Szégyelled magad evés közben? Lehet, hogy téged is mandula anyuka nevelt!
Bár a mandula anyukák látszólag gondoskodó szülők, az étkezéssel kapcsolatos elképzeléseik és elvárásaik sokszor irreálisan magasak lehetnek: a soványság eszményét hajszolva bűntudatot és szégyenérzetet kelthetnek a gyermekükben. Hogyan hat ez a megközelítés a gyerekek pszichéjére, és szülőként hogyan érdemes kommunikálnunk a kicsikkel az étkezésről? Németh-Csizmadia Dóra Dalma pszichológus volt a segítségünkre a kérdések megválaszolásában.
„Anya, annyira éhes vagyok, hogy szinte remegek!” „Akkor egyél pár szem mandulát, és jól rágd meg!” A dialógus nem egy pszichológiai könyvből származik, hanem a The Real Housewives of Beverly Hills című valóságshow-ból: Yolanda Hadid lányát, a világ egyik legkeresettebb modelljét, Gigi Hadidot utasította ezzel a mondattal rendre. A 2014-ben elhangzott telefonbeszélgetés annyira megrázta a nézőket, hogy szinte rögtön megszületett a #almondmom (magyarul mandula anyuka) kifejezés, és Yolandára rázúdult a népharag, mondván: micsoda anya az, aki nem engedi enni a gyermekét?
Yolanda, te drága!
A mandula anyukák mára már nemcsak valóságshow-kban „léteznek”: a szakirodalomban is jócskán megtalálhatók. Egy, a témában jártas gyermekkori elhízás kutató, Dr. Karla Lester szerint a mandula anyuka jellemzően olyan személy, aki „beleragadt a diétás kultúrába”, mivel valószínűleg ő maga is úgy nőtt fel, hogy olyan kifejezéseket hallott otthon, mint például „nem éhes vagy, csak unatkozol”, vagy „ha egy falattal többet eszel, az meglátszik a fenekeden!”
Németh-Csizmadia Dóra Dalma szerint a mandula anyukák számára mindenek felett áll a soványság kultusza.
Gyakori, hogy ők maguk is önsanyargató életet folytatnak, mintha csak ez lenne a boldogsághoz vezető egyetlen, üdvözítő út. „Az étkezésekkel kapcsolatban irreális elvárásokat támasztanak a gyermekük felé: alulevésre motiválják és bíztatják. Azt várják (el) tőle, hogy az általuk szépnek tartott eszmény kedvéért kevesebbet egyenek, mint amennyit az éhség vagy étvágy diktálna.” Ennél fogva az evés körül szégyenérzet és bűntudat alakul ki, amely – szinte kézzel fogható lesz – a konyhában.
„Addig nem állsz fel az asztaltól, amíg meg nem etted” - így hatnak ránk a gyermekkori szabályok
A szakértő szerint a mandula anyukák elhízás iránti félelme számos dologra vezethető vissza. Lehet, hogy óvni akarják a gyermeküket az iskolai testszégyenítéstől, mert ők, maguk is negatív gyermekkori élményt cipelnek magukkal ezzel kapcsolatban. (Lehetséges, hogy a mandula anyuka abban a hitben nőtt fel, hogy csak akkor lesz elfogadható, ha folyamatosan, keményen küzd, és eredményeket mutat fel a szülő által kijelölt területen.) Kényszeresség is állhat a háttérben, amely – ha nem teljesül – kibírhatatlannak tűnő szorongással jár.
„A mandula anyukát végletes, katasztrofizáló gondolkodás jellemezheti, mert ha szükséglete, illetve kedve szerint eszik, ahhoz a »rossz, undorító, megvetendő« fogalmakat köti. Az a hit is vezérelheti, hogy az értékesség és az élet értékei a külsőtől függenek, azokat ki kell érdemelni. Nem járnak alanyi alapon,” – magyarázza a szakértő a mandula anyukák viselkedésének mögöttes okait.
Hatás és ellenhatás
Akármilyen motiváció is hajtja a mandula anyukát, nem nehéz kitalálni, milyen következményekkel jár a gyerekre nézve az étkezés korlátozására épülő szülői magatartás. Könnyedén alakulhatnak ki evészavarok a gyermeknél, így például anorexia nervosa, bulimia, purgáló zavar, orthorexia nervosa, falászavar vagy épp testzsírfóbia is, de a felnőttkori, mentális működésre is egyértelműen hatással lesznek.
„Az irreális elvárások maximalizmust és kényszerességet szülhetnek a gyermekben, aki emiatt (jellemzően) nehezen tud megnyugodni, ellazulni, felszabadulni. Tipikus »tünet«, hogy az, aki így nő fel, folyamatosan küzdeni fog az élet valamely területén. Gyakori, hogy túl szigorúvá válik magához, képes belebetegedni abba, hogy az eredményeket hajszolja. Miután ezt a mintát ismeri, sajnos, könnyen lehet, hogy ugyanezt fogja tovább adni a gyermekének is!” – mutat rá Németh-Csizmadia Dóra Dalma.
Mivel a mandula anyuka szoros (étkezési) kontroll alatt neveli a gyermekét, annak (felnőttként) ismeretlen lehet a kontrollvesztés állapota. Ilyenkor gyakran tapasztalhat kétségbeesést, valamint azt, hogy képtelen az önállóságra és a felelősségvállalásra. „Önbizalomhiány és megfelelési kényszer is kialakulhatnak a gyermeknél, ezek pedig toxikus, bántalmazó kapcsolatokba hajthatják. Olyan személyekhez, akik hasonlóan elnyomóan bánnak vele, mint az anyja,” – teszi még hozzá a szakértő.
Hogyan kommunikáljunk jól?
Miután az anorexia és a bulimia nervosa étkezési zavarok a népesség 0,5 százalékánál jelen vannak, a nők 2-3%-a pedig élete során legalább egyszer megtapasztalja a velük járó tüneteket, felmerül a kérdés: vajon hogyan érdemes a gyerekkel kommunikálni az étkezésről?
Dr. Deborah Gilboa elismert nevelési- és fejlődéskutató szerint az első lépés az, hogy felhagyunk azzal, hogy erkölcsi értéket tulajdonítunk az élelmiszereknek és az étkezésnek. Magyarán ne címkézzük „jónak” vagy „rossznak” a különböző ételeket, ehelyett beszéljünk úgy a gyerekekkel az élelmiszerekről, mint az üzemanyagról, amelyre feltétlenül szükségünk van.
Németh-Csizmadia Dóra Dalma is hasonló véleményen van: a szakértő úgy látja, a szülő önmagában a viselkedésével is üzenetet közvetít a gyermeke felé. „Fontos lenne, hogy a gyerek azt lássa a szülőn (is), hogy változatosan, színesen, tápanyagokban gazdagon étkezik. A kihagyott étkezések, a rohanás közben vagy a TV előtt való étkezés káros a gyermek számára!” – int a szakértő.
Dóra szerint érdemes odafigyelni arra, hogy az étkezőasztalon maximum valamilyen dísz, és az étkezéshez szükséges dolgok legyenek jelen, más nem! Emellett hasznos lehet megkérdezni és megfigyelni, milyen ízeket szeret a gyermek: ezekről pedig egy közös listát készíteni, majd jól látható helyre tenni a konyhában.
„Új dolgokkal kapcsolatban bíztassuk a kóstolásra, de ne követeljünk és erőszakoskodjunk ezügyben! Ne mondjuk, hogy mindent meg kell ennie, és csak azután jöhet a desszert, hiszen ezzel leértékeljük a főételt, és felértékeljük az édességet. A gyerekeknek meg kell tanulniuk az önszabályozást, és megkülönböztetni az éhséget az étvágytól,” – magyarázza a szakértő.
Az érem másik oldala
Miután az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kutatási eredményei szerint a világon összesen 37 millió, öt év alatti gyermek túlsúlyos, érdemes arról is szót ejteni, mit tehet a szülő, ha azt veszi észre, hogy hízik a gyermeke? Egyáltalán kell-e, lehet-e egy gyerekkel erről a témáról beszélni?
Németh-Csizmadia Dóra Dalma szerint a gyerekek érzelmi világa rendkívül színes, csak sokszor nem tudják (még) szavakba önteni, pontosan mi zajlik bennük. Ahogy más, kényes kérdéseknél, úgy itt is az őszinteség lehet a kulcs: ha szeretnénk az étkezés terén változásokat bevezetni a család életébe (így a gyereket érintő helyzetekbe is), erről mindenképp érdemes beszélni vele előtte! „Az egészséges ételek kapcsán nem korlátoznám, mennyit ehet egy fejlődésben lévő szervezet. Az egészségtelen ételeket viszont mindenképp érdemes felülvizsgálni és helyettesíteni (a nagy részét) egészséges alternatívákkal. Az étkezések időpontját viszont érdemes optimalizálni, például ügyeljünk arra, hogy ne legyen üres a gyerek hasa egész nap, vagy ne nassoljon vacsora után, esetleg éjszaka” – magyarázza a szakértő.
A pszichológus azt tanácsolja, az étkezés kapcsán ne teremtsünk teljesítményhelyzetet: ne használjuk az ételt jutalmazásra vagy büntetésre! Ne erősítsük meg az önsanyargatást dicsérettel ("büszke leszek rád"), ne akarjuk irányítani a gyermek étkezését („meg ne lássam!"), és ne akarjuk helyette jobban tudni a szükségleteit, érzéseit („nem is vagy éhes"). Ne általánosítsunk vagy katasztrofizáljunk („csak a vékony nőket szeretik, ők sikeresek"), és ne hasonlítgassuk másokhoz („más nem eszik ennyit", „a te korodban, én 45 kiló voltam").
A korábban már idézett fejlődéskutató, Dr. Deborah Gilboa szerint a gyermekek általános fittsége és táplálkozása 5 dologgal fejleszthető:
- Ügyeljünk rá, hogy minden reggel tartalmas reggelit egyen!
- Maximum heti egyszer rendeljünk gyorséttermi ételt!
- Mozogjon naponta legalább 60 percet!
- Figyeljünk rá, hogy naponta maximum két óra „rekreációs” képernyőideje legyen
- Maximum 1,5 decilliter édesített, cukros folyadékot fogyasszon naponta
Bár a mandula anyukák nevelési stílusa, sok esetben jó szándékból fakad, hosszú távon súlyos károkat okozhat a gyermek önértékelésében és testi-lelki egészségében. Fontos, hogy a szülők felismerjék: a szeretet nem az elvárások mennyiségében, hanem az elfogadásban és a támogatásban mutatkozik meg igazán! A pozitív testkép kialakítása érdekében elengedhetetlen, hogy a szülők elengedjék a kontrollt és teret adjanak a gyermekeik egyéni igényeinek. Egy kedves szó, egy megértő gesztus többet érhet minden tökéletesen betartott szabálynál!