Világéletemben olimpiai bajnok akartam lenni – Magyari Aldával, a női vízilabda-válogatott kapusával beszélgettünk
A magyar női vízilabda-válogatott kapusa még nem volt húszéves, amikor sporttörténelmet írt. Magyari Alda történetéhez nincs fogható. Egy szerencsés egybeesésnek köszönhetően derült fény tehetségére, amit később a tokiói olimpián is megmutatott. Ma már nem kérdés, hogy amikor kimondjuk a nevét, akkor Magyarország egyik legkiválóbb kapusáról beszélünk. Hogyan készül a párizsi olimpiára? Milyen célt tűzött ki maga elé? Hogyan tekint a korai sikerekre? Többek között erről beszélgettünk.
Magyari Alda, a magyar vízilabda csillaga fiatal kora óta a sport szerelmese. Már kislányként tudta, hogy a vízilabda a sportja, de csupán egy véletlennek köszönhető, hogy kiderült, ezen belül is a kapuban van a helye, a szó legjobb értelmében. Egy alkalommal a csapatában játszó kapus lesérült, ezért nem tudott védeni, az edző ekkor megkérte Aldát, hogy álljon be a kapuba, és az egykori bekk játékos már nem ment vissza a mezőnybe.
„Világéletemben olimpiai bajnok akartam lenni, a kezdeti pozícióm védőjátékos volt. Majd egy nap az edzőm megkért, hogy álljak be a kapuba, mert nem volt más lehetőség. Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy ez az én helyem, és onnantól kezdve nem is akartam kijönni a kapuból” – emlékszik vissza Alda, aki a Honvéd utánpótlás csapatában kezdte, majd az Eger és a Dunaújváros csapataiban folytatta pályafutását.
„Amikor a Honvédhoz kerültem, még az OB2-ben játszottak, de ahogy teltek az évek, egyre többet játszottam felnőtt szinten, és rájöttem, hogy a további fejlődéshez váltanom kell. Az egri és a dunaújvárosi időszak nagyon meghatározó volt számomra, különösen az utóbbi, ahol először játszhattam döntőket, és ahol megnyertük a magyar kupát." Alda ma az Újpest színeiben játszik, és mint kiderült, ez is egy régóta dédelgetett álom volt, akár az olimpia.
„Pesti lány vagyok, itt érzem magam otthonosan, talán nem meglepő, hogy kiskorom óta az volt a vágyam, hogy az Újpestben játszhassak. Most, hogy ez megvalósult, úgy érzem, hazataláltam” – mondja a sportoló, akinek ezzel egyszerre két álma vált valóra.
Felkészülés a párizsi olimpiára
Bár az idei lesz Alda életének második olimpiai játéka, a párizsi esemény mégis teljesen más lesz számára, mint a tokiói olimpia, amelyet a Covid-járvány szigorú korlátozásai között tartottak meg a szervezők. „Három évvel ezelőtt nem láthattam, hogy milyen valójában maga az olimpia, hiszen a meccseken kívül alig találkoztunk egymással, amikor kiszálltunk a medencéből azonnal maszkot húztunk és nézők sem voltak. Ezért én a párizsi olimpiát nevezem életem első ötkarikás játékának”
– magyarázza Alda, aki két edzés között ad interjút nekünk. Igaz, még csak június van, de a felkészülés már javában zajlik. Amikor kérdezem, hogy miben mások az olimpiai edzések, meglepő válasz érkezik. „A fizikális részét ugyanúgy csinálom, mint eddig, mert mindig is azért edzettem, hogy jobb legyek és segítsem a csapatot. Mentálisan is próbálok ugyanolyan felkészült lenni, mint bármelyik világeseményen.” A magyar női vízilabda-válogatott kapusa nem változtat az eddigi bevált módszeren.
Naponta három edzésen vesz részt a csapattal, egy vízi edzésen reggel, egy szárazföldi erőnléti edzésen napközben és egy újabb vízi edzésen délután. Az interjú napján még Budapesten készülnek, de egy athéni és egy kanadai edzőtábor is vár a csapatra az párizsi olimpia előtt. Alda ezen a ponton megjegyzi, hogy a fizikai felkészültség mellett a mentális edzettség is nagyon fontos.
„Pszichológussal dolgozunk, és a csapaton belül is szoktunk beszélgetni, ami nagyon sokat segít nekünk abban, hogy szellemileg is felkészüljünk az olimpiára. Ilyenkor tisztázzuk, hogy az eddigi sikerek a korábbi meccseknek szóltak. Nem fognak érmet akasztani a nyakunkba csak azért, mert korábban jól játszottunk. Most újra meg kell mutatnunk, hogy mit tudunk."
Ezt csinálja utána bárki!
Nem vitás, hogy a vízilabda az egyik legkeményebb sport, és Alda kapusként különösen nagy terhelésnek van kitéve. A fizikai érintkezés, a sérülések és a mentális stressz mindennapos kihívást jelentenek számára. „Kapusként kevésbé érintkezem fizikálisan az ellenfelekkel, de 5-6 méteres helyzetekben engem is elér a dulakodás. Többek között ezért is olyan fontos a mentális felkészültség, mert nem szabad felkapni a vizet, ha betalál egy rúgás, vagy ha lerántanak a víz alá.
Ha pedig eltalál a labda, akkor valójában örülök, mert az nekem csak egy plusz védés. Én mindig az ilyen pillanatokból merítek erőt” – meséli a sportoló, akinek a szavai hallatán csak arra tudok gondolni, hogyan lehet valaki huszonhárom évesen ennyire tudatos, alázatos és közben elszánt. Már biztos, hogy Magyari Alda útja a párizsi olimpia felé egy újabb fejezet a magyar vízilabda történetében. Az ő kitartása és elhivatottsága inspirációt nyújt mindenkinek, aki valaha is nagyot álmodott.
A vízilabda kemény világa és az élsportolói élet kihívásai ellenére Alda mindig is a legjobb formáját nyújtja, és készen áll arra, hogy újabb sikereket érjen el a világ legnagyobb sporteseményén.