Élet a jóság, a tudatlanság és a szenvedély szentháromságában - ismerd meg a hazai Krisna-tudatú Hívők Közösségét
A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége a rendszerváltozáskor lett egyházként bejegyezve, de a hazai közösség már a hetvenes években is gyakorolta vallását. Mi a csillaghegyi Haré Krisna Templomban beszélgettünk Gandharvikával, a gyülekezet kommunikációs vezetőjével.
Manapság a nagyobb városainkban megtalálhatók központjaik, bár legtöbben bio farmergazdaságukat, a Krisna-völgyet ismerik, ami már több, mint harminc éves.
Milyen szertartásoknak ad helyet a Krisna Templom?
Két templomunk van Magyarországon, az egyik itt, Budapesten, a másik pedig a Krisna-völgyben. Kisebb központjaink napközben étteremként működnek, egyébként templomi funkciót látnak el. Budapesten és a Krisna-völgyben cölibátust fogadott szerzetesek élnek, de minkettőbe bejárhatnak a gyülekezeti tagok és a látogatók. Több vallási ünnepünk van az évben, ezek egyrésze a Krisna-völgyben zajlik, másrészük itt, de laikusoknak szóló rendezvényeket is tartunk.
Június végén rendezzük meg utcai karneválunkat, a Szekérfesztivált, amikor az istenszobrokat díszes, festett szekérre tesszük és azt végighúzzuk a belvároson. Fontos számunkra, hogy legyen másoknak is lehetősége megismerni a vallásunkat, mert szeretnénk megosztani azt a boldogságot, amit magunk is tapasztalunk.
Vallásotok a hinduizmus talaján alakult, Krisna mindenhatóságát, isteni létét hirdeti. Beszélnél az életfilozófiátokról?
Az Istennel kialakítandó személyes kapcsolat áthatja az életünket. Szentírásaink szerint mindannyian lelkek vagyunk emberi testben, és a lélek életről életre vándorol, újabb és újabb testeket fogad el. Amikor a test használhatatlanná válik, a következő születésben másikat kapunk annak alapján, ahogyan előző életünkben cselekedtünk – ez a karma törvénye. Vallásgyakorlataink célja, hogy Istenhez kötődő örök kapcsolatunkat újraélesszük.
Azáltal, hogy felébresztjük az istenszeretet szívünkben, ki tudunk lépni a folytonos reinkarnáció spiráljából, nem születünk újjá ebben a világban, hanem visszatérünk eredeti otthonunkba, a transzcendens vagy lelki világba, ahol nincsen szenvedés. Ott folyamatos boldogság, teljes tudás és öröklét vár.
Nő a vízben: Hogy jutottunk el az életveszélyes szirénektől a villával fésülködő hebehurgya Arielig?
Miként része a hétköznapjaitoknak Krisna?
Otthon házi oltárunk van, úgy indul a nap – ahogy a templomban is –, hogy az oltárt felébresztjük dalokkal, amelyek segítenek emlékezni Istenre és a tanítómestereinkre. Kora reggelente legalább másfél órát meditálunk is, a legfőbb vallásgyakorlatunk, hogy a Haré Krisna mantrát énekeljük, vibráljuk egy imaláncon. Istenre koncentrálunk, könyörgünk hozzá, hogy fogadjon el újra minket szolgálójaként és foglaljon le a szolgálatával.
A lakásunk is egy templom, Isten ott is lakik: ha főzök vagy feldíszítem a szobát, mindegyikkel szolgálatot végzek. Krisnának külön tányérja is van, és mielőtt magunknak tálalnánk, felajánlunk neki is abban egy adagot.
Követendő erkölcsi elvek mentén éltek, ilyen például a függőséget okozó szerek tiltása vagy az állatok védelme kapcsán a húsmentes étkezés. De a mentális és fizikális egészséghez való tudatos hozzáállásotok is ismert. Miként fonódik össze a Krisna-tudat a jógával?
A jógának az eredeti jelentése összekapcsolódni. A bhakti-jógát gyakoroljuk, ami szintén Isten szeretetét célozza, és azt, hogy újraélesszük Istennel a kapcsolatunkat. Ezt elsősorban mantrameditációval érjük el, de a jóga más formái, mint például a hatha-jóga, közvetetten is segítik ezt a célt: szerepet játszik testi-mentális egészségünk megőrzésében, így abban, hogy minél tovább és jobban szolgálhassuk Istent és a társadalmat, amiben élünk. Főiskolánkon –világiak számára is – a jóga hatha és pránajáma irányzatait oktatjuk.
A Krisna-tudatú hívőket könnyen meg lehet ismerni a külsőjükről.
Hagyományos indiai öltözet a miénk, de nem is indiainak nevezném, ez az ősi lelki kultúránk része. A homlokomon lévő sárga csíkot tilaknak hívjuk, ezt szent folyók, általában a Gangesz agyagával festjük fel, ahogy azt India szent helyein is teszik. A hölgyeken lévő piros pötty a házasságra utal. A nőknél nincs jelentősége a ruha színének, kivéve a fehér szárit, ami az özvegyek öltözete. A férfiaknál viszont kétféle ruhaszínt látunk, az egyik fehér, a másik sáfrányszínű, attól függően, hogy az illető házas vagy cölibátusban élő szerzetes.
A hölgyek megnövesztik a hajukat, de a haj sok port megköt, nem tekintjük azt tisztának, ezért a templomban fedett fővel járunk. A férfiak viszont leborotválják fejüket, kivéve egy tincset, ami utalás az egyisten hitre. Jellemző a Krisna-hívőkre a nyaklánc, ami szent fából, a Tulasziból készül, és azt mondják, ha ilyen nyakláncot hordunk, az még a halál pillanatában is kedvező lelki hatással bír.
Ízletes konyhát visztek, ami szintén az indiai kultúrából jön. Mi jellemzi ételeiteket a húsmentességen kívül?
Hús-, hal- és tojásmentesen étkezünk, azért, hogy semmi ne erőszak által kerüljön a tányérunkba, mert ha más élőlényeknek rosszat teszünk, azzal a karma törvénye alapján, hosszú távon magunknak is ártunk. Igyekszünk az ayurvédikus konyha szabályai szerint készíteni az ételeinket, az indiai fűszerekkel színesebbé tehetjük a zöldségételeket, de nem vetjük meg a nemzetközi konyha vegetáriánus remekeit sem. Életfilozófiánk szerint mindent, ami körülöttünk van, három kategóriába sorolhatunk:
a jóság, a tudatlanság és a szenvedély minőségébe, melyeket kötőerőknek tekintünk.
Akár a napszakok is besorolhatók ezek alapján: a hajnal a jóság minőségében van, napközben, amikor pörgünk, a szenvedély minőségében vagyunk, aztán este, amikor fáradtak leszünk, a tudatlanság minőségébe kerülünk. Ez a felosztás az ételekre is alkalmazható, így elsősorban azokat fogyasztjuk, amik a jóság minőségében vannak – ilyenek a vegetáriánus ételek, melyek frissek, szaftosak és zamatosak.
Életünk minden területén igyekszünk a jóság minőségében tartani cselekedeteinket, hiszen ezek szokássá alakulnak, velük fokozatos jellemfejlődést érhetünk el.
Ami a házasságot illeti, szempont, hogy a pár mindkét tagja Krisna-hívő legyen?
Nem elvárás, de ha az egyikük Krisna-hívő, a másik nem, eleve nehezebb összehangolni az életet. Minden vallásra jellemző, hogy ha Isten színe előtt köttetett a házasság, a bontása nemkívánatos, viszont nálunk is előfordulnak válások. Más a világ, mint sok ezer évvel ezelőtt, amikor a szentírásaink keletkeztek.
Manapság az írásokban lefektetett elvek túl konzervatívnak hatnak. Igyekszünk minél inkább betartani azokat, de kell egy nagy adag rugalmasság, ahogy egyházunk alapítója, Bhaktivedánta Szvámi Prabhupáda is rugalmas és innovatív volt. Az ősi vallásgyakorlatokat és elveket lefordította a mai világ „nyelvére”, kedvezményeket adva korunk emberének. Házasságban a hagyományos nő-férfi szerepeket tartjuk, a mindennapokban a konzervatív értékeket követjük, épp ahogy a kereszténységre is jellemző.
Jelentős szerepet játszanak közösségetekben a karitatív tevékenységek.
Napi rendszerességűek az ételosztásaink. Ételt adni valakinek egy gesztus, amivel a mások iránti szeretetünket fejezzük ki. Hát még, ha valaki rászorul! Ráadásul, az ételadományozás vallási hagyomány, mert ételeink megszenteltek, igazi kincsnek tekintjük őket. A megszentelt étellel a lelket is ápoljuk, és ha nem is lesz ezáltal a nélkülöző felett fedél, lelkileg közelebb kerül Istenhez, és ez a legfontosabb, amit tehetünk embertársainkért.
Lelki fejlődésünk maradandó, míg az anyagi siker vagy sikertelenség múlandó. Ugyanezt a célt szolgálják a könyveink is, amiket az utcán adunk a járókelőknek: a belőlük kiolvasható tudás átsegít a hétköznapok nehézségein, általuk jobban átlátjuk, mik az igazán lényeges dolgok, amikre érdemes erőt, energiát fordítani.
Stylist: @styledbycsillu
Smink és haj: Nyírő Fruzsina