Karafiáth Orsolya: Nem akkor csalsz, ha egy kapcsolat mellett szerelmes leszel másba, és azt megéled, hanem akkor ha hazudsz, ha titkolózol

Monogám vagy? Kérdezte tőlem K az első olyan találkozásunkkor, amikor már látható volt, hogy akarunk egymástól valamit. „Azt hiszem”- vontam meg a vállam. „Hát” - nézett rám tűnődve - „ez nem hangzott valami meggyőzően.” Megint vállat vontam. Hogyan lehettem volna meggyőzőbb? Húsz évig éltem előtte egy férfival, ami nem volt könnyű menet. Alaposan próbára tett mindkettőnket, és utólag nem hiszem, hogy szükség lett volna ekkora próbatételre. Hogy lehetett volna kicsit egyszerűbb is ez az egész, ha… És itt meg is akadtam rögtön.

K kissé mintha fölém került volna a tétovázásom miatt, és erőteljesen kijelentette, hogy ő sosem csalta meg a barátnőit. Aztán lassan kiderült: a leghosszabb kapcsolata négy évig tartott.

Én nem csak szerelmet, hanem társat kerestem már a húszas éveim elején. Furcsa képlet voltam: nem akartam már akkor sem gyereket, senki nem értette, hogy akkor miért olyan fontos számomra az erős, kizárólagos elköteleződés. De előttem az örök összekapcsolódás képei lebegtek, és a nagyszüleim, akik még nyolcvan évesen is csókolóztak, és láthatóan nagyon szerették egymást. Művészpárt akartam, akivel együtt alkothatok és fejlődhetek.

Karafiáth Orsolya: Crazy Vénusz

És már akkor, ahogy ma is: számomra elképzelhetetlen az, hogy ha valami radikálisan el nem romlik, akkor ne akarjam a másikat. Sosem miattam kellett szakítani akkor, ha valakit megszerettem. Olyan vagyok, mint egy kutya, minden egyes találkozáskor futok a másik felé, fúrom a fejem a vállába, a teste otthonos.

„A hűség választás kérdése” - mondta egyszer nekem nagyon régen egy irtó sármos férfi, aki ezer éve együtt élt a feleségével, noha folyamatosan kerülgették a kísértések. (Együtt vannak ma is.) Én, annak idején a hűség mellett döntöttem, és még így is nagyon nehéz volt. Mert a húsz év alatt berobbant az életembe egy nagy szerelem, nem tehettem róla, és az volt a furcsa, hogy mellette szerettem a „régit” is, és voltak megingások és voltak hülye és váratlan vágyakozások.

Vettem egy nagy levegőt, és döntöttem.

Aztán, húsz év után máshogy, de annak is megvolt az oka, és nem szexuális oka. Mert az agyamban a választás valahogy ezt is megbindzsizte, tudtam kívánni a partnerem annyi év után is.

Nemrég egy vacsorán egy irtó szexi kis nő, aki már több mit harminc éve él hangsúlyozottan jó kapcsolatban a férjével, a közös swingerklubos élményeiről mesélt. Meg arról, hogy egy ideig éltek hármasban is. Meg hogy párcseréket is szoktak csinálni. De a lényeg: hogy mindenki tud mindenről. „Fájdalmas, nehéz beismerés volt tizenöt év után, hogy már nem megy úgy nekünk az erotikus élet, mint addig” - mesélte a nő. „Tudtuk, hogy konfliktusos lesz, de azt is tudtuk, hogy csak így tudjuk megtartani egymást is. Amikor egy lány terhes lett a férjemtől, abba majdnem beleőrültem” - mondta - „de aztán túl voltunk ezen is.”

Egy számomra fontos művész barátnőm, Somogyi Réka nyíltan fest és ír arról, hogy számára mi a szerelem és mi a kapcsolódás, tavaly meg is jelent egy albuma Éva 2.0 címmel, aminek a szíve az, hogy egyszerűen számot kellene vetnünk a valónkkal, azzal, ami igazi bennünk és nem lehazudni a vágyainkat.

És főleg nem úgy, hogy annak, akit szeretünk, hazudozunk.

Réka úgy gondolja, ahogy én: nem akkor csalsz, ha egy kapcsolat mellett szerelmes leszel másba is, és azt megéled, hanem akkor csalsz, ha csalsz. Ha hazudsz, ha titkolózol. És azzal amúgy mindenkit megalázol. Önmagadat rögtön a legelső pillanatban.

És a csalás mély sebet hagy. Egy emlék élesedik: egy ágyban töltött délelőtt emléke, amikor még nem tudtam, hogy az akkori barátom, M életében nem egyedüli partner vagyok. M-mel olyan volt a szerelem, mint az a nagykönyvben áll, az attribútumok tökéletesek, öröm ránk nézni. Volt, hogy ágyba hozta a reggelit. Egy élesen megmaradt a mézes vajas kenyérrel, és én nevettem azon, hogy mézet az ágyba - győztem, lám M feladta, hogy velem a renden szorongjon.

Beleszerettem egy nemlétező karakterbe - Most akkor mentálisan beteg vagyok?

Később elmondta, neki ez nem volt ennyire magasztos emlék, émelygett végig, és az ikrásodó mézben port látott, koszos ágyneműt. De akkor, a méz összetapadt az érzéseimmel, összetapadtak a szavaink is, a szíveink is, mézeskedtem, a csillogást szépnek láttam. Csalóka édes. Később megtudom, hogy M életében már akkor négyen voltunk nők: a hárem.

Somogyi Réka szavai kísértettek, ha később M-re gondoltam: „… a szerelem, mint nem e világi vendég, képes időszakosan felülírni a végzetet, és kirántani minket kötött történetünkből. (…)

Ám a szerelem átutazó vendég csupán, lehetetlen feltartóztatni.

Emlékeztetőül jön, hogy el ne felejtsük, miért születtünk.” De ez nekem volt emlékeztető, mert rájöttem megcsalatva, hogy M immunis az ilyesmire. Bár, akinek egyik nő olyan mint a másik, annak tudnia kellene valamit a mézben vergődés természetéről… Nem fért a fejembe, hogyan volt képes erre a többszörös csalásra. „Ha tudod a többieket, belemész?” - kérdezte egy barátnőm. „Nyilván nem” - feleltem. Mert bár az etikus poliamoriát el tudom képzelni, a csak az önmagáért lévő testi és lelki kéjelgést semmire nem tartom.