Sikertörténet: így változtatta meg a manifesztáció a mindennapjaimat

Olyan a valóságod, amilyenné alakítod, – vallják a manifesztáció, azaz a vágy, figyelem és összpontosítás révén létrehozott „javak” hívei. Noha néhány hónappal ezelőtt én magam is ugyanolyan szkeptikusan nevettem fel e mondatot olvasva, mint ahogy valószínűleg most te is, jó hírem van: kipróbáltam a manifesztációt, hogy beszámolhassak arról, vajon működik-e.

Bár természetemnél fogva vonzódom a spiritualitáshoz, mostanra megtanultam: érdemes óvatosnak lenni a tekintetben (is), pontosan mibe helyezem a hitem. Épp ezért némi szemöldök felhúzással fogadtam, amikor egy kedves barátom Roxie Nafousi Manifesztáció című könyvével lepett meg a harmincadik születésnapomon. Noha értékeltem a gesztust, szkeptikusan úgy címkéztem magamban, mint „egy újabb célzás arra, hogy egy külső szemlélő szerint hogyan kéne meggyógyítanom magam”. (Krónikus bélbetegséggel élőként a legkülönfélébb gyógyulási lehetőségekkel találtak már meg a jó szándékú ismerősök és rokonok: az – általában visszataszító – étrendkiegészítőktől kezdve az önsegítő könyvek garmadájáig.)

Tény azonban: folyamatosan kutatom azokat a lehetőségeket, amelyek segíthetik a konstans jóllétem, így a büszkeségemet félretéve rávettem magam, hogy elolvassam a narancssárga könyvet. Egy idő után pedig azon kaptam magam, hogy egyre inkább magamévá teszem a leírtakat. Aztán arra lettem figyelmes, hogy elkezdtek megvalósulni a „bemanifesztált” vágyaim.