Sikertörténet: így változtatta meg a manifesztáció a mindennapjaimat
Olyan a valóságod, amilyenné alakítod, – vallják a manifesztáció, azaz a vágy, figyelem és összpontosítás révén létrehozott „javak” hívei. Noha néhány hónappal ezelőtt én magam is ugyanolyan szkeptikusan nevettem fel e mondatot olvasva, mint ahogy valószínűleg most te is, jó hírem van: kipróbáltam a manifesztációt, hogy beszámolhassak arról, vajon működik-e.
Bár természetemnél fogva vonzódom a spiritualitáshoz, mostanra megtanultam: érdemes óvatosnak lenni a tekintetben (is), pontosan mibe helyezem a hitem. Épp ezért némi szemöldök felhúzással fogadtam, amikor egy kedves barátom Roxie Nafousi Manifesztáció című könyvével lepett meg a harmincadik születésnapomon. Noha értékeltem a gesztust, szkeptikusan úgy címkéztem magamban, mint „egy újabb célzás arra, hogy egy külső szemlélő szerint hogyan kéne meggyógyítanom magam”. (Krónikus bélbetegséggel élőként a legkülönfélébb gyógyulási lehetőségekkel találtak már meg a jó szándékú ismerősök és rokonok: az – általában visszataszító – étrendkiegészítőktől kezdve az önsegítő könyvek garmadájáig.)
Tény azonban: folyamatosan kutatom azokat a lehetőségeket, amelyek segíthetik a konstans jóllétem, így a büszkeségemet félretéve rávettem magam, hogy elolvassam a narancssárga könyvet. Egy idő után pedig azon kaptam magam, hogy egyre inkább magamévá teszem a leírtakat. Aztán arra lettem figyelmes, hogy elkezdtek megvalósulni a „bemanifesztált” vágyaim.
Mi fán terem a manifesztáció?
Ahhoz, hogy érthető legyen, mi is történt velem az elmúlt hónapokban, nem árt kicsit körbejárni, egyáltalán mit értek-értünk kollektívan manifesztáció alatt. A The Guardian riportjában Dr. Denise Fournier pszichoterapeuta egyszerűen fogalmazza meg a manifesztáció lényegét: „Ez az a gyakorlat, amikor egy gondolatot vagy ötletet kézzelfogható valósággá alakítunk át. Ez egy árnyalt módja annak, hogy a szándékot felhasználva képet alkossunk az elérni kívánt célról, majd olyan (fegyelemmel átitatott) cselekedeteket iktassunk be az életünkbe, amelyek e cél felé visznek.”
A testünkben lévő feszültségek elengedésével értékes energiákat szabadíthatunk fel, ebben segíthet a szomatikus testmozgás elsajátítása - beszélgetés Gál Eszter táncművésszel
Tudom-tudom, most joggal gondolhatod azt, hogy láttunk már ilyet, hiszen Rhonda Byrne a 2006-ban megjelent Titok című könyvében hasonlókról igyekezett meggyőzni a közvéleményt. Fontos kiemelni: a manifesztáció nem egyenlő a vonzás törvényével vagy a vizualizációval. Míg a vonzás törvényének lényege, hogy az „univerzumba” küldött gondolatainkkal pozitív és negatív események sorát vonzhatjuk be az életünkbe, addig a vizualizáció „kihasználja az agy azon adottságát, hogy az képes mentális képeket létrehozni, ezzel megerősítve a pozitív hiedelmeinket.” A manifesztációnak mindkét gyakorlat része lehet ugyan, de ennél tovább megy: e rendszer szerint nem elég a gondolat, tenni is kell
annak érdekében, hogy megteremtsük a kívánalmainkat.
Érdekesség, hogy a manifesztáció a koronavírus-járvány alatt kezdte meg világkörüli hódítását. Miután felborult a jól megszokott világrend, az emberek eddigi extrovertált élete introvertált irányba fordult: elkezdtek olyan, egzisztenciális kérdésekkel foglalkozni, mint például a klasszikus „mihez kezdek az életemmel”? „Honnan jöttem és hová tartok?”
A trend felívelése számokban is kifejezhető: a Google Trends 2020 júliusi jelentése már arról számolt be, hogy óriási kiugrás volt tapasztalható a „manifesztáció” kifejezéssel kapcsolatban az adott időszakban. A TikTokon is óriási népszerűségnek örvend a dolog: mostanra 5,8 milliárdan tekintették meg a #manifestation hashtaggel ellátott videókat. A manifesztáció mostanra a hatalmas wellness-piac részévé vált: ennek körülbelül 1,1 milliárd font a jelenlegi értéke. (Ez 467 milliárd forintnak felel meg.) A leírtakból talán kitűnik: a manifesztáció mostanra „kinőtte az S-es méretet”, és nagyban „gondolkodik”, sőt, minket is erre sarkall!
A Roxie Nafousi-féle alapok
Roxie Nafousi kötete 2022-ben jelent meg, mintegy válaszként a manifesztáció jelenségét körüllengő őrületre, és a fejekben uralkodó káoszra. Manifesztáció – 7 lépés a lehető legjobb élethez című könyvében Roxie hét lépésben foglalja össze a manifesztáció alapjait. Eszerint a célok eléréséhez fontos, hogy:
- Legyen határozott elképzelésed
- Szabadulj meg a félelemtől és kétségtől
- Hangold össze a viselkedésed a gondolataiddal
- Teljesítsd az univerzum próbatételeit
- Fogadd el a hálát (fenntartások nélkül)
- Alakítsd inspirációvá az irigységet
- Bízz az univerzumban
Nafousi azonban nem árul zsákba macskát: nem állítja, hogy a reggel elmormolt pozitív gondolatok azonnali változást hoznak, ahogy azzal sem álltat, hogy a manifesztáció Aladdin csodalámpájához hasonlóan működik. A manifesztáció kőkemény, következetes munka, amely kellő önismeretet és őszinteséget igényel.
Visszagondolva ez az a gondolatsor, ami megerősített abban, hogy érdemes lehet egy próbát tenni a manifesztációval, így azt „szép csendben” beépítettem a reggeli rutinba. És ha már reggeli rutin: ezen a ponton érdemes (ismét) aláhúzni, hogy a manifesztáció jóval több, mint „az univerzumba küldött gondolatok sora”. Ahogy a hét lépésben is olvasható, a gondolatok és a viselkedés összehangolását igényli a „gyakorló” részéről. A manifesztáció életmódbeli változtatásokat is igényel, és ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, az valószínűleg mindannyiunkra ráfér.
Ennek hatására átalakítottam a reggeleket: elkezdtem korán kelni, megadva a testemnek és lelkemnek a lehetőséget arra, hogy nyugodta(bba)n induljon a nap. Összeírtam, melyek azok a dolgok, amelyekre régóta vágyom. Olyasmiket kezdtem el manifesztálni, mint hogy „konstansan legyenek ötleteim”, „gördülékenyen tudjam szervezni a munkám”, az „könnyedén összeegyeztethető legyen a magánéletemmel”, és „találjanak meg azok a lehetőségek, amelyek mind szakmailag, mind emberileg előre visznek”.
Mindeközben elképzeltem, ahogy a tudat alatt hordozott mintáim „kitisztulnak” az elmémből. Vizualizáltam, ahogy az óceán mozgatja a tengerparti homokot, helyére pedig kagylókat és egyéb kincseket „hord ki”. A manifesztálás közepette nem felejtettem el hálát adni azért, amim most van, majd a reggeli „szeánsz” végeztével nekiláttam a mindennapi teendőknek. Aztán a homok elkezdett fizikailag is érzékelhető, gyönyörű kagylókká változni az elmémben. És az életemben is.
„Bemanifesztált” lehetőségek
Miután csaknem tíz éve foglalkozom önfejlesztéssel (pszichoterápia formájában) nem számítottam arra, hogy a manifesztáció hatásait mindössze néhány hét alatt érzékelni fogom. Spoiler alert: mégis így történt. Akkor lettem erre figyelmes, amikor családi okok miatt vidékre kellett utaznom, de a párom ezúttal nem tudott velem tartani. Bedobtam, hogy szívesen mennék autóval, mire a férjem rám sandított, és félmosollyal az arcán nyugtázta: „látom, működik a manifesztáció”. Igaza volt: soha korábban nem vezettem egyedül ekkora távon, most azonban – minden félelmem ellenére (tíz éve van jogosítványom, de ritkán vezetek) bevállaltam az utat.
Nem kertelek: valószínűleg soha nem voltam még olyan büszke magamra, mint aznap este, de nemcsak azért, mert megtettem egyedül a 200 kilométert, hanem azért is, hogy mindezt teljes magabiztossággal, a félelem minimális csírájával együtt sikerült "lehoznom".
Ami a „bemanifesztált” lehetőségeket illeti, abban sem csalódtam. „Hőstettem” másnapján befutott egy hívás a munkahelyemről: a szerkesztőm azt kérdezte, érdekelne-e egy párizsi sajtóút, amely (természetesen) épp azon a három napon esedékes, amikor szeptemberben egyébként is itthon tartózkodom. Évek óta szeretnék eljutni Párizsba, így azonnal igent mondtam a felkérésre.
Ha ez a két, csodás dolog nem történt volna meg velem, akkor is azt mondanám, megéri beépíteni a mindennapi rutinba a manifesztációt: olyan, mintha az elmormolt mantrák és vizualizációk „áthuzaloznák” az agyam, amely ezáltal könnyebben detektálja a pozitív történéseket, és könnyebben veszi a negatívokat, vagy az esetleges kihívásokat. (Értsd: kevesebbet drámázik.)
Hogy hova vezet (még) ez az út, azt nehéz lenne megmondani. Tény azonban, ha hozzátesszük a gondolatainkhoz a szándékot, az eredmény (valószínűleg) a saját a javunkra lesz fordítható. Akkor meg miért ne próbálnánk ki?