Dr. Zádor Zsófia: „Ha szükséges, megyünk és segítünk mindenkinek”
Nem túlzás azt állítani, hogy az egész világ dr. Zádor Zsófiára figyelt 2023 szeptemberében, mikor a Magyar Barlangi Mentőszolgálat szakorvosa ezer méteres mélységben végzett sikeres életmentő beavatkozást Törökországban.
A Balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórházban dolgozó aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvos a barlang mélyén, sáros, és párás környezetben, egy „intenzív terápiás sátorban” stabilizálta barlangásztársa és jóbarátja, Mark Dickey életfunkcióit.
Hogy van azóta Mark Dickey, beszéltetek az elmúlt közel egy év során?
Igen, legutóbb, mikor legutóbb beszéltem vele, éppen a lerobbant autója javítását intézte.
Sokan azt állítják, ismerőst kezelni mindig nehezebb, itt pedig a menyasszonya is részt vett a mentésben. Mennyire nehezítette vagy éppen könnyítette meg a mentést a személyes kapcsolat?
2014 óta ismerjük egymást, közeli barátok vagyunk, legalább évente találkozunk is, ráadásul viszonylag sokat utaznak Magyarországra. Általában valóban igaz az, hogy nehéz ismerőst kezelni, és ez azonnal eszembe is jutott, mikor kiderült, hogy egy barátom van veszélyben.
Ott helyben viszont az volt a jó, hogy nagyon jól tudtunk egymással kommunikálni. Tulajdonképpen csapatmunkában dolgoztunk, ahol fontos volt az ő visszajelzése is, hogy mit érez, és mondtam is neki, hogy jelezzen nekem mindent, amit magán tapasztal.
Emlékszel arra a pillanatra, amikor azt érezted, hogy minden rendben lesz?
Őszintén szólva egészen addig, amíg felszínre nem hozták, addig kétséges volt minden.
Tényleg ördögtől való gondolat Michelle Obama elnökjelöltsége az amerikai választásokon?
A mentés után több interjút is adtál, egyikben azt mondtad, hogy még sok idő kell, hogy feldolgozz mindent, ami történt. Már sikerült?
Az a baj, hogy magyar orvosként elég nehéz magára figyelnie az embernek, úgyhogy ez még folyamatban van.
Volt időd lent a mentális egészségedre figyelni? Egyáltalán mit lehet csinálni ilyenkor, hogy regenerálódni is tudj, de ennyi ideig végig fókuszban is maradj?
Azért mi orvosok edzésben vagyunk, fáradtan, hosszú ideig is el tudjuk a betegeket látni, tehát ilyen szempontból felkészült voltam. Szerencsére összességében is elég pozitív gondolkodású, derűlátó ember vagyok, úgyhogy ezek segítettek leginkább. ű
Amit ki szoktam még emelni, az az istenhit, ami mindig valamennyire hozzájárul az én kis életemhez.
Amikor lent voltatok az egész világ figyelte a munkátokat. Mi a helyzet azóta, tapasztalod, hogy a kórházban felismernek a betegek, változott bármit az életed?
Érezhető a médiafigyelem, vagy ha barlangászközösségbe megyek, azonnal gratulálnak, de eleve ilyenek vagyunk mi barlangászok. Kis közösség vagyunk, ismerjük egymást, tudunk egymásról. A kórházban főleg október, november hónapban voltak olyan visszajelzések, hogy láttak a tévében, vagy felismertek, de szerencsére ezek sosem zaklató jellegűek, nem akadályozzák az életemet.
Más lett a bizalom, hogy valaki, aki ezer méter mélyen, olyan körülmények között meg tudta menteni a barlangászt, abban az orvosban jobban megbíznak?
Nem is feltétlenül a betegek oldaláról, de volt olyan megkeresés barlangász körökből, hogy valaki, aki nagyon nem akart orvoshoz fordulni, mondta, hogy bennem megbízik, de mivel egyáltalán nem az én szakterületemhez tartozott problémája, így csak tanácsokkal tudtam ellátni, hogy merjen szakemberhez fordulni. Illetve mostanában indultak alapfokú tanfolyamok, és mikor megyek elsősegély oktatóként, akkor kiemelik, hogy milyen megtisztelő, hogy tőlem tanulhatják ezt.
Mondtad is korábban, hogy az orvostanhallgatóknak azt tanácsolod, hogy minél alaposabban sajátítsák el az alapvető vizsgálatokkal kapcsolatos tudnivalókat. Lent nyilván nem állnak rendelkezésre műszerek, de ha megfordítjuk a dolgot, van olyan amit viszont a barlangi mentő tapasztalatodból tudsz hasznosítani egy jól felszerelt kórházban is?
Nem véletlen, hogy ezek a fizikális módszerek már a középkor óta léteznek. Régen nem csipogott a monitor, mert még elektromosság sem volt, és ezeket az alapvető fizikai vizsgálatokat nem rossz dolog alaposan megtanulni, mert kórházi környezetben is van olyan, hogy nincs pont kéznél szívmonitor, ha valaki a folyosón összeesik, vagy valahol elsősegélyt kell nyújtani. Ez a tudás a hétköznapi felhasználás során is nagyon jól tud jönni.
És mi a helyzet az utánpótlással? Azt gondolom, sikerült inspirációt adni fiatal orvosoknak vagy orvostanhallgatóknak, ha nem is konkrétan a barlangi mentéshez, hanem hogy vegyítsék a hobbijukat és a hivatásukat.
Azért még nem árasztották el a Magyar Barlangi Mentőszolgálat levelezőlistáját a jelentkezések, de a viccet félretéve, nagyon fontos tudni, hogy kellő mennyiségű tapasztalatot kell szerezni barlangászként ahhoz, hogy egyáltalán az ember barlangi mentő vagy mentőorvos lehessen. Úgyhogy azért több lépcsős a bekerülési mód.
Hála istennek van olyan barlangász hozzátartozó, aki most éppen orvosi egyetemre jár, annyira sajnos még nem aktívan barlangászik, de remélhetőleg olyan tudás szintre jut majd, hogy csatlakozni tudjon hozzánk. Remélem, hogy lesz pár ember, akiket inspirál, hogy a barlangászközösségbe kerüljenek, és barlangi mentőként vagy mentőorvosként segítsenek majd a jövőben.
Szerintem sok nőnek is inspiráló lettél kitartásod, helytállásod miatt. Fontos ennek a közegnek, hogy legyen női példakép előttük?
A törökországi mentésnél felvonult még két olasz, egy horvát és egy bolgár kolléga is, az öt orvosból hárman nők voltunk, de összességében ritkább, hogy nők barlangásznak. Nagyjából 35-65 százalék az arány a férfiak javára.
Meddig lehet ezt csinálni?
Szerencsére elég jó egészségügyi állapotnak örvendünk amiatt, hogy ez azért egy aktív sportra épülő tevékenység, és van olyan barlangi mentőnk, aki hetven év felett van, és még ugyanúgy aktív a mentéseken. Ha kell, akkor rá tudunk hagyatkozni bizonyos, akár nehéz fizikai dolgok megcsinálásában is. Illetve nem is feltétlen kell mindenképpen aktív tagnak lenni, hogy valaki idősebb korában segítsen minket.
Akár hátteret tud biztosítani, szállítani eszközöket, főzni tud nekünk, hogy mikor kijövünk a barlangból, legyen mit ennünk. Eleve a barlangászat egy csapatmunkára épülő foglalatosság, tehát soha nem egyedül közlekedünk a barlangban. Másrészt meg, ha bármilyen problémánk van, akkor ott vagyunk egymásnak. Itthon abszolút tartjuk az alapelvet, hogy legalább négyen megyünk barlangba.
Külföldön van, ahol nem ennyire szigorúak, de ott is csapatsport a barlangászat, vagy inkább csapatéletmód.
Nagyon összetartó csapatot kell elképzelni, akik akár barlangászként, akár barlangi mentőként bevethetőek. Mi tudunk odamenni a barlangba, azokra a helyekre, ahol baj van. Meg lehet kérni mentésre a különböző speciális mentőket, de ha nincsen barlangi tapasztalatuk, akkor könnyen veszélybe sodorják magukat.
Az egész ország büszke a mentésre, de civil szervezetként működtök, hogyan tudja bárki segíteni a munkátokat?
Civil szervezet vagyunk, önkéntes tagok tagdíjaiból tartjuk fenn magunkat, illetve az adó egy százalék felajánlásokat fogadunk. A mentés után kaptunk adományokat, a további működésünk biztosítva van. A mentésen sok minden maradt a barlangban, elrongyolódtak felszereléseink, kötelek használódtak el, de végül nullára ki tudtuk hozni a mentés költségét.
Azért vállalom a megjelenéseket, hogy az emberek tudjanak rólunk, nem csak a támogatás miatt, hanem azért, hogy hívhatnak minket, ha bajba kerülnek például túrázás közben.
Ha szükséges, megyünk és segítünk mindenkinek.
Ha pedig valaki kedvet kapott barlangban kipróbálni magát, általában megyeszékhelyeken vannak barlangász egyesületek, érdemes őket megkeresni, milyen barlangi túrákat szerveznek.