Miért törődünk azzal, mit gondolnak rólunk mások, ha az a boldogságunk rovására megy?

Mégis honnan jön ez az állandó megfelelni akarás? Miért nem tudjuk magunkat csak úgy, lazán elengedni és élvezni az életet, kötöttségektől és kritikáktól mentesen, a saját örömünkre, kedvünkre? Most ennek jártunk utána Scheller Virág pszichológussal és Daubner Anna divattervezővel.

A social media tudja etetni az egót, de tartósan nem leszünk boldogabbak tőle

De ebben a modern társadalomban, a XXI. században vajon miért törődünk még mindig azzal, mit gondolnak rólunk mások? Scheller Virág pszichológus szerint alapjában véve azért, mert társas lények vagyunk. Emiatt pedig fontos számunkra mások véleménye és visszajelzése. Ami persze, teljesen oké, de csak egy bizonyos mértékig.

„Mások véleményével való foglalkozás akkor válik problémává, ha már minden területét átszövi az életünknek. Ha minden döntésünkben ott van az, hogy mit fognak mások gondolni rólunk. E mögött általában az elutasítástól való félelem áll. De ha gyerekként valakit sokat kritizáltak és azt éreztették vele, hogy ő nem elég jó, akkor az az egyén később sokkal érzékenyebb lehet mások véleményére” – mondja a szakértő, aki úgy gondolja, hogy a social media felületek megjelenése óta amúgy is sokkal több nyomás nehezedik az emberekre.

Ez azért van, mert a profilok egyfajta nyitott fotóalbumot szolgáltatnak az egyén életéről, amit általában mindenki szeret szebbé, jobbá és menőbbé alakítani, mint igazából ami. Ettől azonban senki sem lesz több, mert egy hamis álképről van szó, ami csak ideig-óráig képes etetni az egót. Az egó azonban, ha máshogy nem is, még így is etetésre kerül – ezért az az általános tapasztalat, hogy a közösségi médiumok aktív felhasználói közül szinte mindenki meg szeretne felelni valaminek, vagy valaki(k)nek.

Ez lehet egy aktuális trend, egy követőtábor, egy baráti kör vagy akár az ex is. A kinézett jó pasiról vagy egy vágyott társaságba való beilleszkedésről nem is beszélve. De sokakat például az izgat, ha idegen embereknek tudják megmutatni a valós vagy valósnak vélt önmagukat. Az ismeretlenektől származó vélemények és kommentek pedig büszkeséggel, magabiztossággal tölti el őket, ami miatt teljesen biztosan állítható, hogy a legtöbb Instagram felhasználó például nem saját magának csinálja a profilját, hanem másoknak.

Azért, hogy mások szebbnek és jobbnak lássák őt és az életét. Hogy dicsérettel halmozzák el, amitől egy kicsit jobban érzi magát a bőrében – mert egyedül ez neki sajnos nem megy. Erről így vélekedik a pszichológus is, aki szerint ördögi kör ez. „A tapasztalatom szerint a közösségi médiában jelenlévők többsége már nem csak a közvetlen környezetében élőknek akar megfelelni, hanem adott esetben idegen, teljesen ismeretlen embereknek.

Sőt, akár az egész világnak is! Megfelelési kényszerben szenvednek, mert irreálisan tökéletes képet akarnak magukról festeni, tökéletes alakkal, arcbőrrel, hajjal és élettel. A likeok és kommentek száma pedig egy hamis megerősítést szolgáltat az ilyen az emberek számára.”

Annyira számít más véleménye, hogy az egész életét ennek rendeli alá

„A nők ráadásul különösen nehéz helyzetben vannak, mert rájuk még a társadalom is helyez egy irreálisan nagy nyomást. Sokuk a környezetéhez igazítja a véleményét, lehet ezzel elnyomva a saját, valós látáspontját. Megváltoztatja a külsejét, akár beavatkozásokon esik át, vagy éppen mindig diétázik, mert a társadalom most azt tartja éppen kívánatosnak. Mentálisan ez az életcsapda nagy stresszel, szorongással és szégyennel jár együtt, ami rendkívül megterhelő” – folytatja Scheller Virág pszichológus, aki szerint a diétakultúra fénykorát éljük.

Sokaknak ugyanis annyira számít mások véleménye, hogy még az étrendjét, az életvitelét, a megjelenését és az öltözködését is úgy alakítja ki, hogy az másoknak tetsszen. Nem mindegy, mit eszik, mikor eszik milyen számot mutat a mérleg, mikor kezd el őszülni, milyen az orra vagy a szájformája és akkor ott van még a többi elvárás is (pl. anyaság-munka egyensúly, családalapítás stb.), a lista végtelen.

„Ezekbe a dolgokba előszeretettel szól bele a társadalom és a környezet is. Mindez nagyon sok külső nyomás egy embernek! Még azoknak is sokszor nehéz, akik nem rendelkeznek a megfelelési kényszer életcsapdájával” – mondja a szakértő, aki szerint a végső megoldás az, hogy ejtsük a hamis énképet, a csökkentértékűség érzését, akár különböző kurzusok vagy sématerápiás módszerek elsajátításával. Ezek aztán segíthetnek elvonatkoztatni attól, hogy mások mit gondolnak rólunk, ami egy nagyon felszabadító érzés.

Elvárások ugyanis mindig lesznek, kritikák is, ahogyan az embereknek is mindig lesz egyfajta véleménye felénk. De érdemes talán kicsit kevesebbet adni mások véleményére, nem olyan erősen függeni tőle, hiszen közel sem biztos, hogy igazuk van. Ahogyan az sem, hogy az a vélemény éppen jót tesz-e nekünk. Scheller Virág pszichológus szerint az emberek sokszor projektálnak és amit ránk vetítenek, sokkal inkább róluk szól, mintsem rólunk.

„Ha ezt meg tudjuk érteni, kezelni és elfogadni, akkor meg lehet szabadulni a nyomástól. Emberként senki sem tökéletes. Szerencsére! Mindenkinek lehetnek rossz tulajdonságai, vonásai stb. és ezzel semmi probléma nincsen. Nem kell tökéletesnek lenni, elég jónak lenni!” Ha pedig saját magadnak vagy jó, akkor tulajdonképpen nem is számít, mit gondolnak mások.

„Engem már nem érdekel, ki mit gondol rólam vagy az öltözködésemről”

Ezt persze nem könnyű elérni. Sok önismeret és reflektálás (akár még szakértői segítséggel zajló traumafeldolgozás) is kellhet hozzá – de nem lehetetlen kizárni mások véleményét! Kitűnő példa erre Daubner Anna divattervező, aki színes és mintás, trendi és nagyon egyedi ruháival a saját, személyes ízlését szeretné kifejezni.

„Már nem érdekel, kinek mi a véleménye arról, amit viselek! Ezt főként Londonnak köszönhetem. Nagyon sokban meghatározott az az időszak, amikor ott éltem. Azt láttam, hogy az embereket ott nem érdekli, mit gondolnak róluk mások. Nem foglalkoznak azzal, mit visel a másik az utcán. Sőt, igazából nem is illik egymást nézegetni! Ez azért Magyarországon sokkal inkább dívik. Szerintem itt nagyon nézik egymást az emberek és ha ettől valaki nem tud elvonatkoztatni, akkor az nem egy jó érzés” – vallja be a divattervező, aki szerint az a felszabadító érzés, amit külföldön tapasztalt, sokat segített neki abban, hogy teljesen ki tudja zárni a külvilágot. Az ugyanis nem könnyű dolog, főleg, ha alapjában véve sokat számít számunkra más emberek véleménye.

Ezt a divattervező is tapasztalja, a saját, közvetlen környezetében is. Úgy gondolja, mások véleménye még mindig nagyon erősen tudja befolyásolni a legtöbb ember viselkedését, lelkivilágát, vásárlási szokását, sőt, még az öltözködési stílusát is. „Rengetegszer hallok olyat, hogy valaki azért nem mer izgalmasan felöltözni vagy felvenni egy különlegesebb darabot, mert megszólják, megjegyzéseket tesznek rá, kritikákkal illetik. A munkahelyen, az iskolában…

Még a párkapcsolatban is! Ez nyilván elveszi az emberek önbizalmát és sokan nem mernek a saját ízlésük szerint öltözködni. Ugyan ki akarna úgy bemenni egy munkahelyre, hogy közben Marika néni megjegyzést tesz rá? Még akkor is, ha egy teljesen idegen emberről van szó és igazából senki sem kérdezte őt! Senki. De ahogyan említettem, szerintem itthon nagyon szeretnek véleményt nyilvánítani a másikról, a másik ruhatáráról és úgy alapjában véve mindenről – mondja a divattervező, aki egy friss személyes élményt is megoszt arról, mennyire imádnak Magyarországon véleményt nyilvánítani az emberek.

„Pár hete a Váci utcán sétálgattam. Egy tollból készült vintage kabát volt rajtam. Nem is hallottam, de aki velem sétált, az igen, hogy egy férfi azt kiabálta utánam nagyon lekezelő stílusban, hogy: „AZ IGEN”!” – mondja a divattervező. „De én ezeket már egyáltalán nem hallom meg. Mert ezeknek a teljesen random embereknek a véleménye nem mérvadó. Sőt, inkább még dicséretnek is felfogható a megjegyzésük.” – mondja Daubner Anna.

És neked, kedves Olvasó is azt ajánlja, hogy szabadulj meg a korlátoktól. „Ne foglalkozz azzal, hogy a metrón mit gondol rólad Marika néni! Mert teljesen mindegy, mit gondol rólad az alatt a 10 perc alatt, amíg együtt utaztok a városba. Sokkal fontosabb, hogy jól érezd magad a bőrödben és boldog legyél!”.