Sokszor maguk az anyák sem értékelik valódi munkának a kisgyerekkel otthon töltött időt, így ők is zavarban vannak, hogy mennyit várhatnak el a „valódi” munkából fáradtan hazatérő férjüktől

Magyarországon a jelenlegi társadalmi berendezkedés nagyon megnehezíti, hogy egy család már a kezdetektől demokratikus keretek között, egyenlő munkamegosztásban neveljen gyerekeket. Elvétve találunk csak olyan apát, aki gyesre menne, ahogyan azok a párok is kivételesen szerencsések, ahol mindkét fél kötetlen munkaidőben vagy otthonról dolgozik. Gyakran már a gyerek megszületésével föláll egy olyan rendszer, amely döntően az anyára hárítja a gyerek körüli feladatokat.

Bóta Tímea is egyetért abban, hogy a változáshoz „első körben elengedhetetlen lenne egy társadalmi párbeszéd, mellette pedig nyitott és támogató kormányzati intézkedések”. A patriarchális, férfi jogú berendezkedésnek gyakori torzítása, hogy sokszor maguk az anyák sem értékelik valódi munkának a kisgyerekkel otthon töltött időt, így ők is zavarban vannak, hogy mennyit várhatnak el a „valódi” munkából fáradtan hazatérő férjüktől.

Tényleg baj lenne, ha apa menne gyesre, és addig anya dolgozna?

„A nőket évszázadok óta engedelmességre nevelte a rendszer, a zsigereinkben érezzük nagyanyáink kiszolgáltatottságát, de ha van egy kis szerencsénk, akkor vannak mintáink az erős, függetlenségre törekvő nőkből is. A függetlenedésnek része a feszültség is, ami sokszor tárgyat keres és nehéz – önismereti – munka minden résztvevő számára, hogy a párunk ne ellenség legyen ebben a folyamatban, hanem társ, mert mindaz, ami történik, hosszú távon mindannyiunkat szolgálja” – mondja Bóta Tímea, hozzátéve, hogy ha a társadalmi légkör nem változik, akkor „magunknak kell megalkotnunk az élhető életünket, a saját iránytűnk szerint.

Számolni kell azzal, hogy a patriarchális társadalomban lejt a pálya a férfiaknak, de fontos megértenünk, hogy akik a női jogok mellett teszik le a voksukat, nem előnyt akarnak maguknak, hanem a férfiakéval azonos jogokat és lehetőségeket. Ha nem várhatjuk fentről a segítséget, magunknak kell kitalálni, hogyan lehet beszélni róla, gondolkodni, egy újság lapjain akár, vagy közösségekben, családban, a párunkkal.”

Érdemes rendet tenni

Hatalmas a különbség aközött, hogy egy férfi a munkája miatt nem tud párjával egyenlő részt vállalni a gyerek körüli teendőkben és aközött, hogy valaki egyáltalán nem tud beleállni az apaszerepbe. Ha erről nem beszélnek a párok, akkor később, amikor már az anya is dolgozik, embertelen mértékben megsokszorozódhatnak a terhei. Pedig nagyon fontos lenne, hogy az apa jelen legyen a gyerekei életében, nemcsak fizikai értelemben, hanem érzelmileg is kivegye a részét a gyereknevelésből.

Anya vagyok és vállalkozó szeretnék lenni, mi a teendőm?

„A mintát, hogy hogyan kell apának és anyának lenni, mindenki hozza a szüleitől, ahogy ők is az övéktől és így tovább – miközben a világ, így a nőkkel és férfiakkal kapcsolatos szerepelvárások óriásit változtak az elmúlt évszázadokhoz képest. Ebből sok feszültség keletkezik, érezzük ezt a saját családunkban éppúgy, mint a társadalomban. Tudjuk, hogy minden változáshoz idő kell – miközben önmagában az idő nem elég, mert maguktól nem változnak a dolgok.

Éppen ezért fontos ezekről a témákról beszélni, jó példákat mutatni, alternatívákat adni ahhoz, hogy ki-ki megtalálhassa, hogy mit jelent számára az ő „elég jó” apasága és anyasága. Az a család van egyensúlyban, ahol mindenki külön-külön is jól érzi magát a saját szerepében. Ha bárki is frusztrált, elégedetlen azzal, ahogyan él, az meg fog jelenni a családi rendszerben.

Ez a feszültség jöhet abból, hogy a saját, pozitívan megélt mintájához képest a jelenlegi szerepe nagyon más, vagy pont a saját negatív mintája szerinti forgatókönyvet éli. Fontos tehát rálátni, milyen elvárások mozgatnak bennünket, hogy állnak láthatatlanul a hátunk mögött az eredeti családunk tagjai – ahogy a párunk mögött az övéi” – mondja a szakértő.

Tervezzük meg, hogyan tovább

Fontos tehát felülvizsgálni a hozott mintákat, és a párok tagjainak megbeszélni azt, hogyan látják magukat a különböző szerepeinkben, és mi lenne számukra ideális. Bóta Tímea szerint akár már az iskolában lehetne oktatni a párkapcsolatok, házasságok és a család életciklusait.

Minden vágyam, hogy gyermekem legyen, mégis rettegek az anyaságtól

„Úgy növünk fel, kezdünk kapcsolatot egymással, hogy senki nem beszélt arról, hogy a párkapcsolatoknak vannak fázisai, hogy ha a kezdeti szimbiotikus szakaszt felváltja a diff erenciálódás, vagy azt, hogy mit jelent az érett párkapcsolat, hogyan kell »helyet csinálni« egy kisgyereknek, miért természetes az, ha kezdetben az anya a gyerek felé fordul, kinek milyen lehetősége van arra, hogy fenntartsa vagy visszahozza az intimitást a kapcsolatba és még egy sor, szó szerint is »életbevágó« téma.

Gyakran előfordul, hogy a »ki mit vállal, ki mit csinál a családban?« kérdés mögött valójában az a kétely bújik meg, hogy fontos vagyok-e a másiknak? Látja-e az erőfeszítésemet, elismeri-e, ami vagyok, fontosak-e a számára szükségleteim? A »ki mit vállal« egy biztonságos alapokon működő kapcsolatban nagyrészt logisztika, de ahol az alapok körül bizonytalanság van, ott mindez könnyen játszmává válik, amit egy életen keresztül is lehet csinálni, csak nem érdemes.”