Kardos Eszter: Mindig is tudtam, hogy fiatal anyuka szeretnék lenni
Kardos Eszter még kislány volt, mikor először színpadon állt, de legtöbben a Barátok Közt Vandájaként ismerték meg. Szinkronszínészként számos filmben és sorozatban hallható, aktív a közösségi médiában, és mindeközben két kisgyermek boldog anyukája.
Eszter dinamikus és pörgős személyiség, aki egy pillanatra sem áll le. Az anyaságról, a gyerekeiről és a hobbijairól beszélgettünk vele.
Tudatos vagy azzal kapcsolatban, hogy mit osztasz meg a közösségi felületeiden a gyerekekkel kapcsolatban. Miért döntöttél így?
Annak ellenére, hogy a közösségi média felületeimen a közösség nagyon összetartó, kedves, és nem szokás bántó kommenteket hagyni, sok szörnyű dolgot lehet hallani, ezért nem szeretném, hogy bárki be tudja őket azonosítani, így a gyerekek védelmében nem mutatom meg az arcukat.
De azt sem szerettem volna, hogy egyáltalán nem kommunikálok róluk, hiszen az életem részei, jelen vannak a mindennapjaimban és a követőimet, akik közül sokan anyukák, érdekli, hogy miket csinálunk együtt, milyen programokat találunk ki, vagy éppen milyen kreatív ötleteket valósítunk meg. Én pedig szeretek velük alkotni.
Egyébként is nehéz meghúzni a határt abban, hogy ne azzal teljenek a mindennapok, hogy a kezünkben van a telefon vagy a kamera, hanem csak éljük meg a pillanatot, miközben a közösségi média alapvetően nagyon jó felület, amit érdemes arra is használni, hogy megosszunk tartalmakat akár szórakoztatás, akár edukáció céljával.
Fiatalon lettél anyuka, így a karrierrel szemben az anyaság került előtérbe. Mennyire volt ez nehéz döntés a számodra?
Huszonhat éves voltam, amikor Erik megszületett, tehát azért annyira már nem voltam fiatal, pláne ha úgy nézzük: hat-hét éves korom óta dolgozom, gyerekszínészként kezdtem, szinkronizáltam, színházakban játszottam, volt már mögöttem egy jó pár év. Azt mindig is tudtam, hogy fiatal anyuka szeretnék lenni, pont azért, hogy még legyen hozzá türelmem, kedvem játszani.
Akár még fiatalabban is vállaltam volna gyereket, úgyhogy ez számomra nem volt kérdés.
Én mindig azt vallottam, hogyha lazán kezeli az ember, akkor simán gyerek mellett is lehet ugyanúgy karriert építeni, utazni, programozni, mint előtte. Természetesen akkor, hogyha ebben a másik fél is kiveszi a részét, és nálunk ez maximálisan így van.
Hol vannak az érzelmileg érett férfiak? Kritika a Bármit, csak ezt ne című sorozatról
Gyerekként kezdted a nyilvános szerepléseket. Ha most valamelyik gyermeked azt mondaná, hogy ő szeretné kipróbálni magát ebben a világban, mit mondanál neki?
Azt gondoltam, hogy a nagyobbik gyerekem, Erik nem élvezne ilyesmit, mert visszahúzódóbb, csendes, nagyon precíz, és azt képzeltem, hogy ő lesz majd a jó tanuló, jó sportoló kisfiú.
Ehhez képest egy évvel ezelőtt az egyik szinkronstúdióból megkérdezték, hogy esetleg a fiamat nem tudnám-e behozni egy kis szerepre. Nemet akartam mondani, de gondoltam, megkérdezem Eriket, aki azt mondta, hogy szívesen kipróbálom ezt veled, Anya. Öt-hat alkalommal voltunk már, pici szerepekre, és imádja.
Olyan, mintha állandóan pörögnél. Honnan meríted az energiád?
Motivál a folyamatos fejlődési vágy és az új dolgok kitalálása. Nem tudok leülni, és mondjuk egész délután sorozatot nézni, hanem takarítok, kertészkedek, kitalálok valamilyen programot. Az egész életünk állandó szervezés, úgy fér bele egy kis sport, házimunka, főzés, szórakozás, ha minden rendesen át van gondolva.
Szeretsz új dolgokba is belevágni, és ráadásul azt is maximumon csinálni, ilyen volt például a főzés is a tévében. Ez azóta megmaradt az életedben?
Mindig is főztem, egyrészt a gyerekek miatt, másrészt pedig mert nem akartam sokat rendelni, de úgy, mint bármelyik háziasszony. A műsor alatt új alapanyagokkal, technikákkal találkoztunk, és hát be kell vallanom, eléggé stréber vagyok, ha én valamibe belevágok, akkor azt szeretem felkészülten, jól csinálni, mert szerintem máshogy nem érdemes.
Segített neked a műsor abban, hogy otthon a családnak is változatosabb ételeket tudj elkészíteni?
Mikor elkezdtem, nagyon lelkes voltam, hogy új dolgokat is becsempészek majd a menübe, de nem lett nagy siker, a répapüré nem váltotta fel a krumplipürét. A mai napig kipróbálok új, izgalmas ételeket, biztos van olyan, aki erre nyitottabb, de az én gyerekeim szinte csak azt eszik meg, amit szeretnek, de azt nagyon gyorsan és nagy mennyiségben. Azt gondolom, hogy próbálkozni kell, de ha visszaemlékszem, én is utáltam az oviban a spenótot meg a tökfőzeléket, ma pedig imádom.
Ehhez is lazán állsz hozzá.
Hiszek abban, hogy a kisgyerekek szervezete tudja, mire van szüksége. Nem baj, ha persze mértékkel, de esznek egy kis édességet. Éhen halni nem fognak, ha vacsoraidőben nem esznek, úgyis szólni fog, ha éhes. Mi is sokszor beleestünk abba a hibába, hogy állandóan próbáltuk őket tömni, hogy ezt is edd meg, meg azt is edd meg. Most már egy picit próbáljuk ezt lazábban kezelni.
Ennyi dolog mellett magadra hogyan találsz időt?
Nagyon szeretek horgolni, de ahhoz nyugi és csend kell, amikor a gyerekek már alszanak. Az a fél óra vagy egy óra megnyugtatóan hat rám. Illetve rendszeresen futok, a sport az mindig része volt az életemnek. Szerencsére olyan helyen lakunk, ahol a közelben mező és erdő is van, tehát nekem ez a legidőhatékonyabb. Itthon átöltözöm, elindulok, egy fél órát futok, hazajövök és már kész is vagyok.
Csend és nyugalom van, hallgatom a természetet, a madarakat, a levelek rezgését, ilyenkor tudom leginkább kiengedni a felgyülemlett feszültséget. Illetve most január óta járunk Erikkel úszni is, és abban is azt szeretem a leginkább, amikor lemerülök a víz alá, hiszen ott is teljes csend van. Az néha nagyon jó tud lenni.