Egy népes családban is lehetsz olyan magányos, mint egy lakatlan sziget közepén
Egyedüllét és magány. Rengetegen egybemossák ezt a két szót, azt hiszik, a lényegük ugyanaz. Bár van közük egymáshoz, nagyjából annyi, mint a narancslének a kávéhoz. Nem mindegy, hogy az ember egyedül érzi magát vagy magányos. A közhiedelemben az a tévhit kering, hogy csak az lehet magányos, aki egyedül él és nincs körülötte senki.
Pedig a magánynak semmi köze ahhoz, hogy hány ember van körülöttünk, hol lakunk, mennyi pénz áll a rendelkezésünkre, hiszen még egy népes családban is lehet valaki elhagyatott. De akkor mi a különbség?
Nem kell mindig emberek között lenni
Amikor magány(osság)ról beszélünk, akkor előfordulhat, hogy hatalmas tömeg van körülöttünk, mégsem érezzük jól magunkat. Ellenben amikor egyedül vagyunk, fizikailag nincsen körülöttünk senki, de ilyenkor érzelmi szinten nem szenvedünk hiányt, boldogok vagyunk, békében vagyunk önmagunkkal. Ha vannak jól működő emberi kapcsolataink, de szívesen töltjük az időnket egyedül és nem okoz számunkra nehézséget szembenézni önmagunkkal, akkor nem magányosak vagyunk, hanem szimplán egyedül érezzük magunkat.
Egyedüllétre mindenkinek szüksége van, az viszont, hogy mennyire, függ a személyiségünktől és a jellemvonásainktól. Introvertáltként, zárkózott egyénként gyakrabban van igényünk az elvonulásra és arra, hogy egy kis időre elszigeteljük magunkat az emberektől. Gyakrabban választunk olyan hobbit, amihez nincs szükség másra, mint az olvasás, a sportolás, a festés, az írás és még sorolhatnánk. Aki introvertált, annak nem okoz nagy problémát akár hosszú ideig is egyedül lenni, de ez nem azt jelenti, hogy ez idő alatt rosszul érzi magát, nem azért csinálja, mert érzelmi problémáktól szenved.
Zajos, törtető világunkban is helye van az introvertáltaknak, íme, az ő munkahelyi rejtett erősségeik
Egyedül lenni, létezni, időt tölteni önmagunkkal, számos szempontból előnyös lehet. Véleményem szerint mindenkinek meg kellene tapasztalnia ezt az érzést. Hiszen ha nem ismerjük önmagunkat, akkor mások sem fognak kiismerni bennünket. Ki kell találnunk, hogy mit szeretünk és mit nem, mitől érezzük magunkat jól és mi okoz szomorúságot, bánatot, stresszt vagy szorongást. Meg kell tanulnunk úgy elfoglalni magunkat és kiteljesedni, hogy nincs mellettünk egy másik személy, aki noszogatna vagy támogatna, ezáltal sokkal önállóbbá és magabiztosabbá válhatunk.
Az egyedüllét ráadásul remek időszak arra, hogy belevágjunk egy új dologba. Azok a listák, amikre felírjuk a terveinket, mindig csak egyre hosszabbá válnak, ha nem próbáljuk meg lerövidíteni őket. Nem kihúzni kell belőle dolgokat, hanem megvalósítani. Itt a remek lehetőség arra, hogy fejest ugorjunk egy új karrierbe, elutazzunk egyedül egy olyan országba, ahol még nem jártunk, vállalkozzunk vagy életmódot váltsunk. Ami a legfontosabb: amikor egyedül vagy, csak rajtad múlik minden.
Ilyenkor nem kell senkihez sem alkalmazkodnod, ami hatalmas szabadságot és megkönnyebbülést jelent.
Felszabadulnak a kreatív energiáid és könnyebben valósítod meg az álmaidat.
Azok a bizonyos démonok
De mi a magány? Sokan úgy tartják, hogy aki magányos, az nem képes elmenekülni a démonjai elől. Akit nem szórakoztat semmi, aki körül nincsenek emberek, az kizárólag olyan dolgokkal találja szembe magát, amiket sokszor éppen a külvilág zajaival akar elnyomni. Az ilyenkor a lelkünkben tátongó üresség és gyötrelem azonban előbb vagy utóbb felszínre tör, még akkor is, ha elnyomjuk azokat.Aki valóban magányos, az fokozottan szükségét érzi a külső ingereknek.
Talán itt kezdődik a probléma, hiszen a mai világban nem igazán lehet panasz ezekre a dolgokra. Minden rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy a figyelemelterelés sikeres legyen, akár még a saját otthonunkban is. Ez viszont veszélyes terep, hiszen a magány ezen formája remek melegágya lehet a kiégésnek, szorongásnak, a depressziónak és persze számtalan egyéb mentális betegségnek.Összesített elemzések tanulsága szerint az Európai Unióban Írországban, Luxemburgban, Görögországban és Bulgáriában a legnagyobb a magányosok száma. A lakosság 35 százalékával előfordult az élete során, hogy túlzottan egyedül érezte magát, ami aztán problémákat szült a későbbiekben.
A magány természetes jelenség
Ne gondoljuk azt, hogy a magánynak nincsen helye bizonyos életszakaszokban vagy -helyzetekben, de fontos, hogy ez az időszak sosem maradhat fent hosszabb távon. Ez csak átmeneti állapot egy nagyobb trauma, veszteség, egy jelentős változást követően. A gond akkor kezdődik, ha ebben benne ragadunk és nem teszünk semmit azért, hogy kikerüljünk a gödörből. Aki pedig nem tanul meg egyedül lenni, aki nem boldog akkor, ha nincs körülötte senki, annál ez könnyen veszélyessé válhat.
A magány, mint élethelyzet, lehet pozitív, természetes része az életünknek.
Ezzel együtt lehet figyelmeztető jele is valamilyen komoly problémának a mindennapjainkban. Az már más kérdés, hogy mikor van helye és mikor nem jelent veszélyt - ez nagyban függ az adott egyén személyiségétől, mentális állapotától, a magányhoz való viszonyától. Vannak emberek, akiknél ez nem okoz bonyodalmat még akkor sem, ha heteken keresztül úgy érzik, senki nincs körülöttük és itt a világ vége. Mások viszont már két nap után nem bírják a terhet és szinte azonnal észreveszik magukon a depresszió első jeleit.
Hozzá kell tenni, hogy függetlenül attól, hol lakunk, kik vannak körülöttünk, milyen lakásban élünk és van-e elég pénzünk a kikapcsolódásra, ugyanúgy lehetünk magányosak. Ezt az érzést nem befolyásolja sem az idő, sem a társas kapcsolatok, sem a pénz, de még az életkor sem.
A belső jólétünk csak tőlünk függ.
Mi számít pozitív és elfogadható magánynak?
Az időszakosan érzett magány segíthet feldolgozni az érzelmeinket, átgondolni azt, hogy mi az ami éppen nehézséget és elakadást okoz az életünkben. Új perspektívából láttat saját magunkat, a mindennapokat. Ez lehet egy nehéz döntés előtti időszak, mint a munkahelyváltás, a szakítás utáni érzelmek feldolgozása vagy éppen egy új, kreatív folyamathoz szükséges elmélyülés. A magány akkor is lehet pozitív, ha önként vállaljuk, ha tudatosan döntünk úgy, hogy erre van szükségünk. Itt szóba jöhet egy elvonulás, a meditáció, az énidő gyakorlása. Ezek a tevékenységek gyakran eredményeznek feltöltődést és mentális tisztulást. Ez a fajta magányosság sosem jelent terhet, inkább erőt ad és támogatja a lelki fejlődésünket.
De mi van akkor, ha sokáig benne ragadunk? Gondot okozhat többek között az, ha társas kapcsolatra vágyunk, de azt nem tudjuk megvalósítani. De az sem egészséges, ha az amúgy időszakos érzés elhúzódik, képtelenek vagyunk másokhoz kapcsolódni. Ennek eredménye sokszor olyan mentális egészségügyi probléma, mint a szorongás, a depresszió, a pánikbetegség. Mivel a magány kedvez a ruminációnak, avagy a problémákon való túlzott agyalásnak, így fokozza az önbizalomhiányt is. Ha pedig olyan személyről van szó, aki magány esetében kerüli a társas kapcsolatokat, ki sem akarja tenni a házból a lábát, annál szociális elszigetelődéshez vezethet.
A Nature Mental Health című folyóiratban megjelent tanulmányból kiderült, hogy a magányosság növeli a demencia minden formájának kockázatát. Még fokozottabban érvényes mindez a cukorbeteg és az elhízott időseknél. A tartós egyedüllét 15 százalékkal emeli meg a kognitív károsodás veszélyét, mint a memóriavesztés vagy a döntéshozatali nehézség. A kutatók figyelembe vették a fennálló depressziót és a társadalmi elszigeteltséget és az eredmény ezekben az esetekben sem változott.
Ilyenkor fontos felismerni, hogy mi az a szint, ami már depressziónak tekinthető. Ha már hónapokon át fennálló problémáról van szó, ha elzárjuk magunkat a társas kapcsolatoktól, szorongunk, reménytelennek érezzük magunkat és csökken az életminőségünk, akkor éppen itt az ideje szakemberhez fordulni. A magány hatással lehet a mindennapi életünkre, befolyásolja a munkavégzést, a tanulást, valamint a kapcsolataink alakulását.
Amennyiben rendelkezünk még mozgósítható pszichés energiákkal, akkor tudatosítsuk magunkban, hogy mit élünk át a jelenben. Jó, ha meg tudjuk fogalmazni az érzéseinket, hogy miért vagyunk elhagyatottak. Szedjük össze, hogy milyen hiányosságaink vannak az életünkben, mire lenne szükségünk ahhoz, hogy boldogabbak legyünk és kitörjünk a jelenlegi helyzetünkből. Térképezzük fel a lehetőségeinket, az erőforrásainkat, mi az, amit meg tudunk tenni magunkért a jelenben és a jövőben. Erre jó lehet egy naplózás is, amiben minden nap, őszintén kifejthetjük az érzéseinket.
Ha sikerül erőt gyűjteni, akkor jöhet a következő lépés. Elindulhatunk az önismeret irányába, amit akár egyedül, akár szakemberrel is megtehetünk. Ennek pozitív hozadéka lehet, hogy pozitív viszony alakulhat ki önmagunkkal. De kereshetünk ehhez akár önsegítő csoportokat is, ahol a legtöbb ember szintén hasonló problémákkal küzd meg a mindennapok során.