Egyes népeknél nincs is szó a hőhullámra - a változókort nem betegségként, hanyatlásként, hanem potenciálként érdemes megélni

Életkormániánk van. Olyan században élünk, ahol az öregedés kellemetlen, ciki, a fiatalság kergetése egyfajta elvárás lett. Így betegségként tekintünk a menopauzára is, pedig vannak a világnak olyan részei, ahol az eltérő gondolkodásmód miatt szinte nem is ismerik a változókorral járó tüneteket.

Mivel az 57. évemet taposom, és nem szeretném tabukkal körbebástyázni, ezért időben eldöntöttem, hogy az utam a nőiség megélésének teljes transzformációja lesz, megérkezés minden női bölcsességbe, a „happyaging” vagy „queenaging” minőséget szeretném élni. Tudom, hogy a következő mondataim megosztóak lesznek, de akkor sem szeretnék beállni a sorba. Nem kérdőjelezem meg az orvostudományt, tisztelem inkább, csak magam részéről nem tekintem megjavítandónak a testemet, amikor szülök, amikor a menopauzába érkezem.

A társadalom, az orvosok, a gyógyszeripar félelmet generálnak a nőkben, mihelyt elkezdődik a menopauza, mintha a szervezetünk azonnal felmondaná a szolgálatot, hacsak nem használjuk azokat a szuper termékeket, melyeket felkínálnak nekünk. Orvosi szempontból a menopauza nem egy természetes életfolyamat, hanem hiánybetegség. Gyakorlatilag a reprodukciós képesség változását az öregség tünetének tekintik. Pedig tudjuk, hogy a korosodás, öregedés is természetes állapotunk.