A külföldre költözés is lehet veszteségélmény, ami éveken át megkeserítheti az ember életét
Rengetegen költöznek külföldre a jobb élet reményében. De még ha egy régóta tervezett, vágyott költözésről is van szó, sokan akkor is meglepve tapasztalják, hogy mennyire megterheli őket és milyen erősen tud rájuk törni a honvágy, nem beszélve a veszteség érzéséről.
Egyesek csak azért költöznek külföldre, hogy több pénzt keressenek, de legalábbis javítsanak a sajátjuk vagy családjuk életszínvonalán. Másokat egy másik ország, kultúra vonz, hogy világot lássanak, esetleg tanulási szándék vagy a fényes karrier lehetősége vezérli őket.
Sonkoly Zsuzsanna család- és párterapeuta, valamint gyász és veszteség feldolgozását segítő szerint a külföldre költözés jelentős lélektani hatással jár, hiszen egy ilyen lépés nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg és mentálisan is megterhelő lehet. A külföldre költözésről szóló döntés meghozatala gyakran azért nehéz, mert sok mély és összetett érzelem, valamint praktikus megfontolás húzódik mögötte. De ha tudatosan foglalkozunk a lelkünkben megjelenő érzésekkel, könnyebben tudunk alkalmazkodni a változáshoz, és elsajátíthatjuk a szükséges megküzdési stratégiákat.
A szakértő szerint fontos átgondolni minden lehetséges forgatókönyvet és úgy vágni neki a költözésnek – akár egyedül, akár a párjával, családjával –, mert az álmok/elvárások és a valóság közötti különbség csalódást okozhat.
Teljesen normális, ha valaki fél és bizonytalan
Balogh Emese Nóra Japán-szakértő világéletében a szigetországba készült és óriási volt az öröme, mikor egyetemi évei alatt ösztöndíjasként Fukusimában tanulhatott és dolgozhatott egy évet. Bármennyire is készült rá és várta az utazást, még számára is megterhelő volt a költözés. „Az első pánikom szerintem amiatt volt, hogy azelőtt sosem éltem még egyedül, ráadásul egy egész évet kellett eltöltenem a szeretteimtől nagyon messze a bolygó másik oldalán és boldogulni egy olyan országban, ahol még sosem jártam.
De ez mind vegyült az izgalommal, hiszen nagy álmom volt Japánba menni. Sokat segített, hogy egy magyar szaktársam éppen kint tartózkodott ugyanezen program keretein belül és mindenben segített, ráadásul a többi cserediák és a tanárok is nagyon befogadóak és segítőkészek voltak. A kezdeti félelem azonnal el is múlt, amint megismerkedtem a többiekkel a kollégiumban. Olyanok lettünk, mint egy család és életre szóló barátságokat sikerült kötnünk” – meséli Emese, akinek érzései és félelmei a költözés során teljesen természetesek voltak, hiszen a legtöbben így élik meg az országváltást.
Az ember nyugodtan ott hagyhatja a táskáját a széken, amíg rendel a kávézóban és senki nem nyúl hozzá - Japán tényleg egy teljesen más világ
Sonkoly Zsuzsa szerint sokaknak jelent nehézséget az ismeretlentől való félelem, hogy nem tudják, mi vár rájuk, hogyan alkalmazkodjanak az új helyzetekhez és hogyan fognak beilleszkedni. Tartanak a bizonytalanságtól, a megélhetési, a lakhatási gondoktól, különösen, ha úgy költöznek, hogy még nincs biztos munkahelyük odakint. Mindez azért merült fel, mert elhagyják a megszokott a környezetet, a biztonságot, a kényelmet és a jól ismert szeretteiket, barátaikat, szokásaikat.
„Sokak számára a legfájdalmasabb az otthontól, a családtagoktól és a barátoktól való elszakadás, mely érzelmileg megterhelő. A személyekhez való kötődés érzelmi instabilitást tud okozni. A változások sokasága, a bizonytalanság gyengíti a költözők érzelmi tűrőképességét.” – mondja a szakértő.
Költözésnél is gyászolhatunk
. Ez hónapokig, évekig, de akár egész életen át tarthat. Hullámzóan, visszatérően és eltérő intenzitással. A külföldre költözés is gyásszal jár, hiszen elveszítjük a napi szintű kapcsolatot a családtagokkal, a barátokkal, elveszítjük az otthonunkat, az ismerős boltokat, a bejáratott szociális kapcsolatokat, az anyanyelv használatát, a helyi ízeket, az ismerős tájakat.
A szokások, a mindennapos apró íratlan viselkedési szabályok is mások lehetnek, ami eddig rutinosan működött, most talán vicces helyzeteket teremt. A kapcsolatok is átalakulnak, és megváltozik az otthonosság érzése is, hiszen az ember idegennek érzi magát.
Vannak, akik könnyen alkalmazkodnak és illeszkednek be, mások pedig mindennap cipelik ennek az érzésnek a terheit. Emese ilyen tekintetben nagyon szerencsés volt, hiszen rengeteg segítséget kapott a beilleszkedéshez.
„Villámgyorsan megszoktam az új környezetet, mert mindenki nagyon kedves volt, így sosem éreztem magam egyedül. A nyelvvel nem sok problémám volt, de szükségem volt segítségre, főleg a városházán, ahol muszáj volt ügyeket intézni be- és kiköltözéskor. A japánok imádják a kitöltendő dokumentumokat és ritkán digitalizálnak, ami ez esetben azt jelentette, hogy elkellett egy japán barát vagy egy ott dolgozó a városházán, aki megmutatja, hogyan kell kitölteni a papírokat.”
Sonkoly Zsuzsanna és Krizsánné Pálfi Zsuzsa közösen írt Segítség! Költöz(t)ünk! című idén megjelenő könyvében is szó esik a nyelvtudás fontosságáról, ami nagyban megkönnyítheti az új élet kezdését. Hiszen hogyan érezze magát otthonosan az ember, ha nem tudja kifejezni önmagát? A szakértők szerint, mások megértése, önmagunk megértetése sokkal fontosabb, mint gondolnánk. A beszéd, mint a kifejezés eszköze alapvető pillére biztonságérzetünknek.
Hogyan lehet enyhíteni a honvágyon?
Előbb-utóbb, szinte mindenki megtapasztalja a honvágy érzését külföldön. Még Emese is megtapasztalta, aki saját bevallása szerint hamar beilleszkedett. „Engem is elért a honvágy olyan hat hónap után, de sokan kaptak kultúrsokkot már az első hetekben, viszont ezen sokat segített, hogy a kollégiumi cserediák csapat nagyon összetartó volt és sok közös programot szerveztünk. Ráadásul kapott mindenki egy BUDDY-t.
Ez a program a fogadó egyetemeken van, amikor egy helyi diákot osztanak be egy cserediák mellé önkéntes alapon. Én is kaptam egy nagyon kedves lányt, aki még a családjához is meghívott vidékre Újévkor rizsből mocsit készíteni. De valójában az ő dolga csak annyi volt, hogy megkönnyítse a beilleszkedést és segítsen például az ominózus városházán.”
A szakértő elmagyarázta, hogy a honvágy természetes érzés, ami akkor jelentkezik, amikor távol vagyunk az otthontól, a megszokott környezetünktől, családunktól és barátainktól. Az online tér nem adja vissza a személyes kapcsolódás mélységét. Másrészt az ismeretlen környezet gyakran szorongást okoz, mivel nem érezzük magunkat teljesen biztonságban, és nincs meg az otthoni tájékozottságunk, a kiépített kapcsolatrendszerünk.
Ez a szorongás is honvágyat válthat ki, mivel visszavágyunk a megszokott, biztonságos környezetbe. De akár az új környezetben való érvényesülés nehézségei alááshatják az önbizalmat, ami honvágyat ébreszthet. Visszavágyunk oda, ahol magabiztosan mozogtunk, és jobban éreztük magunkat a bőrünkben.
A következők segíthetnek többek között csökkenteni a honvágyat:
- A régi személyes tárgyak, szokások beépítése visszahozzák az otthon érzését.
- Otthoni ételek készítése, zenék hallgatása amiket otthon is hallgattunk.
- Gyakoribb hazautazás pár napra (lehetőség szerint), találkozás a családtagokkal, barátokkal.
- Rendszeres kapcsolattartás az itthon maradókkal, videochaten.
- Új kapcsolatok kialakítása, helyi közösségek megismerése.
- Az új kultúra, helyi szokások megismerése.
- Átgondolni, hogy milyen pozitív változással járt a kiköltözés.
- Meghívások elfogadása – nem pedig az otthon maradás.
A külföldre költözés önismereti munka is
A külföldre költözés egy olyan komplex folyamat, ami tele van érzelmi hullámvölgyekkel, de ugyanakkor lehetőséget ad a személyes fejlődésre, a világ megismerésére és az önismeret elmélyítésére is. Az ezzel járó kihívások leküzdése és az új élet kialakítása mély nyomot hagyhat az ember életében, és gazdagíthatja a személyiségét. Az új helyzetekkel való megküzdés segíthet abban, hogy felfedezzük és fejlesszük saját erősségeinket, rugalmasságunkat és alkalmazkodóképességünket.
„Külföldön élve egy kettős identitást alakítanak ki, amelyben ötvözik a származási országuk és az új lakóhelyük kulturális elemeit. Ez gazdagíthatja az önazonosságukat, és új perspektívákat nyithat meg előttük” – zárta gondolatmenetét Sonkoly Zsuzsanna.