Önismereti munka várandósan: hatalmas segítség lehet a kismamának, ugyanakkor a rosszul kezelt trauma veszélyezteti a babát
Napjainkban nagy hangsúlyt kap az önismeret fontossága. Minden kétséget kizáróan rengeteg előnye van, de mi a helyzet abban az esetben, ha egy nő éppen szülői örömök elé néz? Kismamaként is lehet tovább dolgozni önmagunkon?
A filozófusok évszázadok óta hirdetik az önismeret értékét. Arisztotelész és Kahlil Gibran úgy gondolták, hogy önmagunk megismerése minden bölcsesség kezdete. Carl Jung szerint az önismeret ébresztő hatással bír, ami további felfedezéshez és tudáshoz vezet. Freud is egyetértett abban, hogy az önismeret határozottan jó dolog. Manapság pedig kifejezetten népszerű téma az önismeret és az önsegítő könyvek, a motivációs előadók, a gazdag spirituális irányzatoknak hála egyre többen is foglalkoznak vele.
De vajon akkor is jó ötlet elmerülni lelkünk és személyiségünk bugyraiban, mikor épp teljesen megváltozik az életünk? Mennyire ajánlott egy kismamának önismerettel foglalkoznia?
Lehet önismereti munkát végezni várandósan is
Harsányi Kata pszichológus szerint a várandósság ideje alatt végzett önismereti munka nagyon hasznos része lehet az új szerepre való készülésnek. Ebben az időszakban a legtöbb nőre jellemző a lelassulás és a befelé fordulás igénye, valamint az elengedés különböző aspektusaival is szembesülnek (pl. munka lezárása), amit szintén jól tud támogatni egy segítő folyamat. „Az önismereti munka egyik fókuszpontja lehet a saját gyermekkor és a szülőkkel való kapcsolat feltérképezése, megdolgozása.
Ha a várandós kismama közel engedi magához ezeket a témákat, az számos későbbi konfliktusra készítheti fel vagy akár meg is előzheti ezeket, illetve a szülői szerepről, gyereknevelésről alkotott saját elképzeléseit is körvonalazhatja. Ezek egyértelműen előnyös hozadékai a terápiának. Azonban, ha a gyermekkor vagy a szülőkkel való kapcsolat nagyon terhelt, esetleg traumatikus, nem érdemes ebben az időszakban bolygatni a szálakat, hiszen előfordulhat, hogy túlságosan mély sebek szakadnak fel egy amúgy is érzékeny és bizonytalan időszakban” – magyarázza a szakértő.
Sok várandós nőnek bűntudata van amiatt, hogy úgy érzi, csak a boldogságra kellene koncentrálnia
Ugyanakkor fontosnak tartja kiemelni, hogy bizonyos párkapcsolati témák is kontraproduktívak lehetnek ebben az időszakban. A „szennyes kiteregetése” helyett egy párterápiás folyamat fókuszába is sokkal inkább az elköteleződés és a bizalom erősítését célzó témákat kívánatos állítani várandósság esetén. Minden segítő folyamat alapelve: csak olyan mélységekig szabad menni, amennyit még „elbír” a személy. Ha belátható, hogy a folyamat lezárul vagy megszakad, például a gyermekágyi időszak idejére, akkor nem maradhat mankó nélkül a kismama.
Törekedni kell arra, hogy az előzetesen kijelölt célok, témák lezáruljanak és kiegyensúlyozottan, magabiztosan birkózzon meg az elé gördülő kihívásokkal a segítő személye nélkül is.
Rengeteg kapaszkodót nyújthat az önismeret a kismamának
A Psychology Today szerint az önismeret közvetlenül kapcsolódik az egyik alapvető szükségletünkhöz, a tanulási vágyhoz és a tapasztalataink értelmezéséhez, valamint, hogy többet tudjunk a képességeinkről. A képességeink és önmagunk ismerete pedig segít magabiztossá válni és nem függeni a környezetünkről. Másrészt nagyon hasznos az önismeretben az, hogy segít tanulni a hibáinkból és lehetővé teszi számunkra, hogy proaktívabbak legyünk a külső eseményekre való reagálásban.
Ha valóban ismerjük a viselkedésmintáinkat, az érzelmi világunkat, akkor kevésbé uralkodhatnak felettünk a váratlanul bekövetkező, esetleg kihívásokkal teli események. De miben van kifejezetten a kismamák segítségére az önismeret? Harsányi Kata azt mondja, az önismereti munka segíthet az énerősítésben, vagyis a kismama erősségeit, megküzdési stratégiáit sorra véve, esetleg új technikákkal gazdagítva érhetjük el, hogy magabiztosabban vágjon bele az új életszakaszba.
„A folyamat segítheti az új szerepre való felkészülést, a saját gyermekkori sérülések feldolgozását, a nevelési elvek és félelmek tudatosítását, vagy akár az önmagával szemben támasztott elvárások (át)értékelését. Összességében elmondhatjuk, hogy nagyobb tudatossággal, kevesebb vakfolttal vág bele az új fejezetbe az az ember, aki dolgozik az önismeretén - legyen szó újdonsült apukáról vagy kismamáról” – teszi hozzá a pszichológus.
Mi a teendő, ha eszünkbe jut egy traumatikus emlék?
Kétségkívül rengeteg előnnyel jár az önismeret várandósan. Ám az önismereti munka során óhatatlanul is visszaköszön a gyerekkorunk, a fiatalságunk, amik magyarázatul szolgálhatnak arra, miért olyan a viselkedésünk amilyen és mi mindent örököltünk a szüleinktől. Pláne épp most, hogy mi magunk is szülővé készülünk válni. Ilyenkor gyakran eszünkbe jutnak a rég eltemetett múltbéli emlékek, a fájó gyerekkori traumák, amik megviselhetik a kismamát.
„Ha egy felszínre törő emlék kifejezetten intenzív érzelmi reakciót, szorongást vagy akár testi tüneteket vált ki, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Ugyanez igaz akkor is, ha a kismama nem tud elszakadni a feltörő emlékektől, folyamatosan e köré szerveződnek a gondolatai, rágódik rajtuk és belecsúszik egy negatív gondolati spirálba” – javasolja Harsányi Kata.
A szakértő szerint bizonyos technikák hatékonyan segítik a stresszkezelést és könnyedén el is sajátíthatók (pl. autogén tréning), más módszerek pedig abban segítenek, hogy az éppen fel nem dolgozható élmények mégis emészthető formába kerüljenek. Például, ha nem tudja megfogalmazni a vele történteket vagy az ehhez kapcsolódó érzéseit, kereshet egy szimbólumot, ami megjeleníti ezt az élményt. Például „ha erre gondolok, úgy érzem, mintha az életem egy jenga torony lenne”. Ám az ilyen, nehezen megfogható élmények körvonalazásában is nagy segítség lehet egy pszichológus.
Milyen hatással lehetnek a babára a kismama traumái és elfojtott érzései?
Ha várandósként szembesülünk egy régi traumával vagy az elfojtott érzéseinkkel, de képesek vagyunk feldolgozni őket egyedül vagy akár szakértő segítségével, akkor nincs mitől tartani. Problémák akkor adódhatnak, ha a kismama nem tud megbirkózni az érzéseivel és emiatt hosszú távú stresszt vagy szorongást tapasztal. Ilyenkor Harsányi Kata szerint „stresszhormonok” szabadulhatnak fel, amelyek tartós jelenlét esetén negatívan befolyásolhatják a terhesség menetét.
Ha csak egy-egyszer rosszkedvű vagy frusztrált a kismama, azzal nem tesz rosszat a babájának, ám a tartósan fennálló stresszt azonban bölcs dolog kerülni. A Parents-en olvasható, hogy a tanulmányok kimutatták: a terhesség alatti szorongás magas vérnyomást, de akár koraszülést is előidézhet. A magasfokú stressz gyengít az immunrendszert, így a kismama hajlamosabbá válik a fertőzésekre.
Ezen felül negatívan befolyásolhatja az alvást is, ezáltal megnőhet az alváshiány kockázata, ami balesetekhez és sérülésekhez vezethet. Végül a túlzott stressz súlyosbíthatja az olyan gyakori terhességi panaszokat, mint a reggeli rosszullét és a hátfájás. Egy tanulmány szerint a terhesség alatt súlyos szorongásban szenvedő anya növelheti a későbbi problémák kockázatát a gyermeknél – például fejlődési késések, érzelmi reaktivitás vagy viselkedési problémák. Mi több, a kutatók azt találták, hogy a súlyos depresszióval és szorongással küzdő várandósok esetén 23%-kal nagyobb az esélye a babánál alvászavarok kockázata a születés után egy évig.
„Másrészt fontos azt is figyelembe vennünk, hogy a kismama élményei meghatározhatják a babájához való viszonyát és a későbbi kötődésüket. Az, hogy egy-egy élmény hatására a kismama hogyan viszonyul a várandósságához, az anyai szerephez, vagy magához a babához egy összetett gondolati és érzelmi reakció. Befolyásolhatják a személyes elképzelései és társadalmi elvárások (pl. Miért nem fiú? Trónörököst vártunk…) és fel nem dolgozott élmények is (pl. Nőnek lenni átok, máris tönkretettem a babám életét)” – mondja a pszichológus.
A szakértő szerint a legfontosabb, hogy a kismama érzelmileg elérhető, nyitott állapotban tudja várni és fogadni a babáját, hiszen ez a kötődés alapja. Van, aki képes megőrizni ezt az állapotot, sőt, csak úgy képes elérni ezt, hogy dolgozik a kisebb-nagyobb traumáival, míg mások egy ilyen folyamattól bezárnának és érzelmileg elérhetetlenné válnának. A folyamat mélységét és milyenségét éppen ezért mindig egyénileg kell mérlegelni. Ám ha valaki tartósan szenved és szorong az érzései és traumái miatt, annak mindenképpen ajánlott pszichológushoz fordulnia.