A pszichológus szerint a tudatos képernyőhasználatnak komoly szerep van a mentális egészség megőrzésében
A képernyő a mindennapjaink nélkülözhetetlen részévé vált; nemcsak a munka, hanem a szórakozás, a kapcsolattartás és az információszerzés terén is folyamatosan használjuk, görgetünk, pörgetünk, böngészünk. A folyamatos információáradat uralja figyelmünket, ami hosszabb távon akár mentális terhekkel is járhat. Vajon maguk a digitális eszközök jelentenek problémát, vagy inkább az, hogy nem a megfelelő módon és célra használjuk őket? Dr. Makai Gábor pszichológussal beszélgettünk a digitális tudatosságról.
A digitális méregtelenítés nem azt jelenti, hogy el kell zárkóznunk a technológiai eszközöktől. Ehelyett azt célozza, hogy tudatosan csökkentsük a képernyő előtt töltött időt, és ezt az időt olyan tevékenységekre fordítsuk, amelyek hozzájárulnak önmagunkkal és a természettel való kapcsolatunk elmélyítéséhez.
„Nem feltétlenül a digitális eszközök használata jelenti a kihívást, hanem az, hogy tartalmi szempontból milyen célt szolgálnak és milyen hozzáállással fordulunk feléjük” – kezdi a beszélgetést dr. Makai Gábor.
A digitális tudatosság fontossága
A XXI. század digitalizációs folyamatai több generációban is aggodalmakat és félelmet keltettek a nem megfelelően kezelt internethasználat következményei miatt. „A digitális eszközök életünk szerves részei, ezt el kell fogadnunk, ugyanakkor nem mindegy, hogy az időnket milyen tartalmakra és tevékenységekre fordítjuk” – folytatja a pszichológus, aki arról is beszél, hogy a harmónia megtalálása valóban nem könnyű a mindennapokban, hiszen folyamatosan új üzenetek, értesítések, megosztások jelennek meg,
amelyekre ösztönösen reagálunk.
Ez a késztetés – a folyamatos kapcsolódás igénye – egyre több figyelmet követel, még ha csak tudatalatti szinten is. Sokszor elsődleges figyelmünket élvezik az olyan felületes tartalmak, mint például a barátaink megosztásai, egy híresség megjelenése, vagy hogy milyen ruhát viseljünk a következő szezonban.
India egyetlen női miniszterelnöke vérét adta az országáért - 40 éve lőtték le Indira Gandhit
Amíg digitális kapcsolatainkat keretek között kezeljük, és csak akkor fordítunk rájuk időt, amikor ténylegesen szükséges, addig elkerülhető, hogy káros következményekkel járjanak. Ha azonban napi öt-hat órát töltenünk olyan tartalmak böngészésével, amelyek nem járulnak hozzá személyes fejlődésünkhöz, komoly kockázatot vállalunk.
A digitális függőség, mint betegség
Dr. Makai Gábor arra is kitér, hogy ma már valódi problémaként kell kezelni a digitális függőséget. „Sokak számára, akik nem a digitalizáció világában nőttek fel, a közösségi média jelenléte és szerepe érthetetlen, már-már egyfajta hóbortnak tűnhet. A szülőknek már kisgyermekkorban érdemes segíteni gyermekeiknek a digitális eszközök körültekintő kezelésében. Ezáltal később ők is képesek lesznek határaik kijelölésére. A digitális eszközök jelenléte önmagában elkerülhetetlen, a helyes használatuk viszont tanulható.
A probléma nem maga a digitális eszköz, hanem az, ha mögötte fel nem ismert mentális nehézségek húzódnak. Szükségesek a keretek – különösen a gyermekek számára –, ugyanakkor a teljes tiltás kontraproduktív lehet.” A függőség egy mentális rendellenesség. Egy szorongó vagy depresszióra hajlamos személy fokozottan veszélyeztetett a függőség kialakulására, szemben azokkal, akik harmóniában vannak önmagukkal és környezetükkel.
A digitális információáradat akár egyfajta menekülést, önvédelmet is jelenthet azok számára, akik számára nehézséget okoz a hétköznapi problémákkal való szembenézés. „Ez az irány azonban sosem hoz valódi megoldást; a problémákat azok gyökerénél érdemes kezelni, szükség esetén szakmai segítséggel” – tette hozzá a szakember.
A „Be real” jelenség
A mentális terhelés egyik fő forrása az állandó összehasonlítás másokkal, legyen szó tökéletesnek tűnő közösségi média-influenszerekről vagy akár ismerőseink megosztásairól, akik gyakran csak életük legjobb pillanatait osztják meg.
A közelmúltban megjelent „Be real” mozgalom válaszként próbál szolgálni a közösségi média túltökéletesített világképére. „Ez az irány ugyan üdvözlendő, mégis csak felszínes megoldást jelent. A valódi változás saját mentális egyensúlyunk helyreállításában és hosszú távú ápolásában rejlik” - hívja fel a figyelmet a szakértő.
Amennyiben úgy döntünk, hogy szünetet tartunk, és kisebb mértékben használjuk a digitális eszközöket, egyfajta belső tisztulás és mentális feltöltődés élményét nyerhetjük. Noha a digitális detox jótékony hatásait számos tanulmány alátámasztja, a fókusznak sokkal inkább az egyéni használat és célok átértékelésére kell helyeződnie.
„Érdemes megkérdeznünk magunktól: miért használjuk az internetet? Mire fordítjuk az időnket? Amikor ezekre a kérdésekre válaszolni tudunk, elkezdhetjük oldani a mentális függőségünket” – javasolja a pszichológus.
Alternatívák a digitális világ helyett
Kreatív naplóírás: A naplóírás olyan kifejezési forma, amely lehetőséget ad arra, hogy érzéseinket és gondolatainkat szabadon kifejezzük. Az önálló írás nemcsak az önismeretet segíti elő, hanem egyben feldolgozó folyamatként is szolgálhat, amely által rendezhetjük érzelmi tapasztalatainkat.
Meditáció és légzőgyakorlatok: A meditáció és különböző légzési technikák kipróbálása segíthet a mentális frissülésben és a stressz levezetésében. Ezek a gyakorlatok egyszerűen beépíthetők mindennapi rutinunkba, például reggeli vagy esti szüneteink során. Megnyugtató hatásuk révén hozzájárulnak a mentális tisztuláshoz.
Új hobbik felfedezése: Az év vége kiváló lehetőséget kínál arra, hogy új készségeket és szenvedélyeket fedezzünk fel. Kézműves tevékenységek, művészeti alkotások vagy akár kertészkedés mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a képernyők helyett valódi, személyes élményeket szerezzünk. Az új hobbik nemcsak örömforrások, hanem lehetőséget teremtenek új kapcsolatok kialakítására is, melyek támogatják személyes fejlődésünket.
A digitális függőség leküzdése tehát nem az eszközök teljes kizárásával, hanem a mentális egyensúly megteremtésével érhető el. Az online világ látszólagos előnyei helyett saját lelki harmóniánkat helyezzük fókuszba, és a problémák gyökerének feltárására helyezzük a hangsúlyt.