A menstruáció története valóban a női elnyomás történeteként értelmezhető?
Hogy a menstruációnkról való beszéd mára a nyugati társadalmakban megszűnik tabunak lenni, azt mi sem példázza jobban, mint az, hogy ezt a cikket megírhatom.
Másfelől természetesen fontos, hogy ez a cikk egy női magazin hasábjain jelenik meg, és bizony, a közösségi médiában egy menstruációnkról szóló posztért még mindig nyilvános megszégyenítés várhat ránk, míg ha heveny megfázásunkról panaszkodunk ugyanott – amely során ugyanúgy kifolyó testnedveinket igyekszünk felfogni –, akkor jár nekünk az együttérzés, a szívecskés vagy megölelős emotikon.
Rengeteg kapitális baromságot gondoltunk (és gondolnak ma is sokan) a nők havi vérzéséről. Egészen kétszáz évvel ezelőttig például azt sem tudtuk, hogy ez pontosan micsoda. Volt olyan elmélet például – és ez viszonylag sokáig, a XIX. századig tartotta magát –, amely szerint a menstruáció a nők szervezetének tisztulási folyamata – általa a nők a bennük felgyülemlett feszültségtől szabadulnak meg, amely csökkenti a hisztériára való hajlamukat.
Ez persze a finomabb elképzelések közül való volt, hiszen tudjuk azt is, hogy a menstruáció az esetek jó részében nem egyszerűen tabu volt, hanem a nők megbélyegzésének eszköze.
Isten büntetése
Az ősközösségekben elkülönítették a menstruáló nőket. Az ókorban, Hippokratész tanítványainak elmélete az volt, hogy a nők azért menstruálnak, mert testükben több folyadék van, mint a férfiakéban – erre látták bizonyítéknak a szoptatást is –, és ettől a folyadéktól szabadulnak meg a vérzés során. Ha nem így lenne, ez a folyadék eldugítaná az ereiket, és ettől kiszámíthatatlanok és instabilak lennének.
