„Én ezt nem tudom megcsinálni” - mondta, majd lemondott az egészről
Szorongás, kishitűség, izzadt tenyerek, félelem, aggodalom, majd cselekvőképtelenség. A kishitűség az egyik legnagyobb belső gát, amely megakadályozza a személyes fejlődésünket, a céljaink elérését. Ez a fajta mentális hozzáállás különösen azokban a helyzetekben okozhat nehézséget, amikor valami új dologgal, nehéz feladattal állunk szembe.
Az emberek többségének van egy belső hangja, amely rosszabb lelkiállapotban, fáradtan megkérdőjelezi a döntéseinket. Ezzel alapvetően nem lenne probléma. A baj ott kezdődik, amikor ez a bizonyos belső hang túlságosan átveszi az irányítást, negatívvá válik és olyan gondolatokkal traktál bennünket, mint az „Úgysem sikerül”, a „Nem vagyok elég jó” vagy a „Mások sokkal jobban csinálják”. Ezek mind lassan, de biztosan aláássák az önértékelésünket, az önbizalmunkat, kishitűvé tesznek bennünket.
Az „Én ezt nem tudom megcsinálni” kijelentés nem csupán egy egyszerű kifejezés, hanem egy sokkal mélyebben gyökerező bizonytalanság megnyilvánulása. De vajon miből fakad ez az érzés? Lehetséges ezen túllépni és jobbá válni? Mi segíthet abban, hogy kilépjünk önmagunk árnyékából és végre letegyük a gyermekkori terheinket?
Fiatalkori traumák és tapasztalások
A kishitűség gyökerei a legtöbb esetben gyermekkorban keresendők. Azok a fiatalok, óvodások, iskolások, akiket gyakran kritizálnak, akiknek az elért eredményeit folyamatosan alábecsülik, hajlamosak lehetnek arra, hogy felnőttként is kételkedjenek önmagukban. Amikor a környezet nem támogatja a gyermek fejlődését, hanem elvárásokat támaszt felé, anélkül hogy a sikereiket elismernék, az önbizalom helyett egyfajta szorongás alakulhat ki benne.
Ami nem öl meg, az tényleg megerősít? Mindent a poszttraumás fejlődésről és a rezilienciáról
Persze nem csak a szülők, nagyszülők, a kiskori sérelmek vagy a kritizálás okozhat kishitűséget valakiben. A mai modern világban egyre jobban hat ránk az összehasonlítás ereje. Amikor a 2000-es években megjelentek a közösségimédia-platformok, akkor még senki sem gondolta, hogy 20 évvel később milyen torzított és idealizált képet mutatunk ezeken az oldalakon a világ felé. Ez a folyamat tovább erősítheti azt az érzést, hogy mások sokkal jobbak és tehetségesebbek nálunk. Ezzel párhuzamosan csökkenhet a saját képességeinkbe vetett hitünk.
Ha az interneten csak azt látjuk, hogy a többi ember milyen sikeres, milyen fiatalon belevágott egy vállalkozásba, kezdett el termékeket vagy szolgáltatást árulni eredményesen, akkor sokan okkal gondolhatják azt, hogy ők nem elég jók, hogy ugyanezt megvalósíthassák.
Pedig senki sem profiként kezdte.
Mindenki hibázik, a legtöbben tanulnak belőle és ez viszi őket előre. Nem baj, ha valamit csak kedvtelésből csinálunk és az nem tökéletes, hiszen a világunk sem az. Sőt! Ehhez hozzátartozik a kudarctól való félelem, hiszen mi másért félnénk kipróbálni magunkat valamiben, megoldani egy feladatot, ha nem tartanánk attól, hogy nem leszünk benne sikeresek. Az a rossz hírem, hogy a kudarc természetes része az életnek, amit nagyon sokan képtelenek egészségesen kezelni.
Biztosan mindenki megtapasztalt az élete során kisebb vagy nagyobb kudarcot, ami miatt azonban hajlamosabbá vált elkerülni bizonyos kihívásokat. A félelem, hogy újra át kell élni ezt az érzést, megfoszt bennünket attól, hogy tanuljunk, fejlődjünk, tapasztaljunk, hogy ne csak a komfortzónánkon belül mozogjunk.
Talán nem akkora probléma, ha nem hiszünk magunkban, sokkal inkább az okozza a nehézséget, hogy nem akarunk kitörni belőle. A kishitű emberek gyakran választják a kényelmesen berendezett komfortzónájukat, ami jelentősen megnehezíti, hogy változtassunk. Beleragadunk egy bizonyos helyzetbe, életszakaszba, egy munkába, egy feladatba, egy kapcsolatba, nem jutunk előrébb és nem fejlődünk. Ez bizonyos szintig természetes, hiszen ez az a hely, ahol biztonságban érezzük magunkat. Ha azonban hatással van a mindennapi életünkre az, hogy még a kisujjunkat se dugjuk ki a komfortzónánkból, ott már mentális okok állhatnak a háttérben.
A másik dolog pedig, hogy az önbizalomhiány és a kishitűség egyfajta negatív spirált hozhat létre. Ezek az emberek szinte semmilyen esetben sem vállalnak kockázatot, aminek eredménye, hogy kevesebb sikerélményben lesz részük, hiszen nem jönnek rá arra, hogy mennyi mindenben képesek még jól teljesíteni. Ez tovább fogja erősíteni a “Én ezt nem tudom megcsinálni” érzést.
Persze előfordulhat, hogy a személyiség is közrejátszik az egész folyamatban. Bizonyos személyiségjegyek, mint a perfekcionizmus, az alacsony kockázattűrés mind „hozzásegítenek” minket a kishitűséghez. Ezek az egyének gyakran irreális elvárásokat támasztanak magukkal szemben, ha pedig nem érnek el tökéletes eredményt, akkor sérül az önértékelésük. A perfekcionizmus legalább annyi gondot okozhat, mint az, ha valaki kishitű.
Megküzdési stratégiák nyomában
Valószínűleg most mindenkiben felmerült a kérdés, hogy rendben, de mit tehetünk ellene? Az első és talán legfontosabb - ahogy minden mentális probléma esetén -, az önismeret fejlesztése. Ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy kik vagyunk, mennyit bírunk, mire vagyunk képesek, hogyan állunk hozzá bizonyos helyzetekben, akkor ne csodálkozzunk, hogy egy új dolog szorongást okoz. Fel kell ismerni és tudatosítani magunkban a saját negatív gondolatainkat. Ezen az önvizsgálat és az önismeret segíthet át bennünket, a folyamat közben pedig arra is rájöhetünk, mi váltja ki a kishitűséget, honnan ered az, hogy nem bízunk magunkban.
Ha mindez megvan, akkor jöhetnek az apró sikerek. Ne úgy akarjunk megküzdeni magunkkal és az érzéseinkkel, hogy azonnal kilépünk a komfortzónánkból és átlépünk egy attól teljesen távol álló helyre. Az önbizalom felépítéséhez fontos, hogy először kisebb, reális célokat tűzzünk ki magunk elé. Ezek az apró tettek fokozatosan növelhetik a saját magunkba vetett hitünket. Ehhez próbáljunk meg társítani pozitív gondolatokat. A belső narratíva megváltoztatása kulcsfontosságú a kishitűség levetkőzésében.
Érdemes tudatosan figyelni arra, hogy kizárólag a támogató gondolatokat tartsunk fejben. Ha túl sokszor felvetődnek a negatív témák, akkor helyettesítsük azokat. Gondoljuk át, hogyan tudjuk az adott mondatot átformálni, hogy annak pozitív hangvétele, üzenete legyen az agyunk számára. De itt is fontos, hogy például egy kudarc esetén, ne végzetes hibaként gondoljunk az egész folyamatra, hiszen ha tanulási lehetőségként éljük meg azt, az sokkal mélyebb nyomot hagy bennünk. Ez a fajta szemléletváltás hosszabb távon hozzásegíthet bennünket egy egészséges önbizalomhoz.
De persze mit sem ér az egész, ha nincs mögöttünk támogató környezet. A megküzdéshez kelleni fognak a barátok, azok a családtagok, akik bátorítanak bennünket, akik képesek elismerni a sikereinket. Amennyiben nincsenek, nem elég az ő véleményük és pozitivitásuk, akkor egy szakember segítsége is jelentős változásokat okozhat.
A gyakorlás a boldogság kulcsa
Ha fejlesztenéd magad és van időd arra, hogy egy kicsit elmélkedj ezen a témán, akkor próbáld megfigyelni egy héten keresztül azt, hogyan beszélsz magadról a külvilág számára, majd gondold át, hogyan hat ez rád. A legjobb, ha leírod a tapasztalatokat, az érzéseidet, azokat a tipikus dolgokat, amelyeket gyakran használsz magaddal kapcsolatban. Egy hét leteltével ülj le, nézd át őket és egyesével menj végig minden ponton. Vajon miért mondod ezeket? Mi az oka annak, hogy így gondolod?
Segíteni fog, ha ezek után átfordítod a dolgokat magadban és inkább arra koncentrálsz, hogy mire lenne szükséged az adott pillanatban, helyzetben. Próbáld meg az összes mondatot, kifejezést átírni egy pozitív formára, ami garantáltan felér egyfajta sikerélménnyel. Mindennek az alapja a gyakorlás. Ha van időd és energiád arra, hogy legalább hetente foglalkozz ezzel, akkor egy idő után látni fogod, hogyan változik a gondolkodásmódod magaddal szemben.
Végül pedig az egyik legfelkapottabb megküzdési stratégia: a jóga és mindfulness párosa. Azt gondolhatnánk, hogy ezek kizárólag a testünk karbantartására és a lelkünk gyógyítására szolgálnak. Valójában azonban egy olyan területről van szó, amely javíthatjuk az önértékelésünket, megküzdhetünk a kishitűségünkkel. Megkérdeztem erről Ortutay-Kovács Esztert, a Mat on the Moon alapítóját.
„A jóga, meditáció és mindfulness gyakorlása olyan mindennapi rituálék, amik segíthetnek az önmagunkkal szembeni bizalom megerősítésében. Az, hogy felkerülsz a saját prioritási listádra és gyakorolsz, hogy betartod az önmagadnak tett ígéreted és odaállsz a jógamatracodra azt mondja: bízhatok abban, aki vagyok. Betartom az önmagamnak tett ígéreteimet, számítok.
Amikor pedig ez rendszeresen megtörténik és megtapasztalod a változást - legyen az a tested fejlődő rugalmassága a jógaászanáknak hála vagy a meghosszabbodó csend két gondolat között a meditációnak köszönhetően -, akkor világossá válik, hogy túlnyújtózhatsz azon, aki éppen vagy és azon, ami most van. Lehetséges több, nyugodtabb, békésebb, bátrabb. Növekedhetsz. A megfelelő gyakorlással abba az irányba, ahová tartasz. Ezek a tradíciók ezt adják hozzád.”