előfizetésem
Hírlevél
A legnagyobb áttörések a legmélyebb zuhanás közepén történnek
Előfordult már veled, hogy azt hitted, mindennek vége, pedig valójában akkor kezdődött el igazán az életed? Néha a mélybe zuhanás az egyetlen út, ami a csillagok közé vezethet – én is ott tanultam meg repülni. Szakértőt kérdeztünk a témában.
Amikor az ember szóba hozza a bukást, legtöbbször a kudarc kellemetlenségére, fájdalmára, vagy éppen a veszteségekre gondol. Pedig a bukás, bármennyire is ijesztően hangzik, gyakran sokkal többet tanít nekünk önmagunkról, mint bármelyik siker.
Mi lesz most? Merre tovább?
Emlékszem arra az időszakra, amikor azt éreztem, hogy minden darabokra hullik körülöttem. Hónapokon keresztül rengeteget dolgoztam és tervezgettem a jövőmet. Összeraktam egy kis tervet, minden mindentől függött és a kis lépések egymásra épültek. Lelkes és motivált lettem, majd az élet közbeszólt. Egyik pillanatról a másikra az alapkő bizonytalanná volt, és miután biztos lett, hogy nem sikerült, minden romokba dőlt. A kudarc fájdalma sokkal mélyebben érintett, mint azt valaha elképzeltem volna.
Nemcsak a munkám csúszott ki a kezeim közül, hanem az önbizalmam is – úgy éreztem, hogy minden, amit addig elértem, semmit sem ér. Mind a magánéletemben, mind a karrieremben egyfajta kilátástalanság tört elő. Az ilyen pillanatokban két út áll előttünk: a reménytelenség mélyére süllyedünk, vagy elkezdünk másképp gondolkodni. Én az utóbbit választottam – de ehhez először át kellett élnem a zuhanás minden egyes másodpercét. Ültem az ágy szélén, és a szoba fojtogató csendje körülölelt.
Egy lépés hátra, két lépés előre – Amikor az újrakezdés erősebbé tett
Az ujjaimmal a takaró szélét gyűrögettem, mintha abban keresnék kapaszkodót, miközben a gondolatok vadul cikáztak a fejemben: „Hol rontottam el? Miért nem láttam előre?” Újra és újra végigjátszottam a fejemben, mintha a válasz ott lapulna valahol a részletek között. De nem találtam semmit – csak az ürességet. Egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy talán nem is érdemes tovább küzdeni. Az önbizalmam darabokban hevert, a céljaim köddé váltak, és úgy éreztem, minden, amiben hittem, semmivé lett.
Egyetlen kérdés motoszkált bennem: „Most hogyan tovább?” A bizonytalanság és a kudarc szorítása fájdalmas volt, de valahol mélyen elkezdett felderengeni egy gondolat – hogy talán, éppen ez a pillanat az, ahol valami új kezdődhet. Ahogy telt az idő, rájöttem, hogy a bukás nem más, mint egy kemény tanár. Olyan leckéket ad, amelyeket máshogyan nem tanulhatunk meg. A legelső lépés az volt, hogy szembenézzek önmagammal. Nem volt könnyű, de ahogy a fájdalmat lassan elfogadtam, egyre világosabbá vált, hogy minden, ami történt, valójában esélyt adott arra, hogy újraértelmezzem az életemet. Új tervekbe kezdtem hát, egyedül, fejlesztettem magam és cserébe újra visszanyertem motiváltságom.
És így repít magasabbra a zuhanás
A legnagyobb áttörések nem akkor történnek, amikor minden rendben van, hanem a legmélyebb zuhanás közepén. Sokkal nagyobb erő az, ha tudjuk, hogy hogyan álljunk fel a bukás után, mint sikeresnek lenni. A bukás nem ellenség, hanem lehetőség. Minden zuhanás egy ugródeszka lehet, ha hajlandóak vagyunk tanulni belőle.
A bukás kényszerít arra, hogy megálljunk és újragondoljuk az életünket.
Amikor minden darabokra hullik, lehetőségünk van arra, hogy másképp rakjuk össze. De hogyan? Kőszegi Zsuzsanna, kineziológus és Three In One Concepts Advanced Trainer elmondása szerint a kudarc az egyik legjobb tanítómester, ha hajlandóak vagyunk meghallgatni, amit mondani akar. „A legfontosabb az, hogy ne hagyjuk magunkat teljesen összeomlani. Ehelyett kérdezzük meg magunktól: Mit tanulhatok ebből? Mit csinálnék másképp legközelebb? Ha képesek vagyunk objektíven ránézni a helyzetre, akkor a kudarc egy térkép lehet, amely megmutatja, merre ne menjünk tovább, és melyik irányban találhatjuk meg a céljainkat” – fejtette ki a szakértő.
Rájöttem, hogy minden testi tünetem mögött feldolgozatlan érzelem rejtőzik
Az új én kapujában
Kudarc után sokan úgy érzik, hogy az életük irányíthatatlanná vált, és csak a körülmények kegyén múlik, hogy végül talpra állnak-e. Valójában azonban a „felfelé zuhanás”, vagyis az, hogy a kudarcot a személyes növekedés ugródeszkájává formáljuk, egy összetett folyamat. „A kudarc utáni „felfelé zuhanás” részben természetes folyamat, mivel az emberi psziché alapvetően arra törekszik, hogy egyensúlyba kerüljön, és alkalmazkodjon a változásokhoz. Ugyanakkor a valódi személyes növekedés általában tudatos munkát igényel, mivel a fejlődéshez aktív döntésekre és cselekvésekre van szükség” – emelte ki Kőszegi Zsuzsanna.
A szakértő elmondása szerint ennek a tudatos támogatásnak az alapköve, hogy szánjunk időt arra, hogy megvizsgáljuk a kudarc okait. „A kudarcok lehetőséget kínálnak arra, hogy új irányokat keressünk. A korábbi tapasztalatokat figyelembe véve határozzuk meg azokat a célokat, amelyek jobban illeszkednek az értékrendünkhöz és a valódi vágyainkhoz. Olyan emberekkel vegyük körül magunkat, akik inspirálnak, motiválnak, és segítenek megőrizni a pozitív hozzáállásunkat.
A támogató közösség sokszor kulcsfontosságú lehet a növekedés folyamatában. Olvassunk önismereti könyveket, vegyünk részt workshopokon, vagy próbáljunk ki új készségeket. A tanulás segíthet abban, hogy a kudarcot értékes tapasztalattá alakítsuk” – tette hozzá a kineziológus. A „felfelé zuhanás” egy lehetőség, amelyet mindenki a maga tempójában és módszereivel érhet el, de a tudatosság és az aktív részvétel kulcsfontosságú a folyamat sikeréhez.
A változás nem mindig egy óriási, drámai esemény: így találtam fényt a legkilátástalanabb pillanataimban
Amikor a bukás tanítómesterré válik
Az élet tele van kihívásokkal és elkerülhetetlen kudarcokkal, amelyek gyakran próbára teszik az önbizalmunkat. Ezeket a helyzeteket könnyű önbizalom-rombolóként megélni, de megfelelő szemléletmóddal és stratégiákkal a legnagyobb bukások is értékes tanulási lehetőségekké és erősítő tényezőkké válhatnak. Az elkerülhetetlen kudarcokat úgy kezelhetjük a szakértő szerint, hogy azok erősítő tényezőkké váljanak, ha tudatosan alakítjuk hozzájuk való viszonyunkat, és pozitív tanulási lehetőségként tekintünk rájuk.
„Fogadd el a kudarcot, mint az élet részét! Tudd, hogy mindenki követ el hibákat, és minden sikeres ember mögött számtalan kudarc áll. A kudarc nem egyenlő a kudarcos élettel; csupán egy lépés a tanulás és fejlődés útján. Illetve vedd észre a tanulságokat! Kérdezd meg magadtól: Mit tanultam ebből az élményből? Mit csinálnék másképp legközelebb? Ez a fajta önreflexió segít leválasztani a kudarcot az érzelmi teherként érzett szégyenről, és a növekedés eszközévé alakítja” – magyarázta a kineziológus.
„Helyettesítsd az önostorozó gondolatokat támogató, bátorító mondatokkal. Például: „Ez most nem sikerült, de tanulok belőle, és legközelebb jobban fogom csinálni.” Még ha egy kudarcot követően apró lépéseket is teszel előre, ismerd el a haladást. Ez erősíti az önbizalmadat és motivációdat. Olyan emberekkel vedd körül magad, akik pozitív visszajelzést adnak, és segítenek meglátni a fejlődési lehetőségeidet” – folytatta Zsuzsanna.
Az élet nem a hibáink nélkül lesz teljes, hanem azáltal, ahogyan tanulunk belőlük és továbblépünk. Bukásaink árán születik meg az az erő, amely képessé tesz arra, hogy ne csak túléljünk, hanem valóban éljünk – szabadon és bátran.
