent virtuálisan intézett, előszedte a garázsból az autót, lemondott a rendelős kajáról, online rendelt élelmiszert az üzletből, ha pedig mégis el kellett hagynia otthonát, csak gumikesztyűben és dupla maszkban tette. Mindig tudta a legfrissebb infókat a járványról, megtanulta „kéz nélkül” megnyitni a csapot a munkahelyén, és rögtön odébb állt, amikor valaki köhintett. Természetesen a járványt és az ehhez tartozó intézkedéseket komolyan kell venni, de a pánik szükségtelen!

„A pandémia egy speciális helyzetet és egy extra pszichés terhelést jelentett mindenki számára. Ebben a szituációban könnyű a nehézségekre koncentrálni, ha valaki tudatosan nem védi meg magát, akkor nagyon könnyen találhatja magát hasonló helyzetben. Ekkor érdemes tudatosan távol tartani magunkat a hírolvasástól, és próbálni szempontot váltani, keresni a helyzet nyújtotta előnyöket, szükség esetén szakemberhez fordulni”- mondja Zsuzsanna.

A beszűkült látásmódot tehát a helyzet átélője nem feltétlenül érzékeli, így érdemes a környezet visszajelzéseire hagyatkozni, meghallgatni a közeli barátok, családtagok véleményét a kialakult szituációról. Ha pedig magunkon tapasztalunk ezek miatt fokozott stresszt, esetleg más tünetek (álmatlanság, szorongás) jelei ütik fel a fejüket, mindenképp forduljunk szakemberhez.