Nem minden párkapcsolati red flaget veszünk észre első pillantásra
Rengeteget beszélünk már a köznyelvben az úgynevezett „red flagekről”, vagy piros lámpákról a randevúzás esetében, amelyek azt jelzik, hogy egy kapcsolatból vagy ismerkedésből még idejében érdemes kiszállnunk, és békésebb vizekre eveznünk. Vannak azonban olyasmik is, amelyeket még pozitívnak is értékelhetünk, pedig sajnos gyakran éppen arról árulkodnak, hogy vigyáznunk kell valakivel. Íme, négy tipikus.
A legismertebb, leggyakoribb „red flagek" közé tartoznak azok a nagyon egyértelmű jelek, mint például, ha az illető agresszíven viselkedik, bántó megjegyzéseket tesz, vagy mindegyik volt kapcsolatáról úgy beszél, mint bolondok gyülekezetéről, és általában azokkal sem szívesen találkozunk másodszor, akik hajmeresztően udvariatlanok a pincérrel vagy nem kívánt szexuális közeledéseket tesznek felénk. De mi van a többivel?
Hatalmas önbizalom, semmi zavar
„Smooth operator” – énekli Sade, és mindannyian ismerjük is ezt a típust: a magabiztos, érzelmeit profin kontrolláló ember férfiban és nőben is nagyon vonzó. Az igazság azonban az, hogy egy első randevún általában mindannyian zavarban vagyunk egy kicsit, hiszen a helyzet eleve némileg kellemetlen, emellett „el is szeretnénk adni magunkat”, a legjobb arcunkat mutatni, ha pedig tetszik a másik, akkor még az ő szimpátiáját is elnyerni – tehát nagy a tétje egy ilyen találkozásnak, ezért az a normális, ha egy picit zavarban vagyunk, és ez látszik is rajtunk.
Aki ennek semmi jelét sem mutatja, az általában a legjobb esetben is egyszerűen nem vonzódik hozzánk eléggé, ezért számára nincs tétje a dolognak. A legrosszabb esetben egy pszichopata, aki sohasem szorong. A leggyakrabban viszont olyasvalaki, aki azért nincs zavarban, mert számára a helyzet nagyon tipikus. Aki szakmányban csábít, akinek egy évben számtalan első randija van, akinek van egy forgatókönyv a fejében arról, hogy általában mi fog történni, hogyan csavarja majd el a kiszemeltje fejét, az már nem szorong, mert a célja nem a másik megismerése és önmaga megmutatása, hanem ennek a tipikus forgatókönyvnek a lejátszása.
Természetesen lehet egy tisztességes szándékú ember is annyira magabiztos, hogy nem feltétlen látszik rajta az izgalom, de ez a ritkább, ezért ha azt tapasztaljuk, hogy a másik nagyon sima modorú, akkor azért legyünk résen.
Az első randin a közös jövőről beszél
Kevés ember ne ujjongana legbelül, amikor nagyon vonzónak találja a randipartnerét, az pedig már az első órát követően több megjegyzést tesz a közös jövőre. „Majd egyszer megmutatom azt a filmet”, „Majd, ha elmegyünk együtt oda”, „Nyáron már ki is próbálhatjuk azt a kiülős helyet". Az ilyen kijelentések elsőre arra utalnak, hogy a másik biztos abban, még találkoznak, sőt, akár tartósan együtt maradnak.
Ezzel pedig az a legnagyobb probléma, hogy ilyesmit az első találkozón nem lehet eldönteni (az első chatbeszélgetések során pedig végképp nem), vagy egyáltalán érezni. Ha tehát valaki ilyeneket mond, miközben még nem is ismeritek egymást, akkor előfordulhat, hogy manipulálni akar, és egy hamis biztonságérzetet létrehozni, ami alapján úgy érezhetjük, mintha már nagyon bensőséges lenne a kapcsolatot. Mivel a később abúzívvá váló partnereknek is ez a technikájuk, ezért érdemes odafigyelni arra, ha valaki túl korán túl intimmé szeretné tenni a viszonyt.
Az is előfordulhat, hogy a másik függő módon viszonyul a párkapcsolatokhoz, és amint megtetszik neki valaki, máris nagyon szorosra akarja fűzni a viszonyt, nem hagy elég időt egymás megismerésére. Ez azért problémás, mert nem biztonságos kötődésre utal, és komoly konfliktusok forrása lehet egy tartós párkapcsolatban. Figyeljünk tehát oda a dinamikára, és ha túl gyorsan látjuk a másik haladását, tegyünk fel kérdéseket, húzzunk határokat, lassítsunk, és figyeljük meg, hogyan reagál erre a másik.
Nem akar drámát, szeretné lazán venni a dolgokat
Már az online ismerkedésre létrehozott appokban is aggályos lehet, ha valaki az életrajzába beírja, hogy drámamentes kapcsolatot szeretne. Ez olyan, mintha a szakmai CV-nkbe azt írnánk: terhelésmentes munkát keresünk.
Nincs olyan emberi kapcsolat, amiben olykor ne lennének nehéz, vagy akár drámai pillanatok.
Az elköteleződésnek éppen az a lényege, hogy a pozitív dolgok mellett a negatív dolgok mellett is letesszük a voksunkat.
Hiszen még egy szerelmi kapcsolattal is veszítünk valamit: például a szabadidőnk egy részét, vagy azt a lehetőséget, hogy bármikor bárkivel összejöhessünk, aki csak megtetszik. Aki nem akar drámát, az – legalábbis a kijelentésével erre utal – nem akarja a kapcsolat nehéz részét elfogadni. Ilyenkor érdemes feltennünk magunkban a kérdést, hogy szeretnénk-e olyasvalakivel ismerkedni, aki nem kíváncsi a rossz napjainkra, életünk nehéz momentumaira, korábbi traumáinkra, és vélhetően kiszáll, ha magában a kapcsolatban jelentkeznek problémák.
Emellett nyilván arra is utal a kijelentés, hogy az illető nem kíváncsi arra, amikor a nemtetszésünket fejezzük ki egy-egy cselekedete felett, amikor kritizáljuk, vagy épp nem érezzük jól magunkat vele.
Szeretné meglátni, hova tart ez az egész
Az elköteleződés egy racionálisan meghozott döntés. Aki azt mondja, hogy lazán szeretné venni az ismerkedést, az általában az elköteleződéssel járó felelősség alól szeretne kibújni. Ez sok dolgot jelenthet. Például azt, hogy jelenleg nem alkalmas egy elkötelezett párkapcsolatra, szeretné, ha megmaradnának az opciói, találkozhatna másokkal, illetve azt is, hogy a másik fél bizonyos szempontból megfelel neki rövidtávon, de hosszú távon nem látja vele a közös jövőt.
Lehet az is, hogy elkerülő kötődő, és megijeszti, ha közel kerül valakihez. A reménykedő másik fél gyakran úgy értelmezi a kijelentést, hogy a kapcsolat az együtt töltött idő során természetes módon fejlődik majd, és végül eljut az elköteleződésig. A másik fél viszont eközben sokszor csak időt szeretne nyerni, másokkal ismerkedni, figyelni, hogy jön-e valami jobb opció, vagy kényelmesen elfogadni a kapcsolattal járó pozitív dolgokat, de közben karnyújtásnyi távolságra tartani magától partnerét. Utóbbi tehát időt tölt, előbbi viszont energiát fektet bele a dolgokba.
Nem azt akarom mondani, hogy ez minden esetben így van, de sajnos a legtöbbször igen. Tehát ha valaki ilyesmit mond, akkor arról beszélgessünk. Kérdezzük meg, hogy ezalatt pontosan mit ért, mit jelent számára az elköteleződés, számíthatunk-e arra, hogy erőfeszítéseket tesz a kapcsolatért, elvben el tudja-e képzelni velünk a jövőt, szeretne-e közben másokkal is randevúzni.
Ha pedig ezt követően is azt tapasztaljuk, hogy hetekig stagnál a kapcsolat, vagy pedig idővel sem kerül sor egymás barátainak, családjának megismerésére, ha a másik továbbra is mereven elzárkózik az elköteleződéstől, és nem tesz érdemi erőfeszítéséket a kapcsolatért, akkor lépjünk ki.